A Levegő Munkacsoport blogja

Korábbi írásunkban javasoltuk a különösen szennyező robogók* fokozatos kitiltását Budapestről. Már régóta komoly gondot jelent viszont, hogy nemcsak környezetvédelmi, hanem számos egyéb okokból is aggályos a robogók használatának jelenlegi gyakorlata: a robogósok rengeteg szabálytalanságot követnek el, viszont nehéz az ellenőrzésük. A robogókkal kapcsolatos környezetvédelmi és egyéb problémák jelentős részét azonban meg lehetne oldani, ha ezeket a járműveket rendszámmal látnák el, ahogy a legtöbb európai országban teszik. Ezt oly módon is meg lehetne tenni, hogy az nem járna tömeges tiltakozásokkal.

Gondolatok az integrált közterülethasználatról (2. rész)

Molnár László Árpád

Időben egybeeső, vegyes közterülethasználat

A korábbi rutin – szigorúan elkülönített gyalogos, kerékpáros és autós felületek vagy éppen monofunkciós gyalogos utcák – helyett azonos útfelülethasználat, amely a gyalogost, a kerékpárost, az autóst tanítja kooperativitásra és mobilitás szintű – majd ebből talán kinőve – társadalmi szintű együttműködésre. Az útfelület kiemelt szegély nélküli, magassági szempontból homogén, igényes térburkolattal ellátott, korlátozott sebességű és gyalogos elsőbbségű, teret biztosítva találkozási helyeknek is. A parkolás korlátozottan, szigorúan kijelölt helyeken lehetséges. A városélményt itt a közterületminőség, az együttműködés, az együtt mozgás, a mobilitási szabadságélmény adja. A közterülettel való hatékony gazdálkodást a több funkció egyidejű befogadása jelenti, továbbá a homogén útfelület megnyitja az utat az időben elkülönített, esemény jellegű közterülethasználat befogadására is.

Gondolatok az integrált közterülethasználatról (1. rész)

Molnár László Árpád

A helyes arányok megtalálása

A piactér mint közterület anno a városok közéletének egyik legfontosabb terepe volt. A korok, a kereskedelem és a technológiák változásait követve aztán a közterületek, főterek szerepe, arculata is folyton-folyvást változott, mígnem az ezredforduló felé közeledve a kereskedelem mind inkább az építményekbe húzódott vissza, a közterület pedig az autó szorításába került. A legutóbbi évtizedekben a fényes plázák rafinált világa bevonzotta a közterületek szerepét is, a találkozási helyek egybeolvadtak a vásárlóterekkel a városok hagyományos közterületei pedig „jó hely” helyett a mobilitás tereivé váltak.

Ez a tér Papetee (Francia Polinézia) központjában nappal parkolóként működik

A vágy veszélyes fegyver, és ha nem tanuljuk meg kezelni, kíméletlenül ellenünk fordul. Vágyaink végigkísérik egész életünket: az első játékautótól a LEGO-készleten át a tengerparti utazásig megannyi teljesítendő, elérendő célt tűzünk ki, melyben a társadalmi elvárások és szokások is erősen befolyásolnak.

A főváros közlekedését érintő minden intézkedésnél elengedhetetlen (kellene, hogy legyen) a klímaválság következményeinek enyhítése, továbbá az, hogy arányosan hozzá kell járulnunk az éghajlatváltozást okozó kibocsátások csökkentéséhez.

Több helyen is emelkedtek a parkolási díjak Budapesten az elmúlt időszakban, és elemezve ennek hatását, kiváló adalékot kaphatunk a régóta folyó vitához, miszerint csökkentik-e a parkolási problémákat a magasabb parkolási díjak.

Az Európai Bizottság október végén nyilvánosságra hozta a levegőminőségről szóló uniós irányelv módosításának tervezetét. A tervek szerint 2030-ra a jelenleginél szigorúbb határértékeket kell betartani, és hatékonyabb lesz a szabályok végrehajtása is. Az viszont kérdéses, hogy pontosan mikor lesz hatékonyan számonkérhető az új előírásoknak való megfelelés.

VENDÉGPOSZT

Az írásom címében említett három fogalom egy cikkben való említése talán elsőre furcsának hat, de a tájhasználat és a termőföld révén összekapcsolódnak. Magyarország, úgy tűnik, Janus-arcú viselkedést követ a biodiverzitás védelmével kapcsolatban, hiszen míg a nemzetközi egyezmények keretében a többi EU tagállammal közösen erős vállalásaink vannak, addig helyi szinten folyamatosan ezekkel ellentétes lépéseket tesz.

VENDÉGPOSZT

Közkincseink egyik különösen értékes darabja a tiszta városi levegő, amelyet gyakran olyan magától értetődőnek veszünk, hogy sajnos el is felejtjük személyesen magunkénak érezni védelmének fontosságát. Itt is látványosan érvényesül az ismert példázat, a közlegelők tragédiája. Különösen szomorúvá teszi a tényt, hogy ebből a kincsből valóban mindenki igényei szerint részesülhetne, nem fogy el a szó szoros értelmében, viszont ha nem vigyázunk rá, akkor bizony közösen vállvetve foszthatjuk meg tőle mind önmagunkat, mind egymást.