A Levegő Munkacsoport blogja

Komoly sajtóvisszhangot váltottak ki a Levegő Munkacsoport és a Greenpeace által Budapesten nemrég végrehajtott mérések eredményei, amelyek arra utalnak, hogy a levegőszennyezettség jóval károsabb annál, mint a amire hivatalos mérőállomások adataiból lehet következtetni.

Bár a hivatalos adatok szerint is egyes káros anyagok koncentrációja a levegőben rendszeresen meghaladja az egészségügyi határértékeket, a Levegő Munkacsoport mérései a hivatalos szervek által figyelmen kívül hagyott problémára vetnek fényt: az ultrafinomrészecske- szennyezésre. (Ezek olyan részecskék, amelyeknek az átmérője kisebb mint 100 nanométer.)  

„Az új híd akár 35-50 ezer autóval is csökkenthetné a belvárosi hidak, és napi 6 ezer autóval a belső Üllői út forgalmát” – ezzel az érvvel igyekszik indokolni a kormány a Galvani-híd megépítésének tervét. Az eddigi tapasztalatok viszont ezt egyáltalán nem támasztják alá.

A korszerű technika már lehetővé teszi a ritkán lakott területek észszerű kiszolgálását közösségi közlekedéssel is, mégpedig az ún. igény szerinti közlekedés (iszk) bevezetésével. Az alábbiakban a franciaországi iszk-rendszerekről adunk rövid áttekintést.

Az ünnepek alatt többen érdeklődtek Környezeti Tanácsadó Irodánknál a tűzijátékok, petárdák légszennyezésével kapcsolatban. Ezért megvizsgáltuk, hogy két OLM mérőállomáson hogyan alakult a részecskeszennyezés Szilveszter éjjel. Mindkét állomás adataiból jól látható (lásd a 1. és 2. ábrát), hogy éjfél és hajnali 1 óra között megemelkedett a szálló por koncentrációja, feltehetően a tűzijátékok és petárdák intenzív használata miatt. Érdekes, hogy a belvárosban kevésbé jelentősen, a Kőrakás parknál azonban több mint kétszeresére ugrott a szennyezés. Mivel nem jártunk a helyszíneken az adott időszakban, ennek okaival kapcsolatban csak találgatni tudunk: lehetséges, hogy a Kőrakás parki mérőállomás közvetlen közelében különösen sokan tűzijátékoztak, esetleg kigyulladt valami a környéken, és az is elképzelhető, hogy olcsóbb, gyengébb minőségű nagyobb porszennyezéssel járó pirotechnikai eszközöket használtak, mint a belvárosban.

2019-ben a karácsonyi és újévi ünnepek különösen hosszúra nyúltak: a munkaszüneti és áthelyezett pihenőnapokkal együtt gyakorlatilag egy teljes hétig tartott az időszak, melyben a hagyományos munkarendben dolgozóknak nem kellett munkahelyükre utazniuk, az építkezések leálltak, és az üzletek, szolgáltatók többsége is a szokásosnál tovább tartott zárva. Ezt érezhettük Budapest forgalmán és levegőjén is. A ritkább forgalomnak és egy szerencsés időpontban érkező fronthatásnak köszönhetően a karácsonyi ünnepek alatt kiváló minőségű levegőt lélegezhettek a fővárosban tartózkodók, megtapasztalva azt, hogy milyen lenne egy kisebb gépkocsiforgalmú, élhetőbb Budapesten lélegezni.

Az 1. és 2. ábrákon jól látható, hogy december 20-án, pénteken mintha elvágtak volna valamit: az előző napok értékeinek nagyjából tizedére zuhant a kis méretű porrészecskék (PM10 és PM2,5) koncentrációja, december 22. és 29. között pedig stabilan tartotta magát az alacsony érték. Hogy ez minek köszönhető? Az ünnepek előtt viharos széllökések tisztították ki a légkört, az ünnepek során pedig a forgalom mérséklődésének köszönhetően a szokásos szennyezés töredékét bocsátották ki a járművek.

Helyi lakosok kitartó munkájának és a Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodája segítségének köszönhetően 2019 novemberében sikerült megakadályozni a Sárisáp és Annavölgy határába tervezett hulladékhasznosító – azaz betontörő és sittlerakó üzem – létesítését. 

