Alig kezdődött el a karantén, az iskolák, a munka- és találkozóhelyek bezárása, szembetűnt egy kedvező fordulat. Elkezdtek többen futni, kerékpározni, tempósan sétálni. Egy kilencvenéves hölgy a társasház apró tetőteraszán 50 percet sétál, egy valamivel fiatalabb úr pedig naponta négyszer megmássza az öt emeletet. A szomszédunkban lakó két fiatal lány délelőttönként, vidám beszélgetés közepette, egy órán át különféle tornagyakorlatokat végez.
Az eltunyulástól való félelemben egymásnak küldik az ismerősök az edzési javaslatok linkjeit. A legtudatosabbaknál a napi rutin részévé vált az otthoni, magányos edzés. Persze sokkal szórakoztatóbb együtt végezni a gyakorlatokat még úgy is, hogy a karantén miatt a többiekkel csak a videoprogramok kötnek össze. Az utóbbi időben, barátok unszolására, olyanok is kedvet kaptak a – számítógépen közvetített – közös edzésekre, akik eddig, időhiányra hivatkozva, kerülték az edzőtermeket.
Mit tehetnénk, kérdezik többen is, hogy ez a jó szokás megmaradjon a karantén utánra is?
Edzőtermek eddig is voltak, de sokakat nem csábított ez a lehetőség, nem is jutott az eszükbe. Valami szembetűnőbbet kellene biztosítani, hogy ne hagyjuk abba a szükségben kialakult jó szokásunkat! Dél-Koreában, ahol a lakosságnak irigylésre méltóan magas az egészségtudatossága, természetes látvány a szabadtéri sporteszközök együttese a társasházak kertjében. Nálunk is felállítottak országszerte ilyen felnőtt játszótereket nagyobb parkokban, de szükség lenne a lakásoktól karnyújtásra levő közös torna- és találkahelyekre is.
A főváros belső területein az utolsó órában vagyunk. Az elmúlt évek építési őrülete rengeteg zsebpark kialakítására alkalmas foghíjtelket, szabad területet épített be olyan kerületekben is, ahol a zöldterület nagysága a kívánatos minimum egy huszadát sem éri el. Állítsuk meg a zöldterület-hiányos kerületekben az utolsó foghíjtelkek beépítését és az ugyancsak rossz gyakorlatot, a meglevő kertek parkolóvá alakításának folyamatát! Ehelyett alakítsunk ki mini sportparkokat, és helyezzünk el kültéri tornaeszközöket a társasházak, iskolák, irodák, hotelek kertjeiben! Ami magányosan inkább csak kötelesség az egészségéért felelősen gondolkozó ember számára, társaságban kimondottan szórakoztatóvá válhat.
Kérjük az önkormányzatokat, hogy kezdeményezzék az építési szabályok módosítását, dolgozzák ki a cseretelek, a telekmegváltás mechanizmusát a tulajdonosok kártalanítására! Tegyék lehetővé a lakosság számára a rendszeres közös edzés előnyeinek, örömeinek, a közösség építésének megtapasztalását!
Kovács Gizella
