A Levegő Munkacsoport blogja

Az elmúlt évtizedekben több európai városban alakítottak ki autómentes lakónegyedeket. Iarina Ciceu, a Levegő Munkacsoport önkéntese ezekről a kezdeményezésekről egy részletes ismertető anyagot írt, amelyet itt röviden összefoglalunk.

Szándékosan autómentesre kifejlesztett városrészek az 1990-es években jelentek meg először. Ezek az „autómentes” lakónegyedek azon lakó- vagy vegyes használatú (lakossági, kereskedelmi, kulturális stb.) övezetek, melyek

• biztosítanak egy gépjárműforgalomtól teljesen vagy majdnem mentes közvetlen környezetet;
• a belső út- és villamoshálózat és az ellátó rendszer megkönnyíti a személygépkocsi nélküli közlekedést;
• nem támogatják az ott lakók autótulajdonlását, vagy egyáltalán nincsenek hozzájuk parkolóhelyek, vagy van ugyan a lakóhelyektől elkülönített parkoló, de viszonylag kevés hellyel.

Könnyebb, bár korlátozott az autótartás a csupán „autócsökkentett” lakóövezetekben, ahonnan nincs kizárva az autóforgalom, és nincs feltétlenül megkönnyítve az autómentes életmód.

Az inkább forgalomcsillapítottnak tekinthető 5500 lakosú freiburgi Vauban lakónegyedsajátossága, hogy nincsenek a járművek behajtását korlátozó fizikai akadályok. Viszont a sebességet korlátozták, így a főutakon legfeljebb 50 km/h-val, a kisebb utakon 30 km/h-val szabad haladni (1. ábra). A parkolás erősen korlátozott, így a helyiek stellplatzfrei kifejezéssel, azaz parkolómentesként utalnak Vauban utcáira. Annak ellenére, hogy autóknak nem tilos a behajtás, a Vaubanban lakók között az autótulajdonosok aránya jelentősen alacsonyabb a német átlagnál (561), csupán 172 autó jut ezer lakosra.

Vauban mintájú a legelső autómentes lakóövezetek közé tartozó hamburgi Saarlandstrasse (2. ábra). A lakóparkot egy helyi egyesület kezdeményezte, amely a ’90-es évek elejétől kampányolt egy autómentes lakónegyed megvalósítása mellett. A tervezés a részvételi demokrácia elvét követte, a leendő lakosok már a tervezési pályázat kialakításában is részt vettek. Befejezett formájában a Saarlandstrassen 170 lakás, de csupán 27, a lakóövezettől elkülönített parkolóhely van. Van viszont számos lehetőség a kerékpárok tárolására, és egy autómegosztó szolgáltatás is igénybe vehető. Ezenfelül, az autómentes negyedből könnyen elérhető a tömegközlekedés is (busz, metró).

Bécs Floridsdorf kerületében 1999-ben építették meg a 244 lakásos háztömböt (Autofreie Mustersiedlung Floridsdorf, 3., 4. ábra), amelynek lakói vállalták, hogy nem tartanak saját gépkocsit. A közös pincegarázsban három közautó, néhány robogó, motorkerékpár és sok kerékpár található. Sok pénzt és területet takarítottak meg azzal, hogy nem kellett parkolóhelyeket létesíteni, amit arra használtak, hogy közösségi tereket alakítsanak ki az épületeken belül, szépen parkosítsák az udvart (5. ábra) és a környéket, továbbá az átlagosnál energiahatékonyabbá tegyék az épületet és napelemeket helyezzenek el a tetején. A megépítése óta számos alkalommal végeztek közvélemény-kutatást a lakók körében, és mindegyikből az derült ki, hogy a többségük rendkívül elégedett a körülményekkel.

A Stellwerk 60 egy több mint 1500 lakosú autómentes negyed Köln Nippes kerületében (6. ábra). A negyed egy vasúti járműjavító helyére épült, közel a közlekedési útvonalakhoz, kerékpárral 10-15 percre a város központjától. A területre gépjárművel behajtani tilos, kivéve különleges önkormányzati engedéllyel, amit főként sürgősségi szolgáltatásokra adnak ki. A lakosok szövetsége felállított egy ún. mobilitási centrumot, ahol különféle nem motorizált járművet lehet ingyenesen kölcsönözni nehéz tárgyak szállítására a parkolóktól a házakig. A Stellwerk 60 kiemelkedően ellátott kerékpártárolóval. A negyed 80, kizárólag a lakosoknak szánt parkolóhellyel rendelkezik, mely a lakások csupán 18%-ának biztosít egy-egy helyet, melyet körülbelül 20 000 euróért lehetett megvásárolni. Aki nem vett parkolóhelyet, annak alá kellett írnia egy szerződést, melyben vállalta, hogy autómentesen élnek. Így aztán a Stellwerk 60-ban csupán 60 autó jut ezer lakosra, miközben kölni Nippes kerület átlaga 309 autó ezer lakosra. Így az itteniek egy főre jutó, közlekedésből adódó éves széndioxid-kibocsátása mintegy 64%-kal alacsonyabb a kerület, illetve 75%-kal Köln város átlagánál.

Gyalogos város- és városrész-központ igen sok van Európában. Bár ezek a helyek általában kereskedelmi célokat szolgálnak (például. bevásárlóutcák), és nem autómentes életmódra tervezik őket, közülük azok, ahol a lakók többségének nincs autója, autómentes negyednek tekinthetőek. Ilyen autómentes terület például a hollandiai Groningen városközpontja (7. és 8. ábra).

 7. ábra: Groningen városközpontja az 1960-as években