A hazai sajtó is ismertette1 a „nettó zéró kibocsátás” fogalmát, ami azt jelenti, hogy egy ország csak annyi üvegházhatású gázt bocsát ki, amennyit elnyel. Az energiaellátás, közlekedés, ipar kibocsátását meg kell szüntetni, és az elkerülhetetlen – például mezőgazdasági – kibocsátásokat karbon-nyelőkkel kell semlegesíteni. A téma fontos politikai aktualitással bír, António Guterres ENSZ főtitkár is a szeptemberi klímacsúcs napirendjére tűzte a kérdést2. Magyarország olcsón sül című bejegyzésünkben már szóvá tettük, hogy Magyarország volt a négy EU tagállam egyike, amelyik megakadályozta, hogy az Európai Tanács június 20-án elkötelezze magát az Unió 2050-es nettó zéró kibocsátása mellett3, ezért az EU meggyengült szereplőként jelenhet meg a klímacsúcson. A klímavédelemből visszavonuló USA, az ipari robbanást produkáló Kína és India, valamint az ellenérdekelt Szaúd-Arábia és Ausztrália mellett egy gyenge mandátummal bíró EU könnyen vezethet a nemzetközi tárgyalási folyamat katasztrófájához, az pedig klímakatasztrófához.