A Gerecse hegység nyúlványai között található Sárisáp és Annavölgy határában, a házaktól, orvosi rendelőtől mindössze 150 méterre létesült volna a várhatóan rendkívül nagy zajjal és kiporzással működő telep. A telep egyik határa a közvetlenül a Dunába torkolló élővíz, az Únyi-patak lett volna. A tervek szerint a jelenleg legelőként használt területet 5 méterrel(!) kívánták megemelni inert (építési, bontási) hulladékkal.

Már az új Fővárosi Közgyűlés második ülésén felmerült, hogy milyen irányban fejlődjön tovább a közautó-szolgáltatás Budapesten, és milyen eszközökkel érdemes támogatni.

Elektromos közautókra elkülönített parkolóhelyek Brüsszelben (Fotó: Levegő Munkacsoport)

A Budai Várba költöző kormányzati intézmények jelentős környezeti kárt okoznának, ami a közlekedés környezetterhelésének drasztikus emelkedéséből származna. A Budai Várba telepítendő minisztériumok (a Pénzügy- és a Belügyminisztérium) létszáma 2018-ban 1715, illetve 1130 fő volt, a valamikori Karmelita Kolostorba települt Miniszterelnökségé 1432 fő. Ez összesen 4277 munkatársat jelent. 

Sok hasznos fejlesztéshez járultak hozzá az európai uniós támogatások, de összességében egyáltalán nem rózsás a kép – ez derült ki annak a projektnek a során, amelyben arról kérdezték EU-tagországok civil szakértőit, milyen tapasztalataik vannak az eddig támogatások felhasználásáról, és milyen változtatásokat javasolnak a következő (2021-2027. évi) ciklusra. Bár a felmérés az éghajlatvédelemre fordított támogatásokra irányult, komoly általános következtetések is levonhatók belőle.

Problémák hosszú sora

A szakértők rendszerszintű problémák soráról számoltak be.

A nemzeti kormányok számos esetben finanszíroznak az uniós támogatási célokba ütköző tevékenységeket, és ezek az összegek gyakran jóval nagyobbak, mint az adott célra adott uniós támogatás. Például Lengyelország uniós támogatásból hozott létre megújuló energiás létesítményeket, ugyanakkor a lengyel kormány ennél jelentősebb összegekkel támogatta a szénbányákat.

http://www.caneurope.org/docman/fossil-fuel-subsidies-1/2974-infographic-reverse-the-flow/file

Sok esetben óriási uniós támogatásokat élveztek az uniós környezetvédelmi célokkal ellentétes beruházások is: autópályák és gázvezetékek építése vagy olyan vízgazdálkodási beruházások, amelyek a jelentős természetkárosítással jártak. Például Romániában tönkretették a Nyárád folyó egy részének ökoszisztémáját. Számos országból jelezték, hogy az agrártámogatások jelentős hányadát is környezetvédelmi szempontból (sőt nagyrészt gazdasági szempontból is) károsnak tartják.

A fosszilis támogatások (ft-k) megjelenítése az Európai Unió tagországai által
az Európa Bizottságnak idén benyújtott Nemzeti Energia- és Klímatervek (NEKT) tervezeteiben
https://www.odi.org/sites/odi.org.uk/files/resource-documents/12895.pdf

Nemritkán az uniós támogatásokat elvben jó célra költötték, de a gyakorlatban nagyrészt feleslegesnek bizonyultak. Például Horvátországban több olyan szennyvíztisztítót építettek, amelyeknek a kapacitása lényegesen meghaladta a szükségleteket, ami miatt az üzemeltetésük is túl drágának bizonyult, és így sok érintett nem is kívánt rákötni a rendsze

re. Lettországban olyan iskoláknak a szigetelését végezték el, amelyeket utána diákok hiányában bezártak.
Az „ingyen pénz” nemegyszer arra ösztönözte a vállalkozásokat, hogy olyan létesítményeket hozzanak létre, amelyek később kihasználatlanul maradtak. Például Észtországban a Peipus-Pszkovi-tónál (Európa ötödik legnagyobb tava) uniós pénzből több halfeldolgozó üzemet létesítettek, amelyek a mai napig üresen konganak.

Általános tapasztalat, hogy a támogatási pénz mielőbbi elköltését előnyben részesítették a hatékony, illetve értelmes elköltésnél. Ennek egyik „eredménye” az volt, hogy gyakran nem maradt forrás a már elkészült létesítmények üzemeltetésére, fenntartására. Például Bulgáriában kutatókat kellett szélnek ereszteni, mert az uniós források megszűnése után nem volt pénz a fejlesztések folytatására.

