Ha 1 MJ energiát szénből állítunk elő, a szén fajtájától és a tüzelőberendezés típusától függően 90-100 g CO2 keletkezik. Földgáz használata esetén kevesebb mint 55 g. Adódna a következtetés, hogy a földgáz klímabarát, de a szénnél mindenképpen klímabarátabb tüzelőanyag.
A dolog azonban nem ilyen egyszerű. A fenti számok a felhasználás helyén keletkező CO2 mennyiségére vonatkoznak. A globális hatás értékelésére a teljes ellátási láncot kell vizsgálni, beleértve a kutatást, a termelést, a szállítást, a tárolást és az elosztást is. A lánc minden eleménél jelentős szivárgás vagy kifúvás lép fel. Ezek során jelentős mennyiségű metán jut a szabadba, viszont a metán a CO2-nél több mint 20-szor veszélyesebb üvegházgáz. Az LNG (cseppfolyósított gáz) formájában történő gázszolgáltatás pedig a cseppfolyósítás, tengeri szállítás, elpárologtatás szükségessége miatt további kb. 20%-kal növeli az üvegházhatást. A gáz tehát csak annyiban tisztább energiahordozó, hogy a felhasználása során nem keletkeznek piszkos melléktermékek (salak, korom), de a globális felmelegedésre gyakorolt hatása tekintetében ugyanúgy káros, mint a többi fosszilis energiahordozó.
Megdöbbentő, hogy ennek ellenére az EU euró-százmilliókat fordít a gázinfrastruktúra fejlesztésére. A 2014 és 2020 közötti időszakban 930 millió eurót kívánnak erre a célra költeni a Kohéziós Alapból és az Európai Regionális Fejlesztési Alapból1. Nagy harc folyik arról, hogy a most tárgyalás alatt álló új költségvetésből is hasonló összegeket emésszenek-e fel a gázprojektek, vagy a költségvetés végre szolgálja a klímavédelem érdekeit. A nagyléptékű gázos fejlesztések mögött nem észérvek állnak, hanem Európa súlyos gázimádata, amit eredményesen tart fenn a gázlobbi. 2016-ban ez a lobbi 100 millió eurót költött, ezer alkalmazottat foglalkoztatott a brüsszeli és tagállam-fővárosi döntéshozók befolyásolására2. Hasonlítsuk össze ezt a számot a klímavédelemért dolgozó civil szervezetek erőforrásaival!
Azt is látnunk kell, hogy az Európában már amúgy is nagyon fejlett gázrendszerek további fejlesztése forrásokat von el az energiahatékonyságtól és az elektrifikációtól. Ezzel bebetonozzuk magunkat egy gázfüggő pályára. Támogatást nyújtunk egy fosszilis iparnak, miközben nehézségeink vannak a túlélésünket biztosító klímavédelmi programok finanszírozásával.
A gázipar azzal érvel, hogy a fosszilis gázinfrastruktúrát már csak azért is érdemes fenntartani, mert később fel lehet majd tölteni valamilyen „zöld” gázzal, és jelentős támogatást nyújtanak a megújuló és dekarbonizált gázok fejlesztésére irányuló kutatásoknak. Fizikailag valóban elő lehet állítani kisebb karbon-lábnyomú gáznemű energiahordozókat, de ezek vagy nem illeszkednek a nettó zéró kibocsátási jövőképekbe, vagy megfizethetetlenül drágák, vagy egyéb problémák vannak velük. Példaképpen itt van a megújuló villanyból előállított hidrogén, mely csak akkor helyettesítheti a földgázt, ha a teljes elosztó infrastruktúrát és fogyasztói berendezés-állományt kicseréljük. Vagy ha valamilyen alapanyagból, pl. földgázból kivonjuk a karbont, akkor azt ugyanúgy tárolni kell, mint a szénerőművek (nem létező) CCS leválasztóiban keletkező CO2-t. A zöld gáz mítoszt a gázipar azért tartja fenn, hogy folytathassa a jelenlegi gyakorlatot.
A gáz minden sarkon itt leselkedik, de látnunk kell, hogy az a fajta gázfüggőség, ami Európában kialakult, nem a közös érdekünk.
Az egyszerű polgárok azon kívül, hogy a gázlobbinak jobban ellenálló, klímatudatos vezetőket választanak, bizonyos esetekben maguk is tehetnek valamit. Szorgalmazhatják, hogy településük rendezési terveibe ne kerüljön be az egyéb energetikai közművek mellett az újabb gázinfrastruktúra létesítése is. Új épületek létesítése esetén pedig a mai előírásoknak megfelelő „közel nulla energiaigényű” házuk fűtésére választhatják a biomasszát vagy a hőszivattyút. Ha elemzik az energiaellátási opciókat – sokak számára meglepő módon – ezek az alternatív fűtési módok már rövid távon is gazdasági előnyt tudnak hozni, különösképpen akkor, ha az adott telken nincs ott a gáz, vagy ha a hőszivattyú energiaigényét saját napelemekkel biztosítják. Azonban mindenekelőtt tegyük meg, amit csak tehetünk azért, hogy a meglévő épületeinkben minél kevesebb energiát használjunk fel (fűtés alacsonyabb hőmérséklettel, nyilászárók, falak szigetelése, hővisszaverő fólia alkalmazása a fűtőtestek mögött stb.).
A téma iránt érdeklődő olvasó bőven találhat színvonalas tanulmányokat3.
Lontay Zoltán
a Levegő Munkacsoport Szakértői Testületének tagja