A hazai sajtó is ismertette1 a „nettó zéró kibocsátás” fogalmát, ami azt jelenti, hogy egy ország csak annyi üvegházhatású gázt bocsát ki, amennyit elnyel. Az energiaellátás, közlekedés, ipar kibocsátását meg kell szüntetni, és az elkerülhetetlen – például mezőgazdasági – kibocsátásokat karbon-nyelőkkel kell semlegesíteni. A téma fontos politikai aktualitással bír, António Guterres ENSZ főtitkár is a szeptemberi klímacsúcs napirendjére tűzte a kérdést2. Magyarország olcsón sül című bejegyzésünkben már szóvá tettük, hogy Magyarország volt a négy EU tagállam egyike, amelyik megakadályozta, hogy az Európai Tanács június 20-án elkötelezze magát az Unió 2050-es nettó zéró kibocsátása mellett3, ezért az EU meggyengült szereplőként jelenhet meg a klímacsúcson. A klímavédelemből visszavonuló USA, az ipari robbanást produkáló Kína és India, valamint az ellenérdekelt Szaúd-Arábia és Ausztrália mellett egy gyenge mandátummal bíró EU könnyen vezethet a nemzetközi tárgyalási folyamat katasztrófájához, az pedig klímakatasztrófához.
Az antropogén üvegházgáz-kibocsátás megszüntetésének szükségességét a tudomány már jó ideje kimutatta, a hátteret jól összefoglalja az IPCC 1,5 fokos jelentése is4. A kibocsátás megszüntetésének lehetősége még néhány évvel ezelőtt is „vad zöld” fantasztikumnak tűnt. Nagy tudású szakértők mosollyal az arcukon beszéltek róla, mint a környezetvédők egy újabb túlkapásáról. Ma ott tartunk, hogy több tucat ország kötelezte el magát, hogy 2050-re nullára csökkenti a kibocsátási szintjét. Az elköteleződések mögött komoly tanulmányok állnak, melyek nem csak a dolog megvalósíthatóságát támasztják alá, de azt is, hogy az átállás gazdaságilag is előnyös. Természetesen az első időkben költeni kell a karbonmentesség elérésére, de ez a befektetés már középtávon is megtérül5. Az átállás jelentős részben finanszírozható a fosszilis energiafelhasználásnak nyújtott állami támogatások átterelésével.
A hosszabb távú – 30 éves – cél kitűzésének azért van rendkívüli jelentősége, mert így el lehet kerülni a zéró kibocsátás céljával nem összhangban lévő fejlesztéseket, melyek a karbon-intenzív gyakorlatok bebetonozásához vezetnek. Ennek legjobb példáit a földgázos fejlesztések adják. „A földgáz a legjobb átmeneti tüzelőanyag” érveléssel hatalmas pénzeket fordítanak a 60-80 év élettartamú földgáz-infrastruktúra fejlesztésére.
A zéró kibocsátás elérése példa nélkül álló történelmi kihívás, tétje a Homo Sapiens túlélése. Az élet minden területén változtatásokra van szükség, és naivitás azt hinni, hogy a feladatot egyedül új technológiák alkalmazásával meg lehet oldani. A technológia mítosza az átállás egyik legnagyobb akadálya. Néhány kulcsfontosságú kérdéssel, így az energiarendszerek átalakításával, a földgáz szerepével, a klímatudatos életmóddal, a távhő helyzetével a következő bejegyzéseinkben foglalkozni fogunk. Arra is próbáljuk majd keresni a választ, hogy milyen kommunikáció segíthet abban, hogy az emberek a leghatékonyabban cselekedjenek a klímavédelem érdekében.
Lontay Zoltán
a Levegő Munkacsoport Szakértői Testületének tagja
Fotó: https://pixabay.com
1 Például https://www.vg.hu/velemeny/elemzes/a-netto-zero-emisszio-elerese-3-1593554/
2 https://www.un.org/en/climatechange/un-climate-summit-2019.shtml
3 Például https://hu.euronews.com/2019/06/21/magyarorszag-megvetozta-a-kozos-unios-klimatervet vagy http://www.caneurope.org/publications/press-releases/1791-governments-block-eu-climate-ambition
4 https://www.ipcc.ch/sr15/, a kérdéssel a 3. fejezet foglalkozik.