Az uniós támogatások sok esetben kedvezőtlenül torzították a piacot, ami a közpénzek óriási pazarlásához vezet. Egy bolgár válaszadó így írta le ezt a jelenséget: „Látható, hogy sok cég, beleértve a kis- és középvállalkozásokat is, szinte kizárólag az uniós támogatásokra összpontosít, és nemegyszer azért dolgoznak egy-egy projekten, mert EU pénzt kapnak rá, és nem azért, mert a piacnak szüksége van arra.”

Az uniós pénzelosztásokat sokszor rendszerszintű korrupció jellemzi. Egy válaszadó erről így nyilatkozott: „Átláthatatlan, miként költik el az uniós forrásokat Spanyolországban. A kormány arra használja az EU pénzeket, hogy hozzá közelállókat pénzelje. Ez így volt a korábbi kormányok alatt, ez ilyen egyszerű.”

A korrupciót és a pénzek alacsony hatékonyságú felhasználását nehezíti, hogy hiába vannak megfelelő jogszabályok, hiányzik az intézményes kultúra és gyenge az intézményrendszer a végrehajtásukhoz. Ismét egy idézet az előbb említett szakértőtől: „A spanyolországi kultúra szerint a dolgok a következőképpen működnek: ha felmerül egy probléma, hozunk rá egy törvényt, és a problémát megoldottnak tekintjük.”

Sokan kifogásolták, hogy az Európai Bizottság nem ellenőrzi megfelelően az uniós pénzek felhasználását. Az egyik szlovák szakértő szerint, aki civil tagja több monitoring bizottságnak (az uniós források elköltését felügyelő nemzeti szervek), „az Európai Bizottság képviselői a monitoring bizottságokban gyakran túl passzívak, nem bírálják még a nyilvánvalóan rossz döntéseket sem.”

Többek szerint az uniós támogatású projektekre és a nemzeti szintű teljesítményekre vonatkozó indikátorok nem megfelelőek, esetenként ellentmondásosak. Így például egy magyar válaszadó arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Bizottság útmutatója szerint az első helyen álló indikátor az uniós támogatásban részesült vállalkozások száma. Ez az indikátor azt feltételezi, hogy minél több vállalkozás részesül uniós pénzben, annál jobb a gazdaságnak. Pedig ez az indikátor semmit nem mond arról, mennyire hatékonyan használták fel a vállalkozások számát, és sokkal inkább azt mutatja, mennyire torzul a piac, az mennyire kiszámíthatatlan a gazdasági szereplők számára.

Érdekes eredménye a projektnek, hogy a társadalmi részvétellel még a nettó befizető országokban is rendkívül elégedetlenek a civilek. „Meghívnak bennünket a meghallgatásokra, tanácskozásokra a minisztériumba, utána azonban a döntéseknél általában figyelmen kívül hagyják, amit mondunk” – panaszolta egy dán szakértő.

A civilek szerint van megoldás

A civilek számtalan javaslatot is tettek a helyzet javítására. Mindenekelőtt szükségesnek tartják, hogy az uniós támogatásokat szigorú feltételekkel nyújtsák a tagállamoknak, és az EU addig ne folyósítson pénzeket, amíg a tagállamok nem teljesítik ezeket a feltételeket; ha pedig „menet közben” megszegik azokat, az Európai Bizottság haladéktalanul függessze fel a pénzek kifizetését. A legfontosabb feltételek közé a következőket sorolták:

• az uniós céloknak megfelelő nemzeti energia- és klímaterveket kell elfogadni és végrehajtani;
• a nemzeti kormányok és az Európai Bizottság közötti partnerségi megállapodásokat alaposan és társadalmi részvétellel kell kidolgozni és folyamatosan megvalósítani;
• az országspecifikus ajánlásokban előirányzott intézkedéseket ténylegesen teljesíteni kell;
• számolják fel a környezetileg káros támogatásokat;
• a legjobb gyakorlatok szerinti korrupcióellenes intézkedéseket kell bevezetni;
• a tagállam csatlakozzon az Európai Ügyészséghez;
• a tagállam jogszabályi és intézményrendszerében ne történjen visszalépés az uniós alapkövetelmények vonatkozásában az uniós csatlakozáskori szinthez képest;
• a nemzeti kormányok maradéktalanul tartsák be a partnerségi kódex (a társadalmi szereplőkkel való kapcsolatra vonatkozó szabály) előírásait, erősítsék a társadalmi részvételt a döntések előkészítésében és végrehajtását.

