Évek óta törjük a fejünket sokan, miként lehetne javítani a budapesti áruszállítás áldatlan állapotán. Tavaly ősszel a Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság kongresszusán egy szekcióban beszélgettünk a helyzetről és a javítás lehetőségeiről. A hallgatóság egy tagja azt fűzte hozzá, hogy ezt a sok okosságot ő már tíz éve is hallotta a kongresszuson, végre már történhetne is valami.
Tíz év nagy idő, azóta teljesen átalakult a városi áruszállítás. A kongresszuson sem a terítés, a boltok, áruházak ellátása volt a fő téma. Hanem az interneten rendelt javakat rejtő kiscsomagok – időnként nagyobbak – házhoz szállítása. Ami napjainkban, vesztegzár idején különösen felfutott. A fuvarok nagyobb számban már évek óta nem boltba, hanem lakásba irányulnak. Ezrével érkeznek hozzánk az interneten megrendelt áruk, a tejtől a hűtőgépig, a pizzától a három fogásos ebédig. Érkezik biciklin, motorbiciklin, személyautón, taxival, furgonnal, teherbiciklivel, esetenként nagyobb tehergépkocsival. A futárok megállnak mindenütt, ahol éppen érik, a rendőrség nagyot kaszálhatna, ha fölállítana csak a szabálytalanul megálló autók, járdán furikázó, kaját kiszállító robogósok, biciklisek megbüntetésére egy egységet. De nem teszi, és okkal.
Mert a futárok a polgárok jogos igényeit elégítik ki egy olyan városban, amely egyáltalán nincs rájuk fölkészítve. Már a terítésre, a bolti áruszállításra sem volt rendesen, de erre az új igényre, amikor minden ház közelében bármikor meg kell tudni állni, végképp nincsen. Abban a reményben, hogy végre lehet javítani a helyzeten, a Levegő Munkacsoport pár hete levelet írt Karácsony Gergely főpolgármesternek és a kerületi polgármestereknek, melyben felhívta a figyelmüket arra, hogy sok-sok új rakodóhely kijelölésével és védelmével végre megkezdődhetne a városi áruszállítás reformja Budapesten. (Amit egyébként a legfontosabbnak értékel a Budapesti Mobilitási Terv 2030 a közeljövő projektjei közül.)
Csalódásunk a levél sorsát illetően kettős. Sajtóközleményünkre, melyben hírt adtunk róla, alig pár médium reagált. A Főpolgármesteri Hivatalban pedig egy olyan ember kezébe került, aki mintha még mindig az internet előtti időkben élne, amikor TEFU-s teherautók szállítják ki naponta a friss kiflit, tejterméket és a többi árut a KÖZÉRT-ekbe, a Keravillba, a Háztartási Boltba. Mert a válaszban, amit aláiratott a főpolgármesterrel, arról oktatja ki a Levegő Munkacsoportot, hogy milyen gondosan jelölik ki a boltok ellátásra szolgáló „koncentrált rakodóhely”-eket, és milyen odafigyeléssel gondoskodnak arról, hogy azokon mindig meg tudjon állni az áruval érkező furgon vagy teherautó. Ha a mában élne, észrevette volna, hogy nem elég néhány bolthoz koncentrálva rakodóhelyeket kijelölni, hanem rakodóhelyek, automata és boltban működő csomagpontok százaira van szükség ahhoz, hogy ne legyen demoralizáló az áruszállításban dolgozni.
Talán egyszer végre sikerül fölkelteni a várospolitikusok figyelmét arra, milyen mostohán kezelik a választók életbenmaradását, jóllétét szolgáló áruszállítást. Tovább próbálkozunk, együtt érezve a sofőrökkel, akik vagy flegmán, vagy a Damoklész kardjaként mindig a fejük fölött lebegő büntetés miatt stresszelve teljesítik a kívánságunkat, és azokkal is, akiknek eközben megzavarják az életét. De most megyek, csöngetett a futár.
Vargha Márton
a Levegő Munkacsoport közlekedési témafelelőse