A nem kormányzati szakértők szükségesnek tartják továbbá a jobb indikátorok alkalmazását, az Európai Bizottság ellenőrzési kapacitásának jelentős növelését, és nem utolsósorban az éghajlatvédelmi célokra fordítandó összegek számottevő növelését.

A projektre az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB, a legnagyobb uniós zöld civil szervezet), az Európai Éghajlatvédelmi Hálózat (CAN Europe), az Európai Zöld Költségvetés Szövetség (GBE), a Német Zöld Költségvetés Egyesület (FÖS) és a Levegő Munkacsoport együttműködésében került sor a Német Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Nukleáris Biztonsági Minisztérium Európai Klímakezdeményezés (EUKI) programjának finanszírozásával. A témát bemutató 2 perces video magyar feliratokkal is megtekinthető.

Lukács András
a Levegő Munkacsoport elnöke,
az Európai Zöld Költségvetés Szövetség elnökségi tagja

A cikk eredetileg a Portfolio.hu-n jelent meg 2019. november 16-án

Az elmúlt időszakban több helyen halhattuk – a témával hivatalból foglalkozó egyes tisztviselőktől is –, hogy Budapest levegőminősége egyre javul, valójában nincs is szükség sürgős, érdemi intézkedésekre, azonnali beavatkozásra, mert már elmúltak azok az idők, amikor Budapest sereghajtó volt az uniós fővárosok levegőminőségi rangsorában. A legfrissebb hivatalos adatelemzéseket felhasználva utánajártunk, hogy ez valóban igaz-e.

A válasz röviden: nem igaz.

A nyáron hozták nyilvánosságra az országos légszennyezettségi mérőhálózatot koordináló Országos Meteorológiai Szolgálat értékelését a legutóbbi teljes év (2018) légszennyezettségi adatairól. A dokumentum közérthető formában mutatja be az automata mérőállomások adatait, ezért kiváló alapot biztosít a szennyezettség alakulásának elemzésére. Az alábbiakban egyenként vizsgáljuk meg a legfontosabb légszennyező anyagok koncentrációjának alakulását fővárosunkban.

Nitrogén-dioxid

A nitrogén-oxidok, ezeken belül a nitrogén-dioxid Budapesten elsősorban a közlekedésből származik, az üzemanyagok (főleg a gázolaj) elégetésekor keletkezik. Légzőszervi megbetegedéseket, a légutak nyálkahártyájának és a szem kötőhártyájának gyulladását, a vérerek kitágulását eredményezheti, roncsolja a tüdő szöveteit. Nagy töménységben vörösesbarna színű gáz.

2018-ban a nitrogén-dioxid-szennyezettség az éves egészségügyi határértéket (40 μg/m³) Budapesten két mérőállomáson is meghaladta (a Teleki téri és a Széna téri állomáson). A meglehetősen magas órás határérték (100 μg/m³) túllépése is számtalanszor előfordult, méghozzá az országban a legtöbb alkalommal Budapesten, szintén a Teleki téren, ahol 222-szer történt ilyen. Az alábbi grafikonon az éves átlagos szennyezettségi adatok láthatóak 2009-től 2018-ig, a felső ábrán a nitrogén-dioxid, az alsón a nitrogén-oxidok. A koncentráció az évek során némi ingadozást mutat ugyan, de érdemi javulásról semmiképpen sem beszélhetünk. Feltételezésünk szerint ez elsősorban annak köszönhető, hogy bár az autóállomány korszerűbbé válása miatt az járművek fajlagos kibocsátási értékei némileg javultak ugyan, de ezt ellensúlyozta a járművek számának és az általuk megtett út hosszának növekedése. Tartós változást csak hatékony forgalomcsillapító intézkedések hozhatnának.

Forrás: OMSZ, www.levegominoseg.hu

Talajközeli ózon

Az ún. fotokémiai (vagy más néven Los Angeles-típusú) szmogot okozó talajközeli ózon keletkezése is döntő mértékben a közlekedéshez köthető. Amikor reggelente a városban megindul a forgalom, egyebek mellett nitrogén-monoxid és szén-monoxid jut a levegőbe. Ezek átalakulnak nitrogén-dioxiddá, majd a napsugárzás hatására egy bonyolult kémia folyamat során ózon keletkezik. Az ózon izgatja a szemet és a légzőszervek nyálkahártyáját, súlyosbítja a krónikus betegségeket, elsősorban a hörghurutot és az asztmát. Emellett károsítja a növényzetet és súlyosbítja a savas esők hatását is.

A 2018-as légszennyezettségi adatokat vizsgálva szembeötlő, hogy a talajközeli ózon 8 órás átlaga szinte minden budapesti mérőállomáson túllépte az egészségügyi határértéket (120 μg/m³); volt olyan mérőállomás (Pesthidegkút), ahol 51-szer történt ilyen. Az alábbi grafikonon az is látszik, hogy 2009-hez képest javulás egyáltalán nem tapasztalható, sőt lassacskán romló tendenciáról beszélhetünk, ami nem csak a közúti forgalom növekedésének, hanem az egyre gyakoribb forró napoknak is köszönhető. Jó példa erre a 2019. év októberében tapasztalt „vénasszonyok nyara”, ami a nappali órákban komoly fotokémiai szmogot okozott a városban. 

Forrás: OMSZ, www.levegominoseg.hu

Szálló por

A levegőben lebegő, különféle kémiai és fizikai tulajdonságú szilárd és folyékony részecskék (PM) a felelősek messze a legtöbb megbetegedésért és halálozásért az összes légszennyező anyag közül. A szennyező részecskéket szemcseméret alapján több kategóriába soroljuk: PM10, PM2,5, PM1,0 stb., ahol a számok a részecske átmérőjét mutatják mikrométerben. Minél kisebbek a részecskék, annál nagyobb az egészségügyi kockázat. Lehet enyhe légúti elváltozás, allergia, asztma, károsodott légzési funkció, nőhet a légzőszervi tünetek megjelenésének és súlyosbodásának valószínűsége, emelkedhet a tüdőrák kockázata. A legapróbb részecskék belélegezve eljutnak a tüdőbe, a léghólyagocskákon át a vérben vérrög-képződéshez is vezethetnek, így nőhet a szív- és érrendszeri megbetegedések következtében fellépő halálozás. A részecskék elsősorban a háztartási tüzelésből és kisebb részben a közlekedésből erednek.

A 2018-as mérőállomási adatok alapján elmondhatjuk, hogy PM10 tekintetében az – egyébként meglehetősen nagyvonalú, az Egészségügyi Világszervezet által ajánlottnál kétszer nagyobb – éves határértéket (40 μg/m³) az országban egyedül Budapesten, a Széna téren haladta meg a szennyezettség. Még beszédesebb adat, a 24 órás egészségügyi határérték (50 μg/m³) átlépése minden budapesti állomáson előfordult. Az uniós és hazai jogszabályok legfeljebb 35 ilyen határérték feletti napot engednek meg, sajnos ez a budapesti mérőállomások többségén nem teljesült. A legtöbb ilyen szennyezett nap is a Széna téri állomáson történt (91 alkalom), ilyen sok már évek óta nem volt.

Az OMSZ értékelése a PM10-szennyezettség éves átlagainak alakulását az alábbi grafikonon is szemlélteti. Jól látszik az utóbbi évek stagnálása után a 2018-as növekedés szinte az összes budapesti mérőállomáson.

Forrás: OMSZ, www.levegominoseg.hu

A fentiek alapján összefoglalásképpen elmondható, hogy a kisebb, elsősorban az időjárástól függő ingadozások után a légszennyezettség ismét növekedni kezdett, és eléri a 2010-es évek környékének kedvezőtlen állapotát. Ebben részben az is szerepet játszik, hogy néhány éve a mérőállomások már olyan rossz állapotban voltak, hogy sokszor nem adtak értékelhető adatokat. 2018-ra üzembe helyezték az új, illetve felújított mérőállomásokat, amelyek már jóval valósabb képet adnak a pár évvel korábbiaknál. A legsúlyosabb probléma azonban, hogy elmaradtak azok az országos és budapesti intézkedések, amelyek csökkentenék a gépjármű-forgalmat, illetve visszaszorítják a szilárd tüzelőanyagok használatát a háztartásokban. Sajnos félő, hogy ha továbbra is halogatjuk a hatékony intézkedések bevezetését, akkor hosszabb távon sem várható javulás, sőt akár tovább romló légszennyezettségi helyzet fenyegetheti a budapestiek egészségét.

Levegő Munkacsoport