Gondolatok az integrált közterülethasználatról (2. rész)
Molnár László Árpád
Időben egybeeső, vegyes közterülethasználat
A korábbi rutin – szigorúan elkülönített gyalogos, kerékpáros és autós felületek vagy éppen monofunkciós gyalogos utcák – helyett azonos útfelülethasználat, amely a gyalogost, a kerékpárost, az autóst tanítja kooperativitásra és mobilitás szintű – majd ebből talán kinőve – társadalmi szintű együttműködésre. Az útfelület kiemelt szegély nélküli, magassági szempontból homogén, igényes térburkolattal ellátott, korlátozott sebességű és gyalogos elsőbbségű, teret biztosítva találkozási helyeknek is. A parkolás korlátozottan, szigorúan kijelölt helyeken lehetséges. A városélményt itt a közterületminőség, az együttműködés, az együtt mozgás, a mobilitási szabadságélmény adja. A közterülettel való hatékony gazdálkodást a több funkció egyidejű befogadása jelenti, továbbá a homogén útfelület megnyitja az utat az időben elkülönített, esemény jellegű közterülethasználat befogadására is.
Közterület Ulm városközpontjában
Az időben egybeeső vegyes közterülethasználat egyik jó gyakorlatára a 130 ezres lakosságú Ulm városa (Németország) lehet példa. A történelmi belváros kiterjedt gyalogos, illetve gyalogos elsőbbségű, járdaszintre emelt, igényes burkolattal ellátott utcahálózattal rendelkezik. Az utcahálózaton azonos felületen haladhat a gyalogos, a mikromobilitás, és kizárólagos célforgalmi jelleggel, 10-20 km/óra sebességkorlátozással, ki- és behajtási lehetőséggel az autó. Utcai parkolás minimális mértékben – szolidaritási szemlélettel szabályozottan – csak a közvetlen utcai lakosság számára lehetséges, tartósabb parkolás térítésmentesen területszéli parkolókban vagy garázsban. Kliensek, idegen autók parkolása ugyanott, térítés ellenében. A gyalogoszóna lelke, a székesegyház előtti főtér rendszeres piacok helye, a motorizált közlekedés piacidő alatti tiltásával.Közterület Ulm városközpontjában
Időben elkülönített, többfunkciós közterülethasználat
Ugyanaz a közterület, a városműködés ritmusát követve, eltérő időszakokban jelentősen eltérő funkciókat fogad be. Amikor a városnak forgalmi teljesítményre van szüksége, akkor a közterületet a közlekedés foglalja le, amikor események, rendezvények befogadására vagy éppen a „slow life” városélmény erősítésére, akkor a közlekedésmentes közterület a vonatkozó események helyszínévé válik. A városlakó számára a szabaddá váló városi tér önmagában élmény, amelyet erősít az oda helyezett „élménygazdasági” esemény bármely formája. Várostársadalmi haszon, hogy fokozódik a közterületek iránti érdeklődés, a virtuális térben élmények után kutatva, a közterületi programok keresése is egyre jellemzőbb rutinná válik.
Az időben elkülönített, többfunkciós közterülethasználat lehet egy-egy sajátos rendezvényhez kötött egyedi jellegű (mint például az augusztus 20-i rendezvénysorozat kísérő programja a forgalommentesített Lánchíd utcában), lehet periodikusan munkaszüneti, ünnepi napokhoz kötött (mint például a pesti alsó rakpart hétvégi forgalommentesítése) és lehet periodikusan napszakhoz kötött.
A budapesti Lánchíd utca augusztus 20-án
Periodikusan, napszakhoz kötött többfunkciós közterülethasználat
A periodikusan, napszakhoz kötött többfunkciós közterülethasználat elsősorban azokban a városokban terjedt el, ahol ugyan jelentősek az igények állandó vásárok, események közterületi befogadására, de mert jelentős közúti áramlatok befogadására sem létesültek kellően önálló közlekedési pályák, a nap forgalmas időszakaiban a közlekedésnek szüksége van azokra a közterületekre is, amelyeket kisebb forgalmú időszakokban az oda illő vásár, esemény foglalhat el. Az integrált közterülethasználat e példáira főként az ázsiai városokban találhatóak példák, hol éjszakai piacok formájában, hol komplex kereskedelmi, vendéglátói, szórakoztatóipari rendezvényként. E forma alkalmazásával a közterületi élménygazdaság „beteszi a lábát” az adott közlekedési térbe, hogy aztán a modal split kedvező alakulása vagy mentesítő közlekedési létesítmények megvalósulása esetén a napi időszakos használat napi állandó használattá bővüljék. A közterület kialakításánál ez esetben komoly előny a homogén útfelület és követelmény az állandó parkolás mellőzése.
Bangkok központjában napi rendszerességgel esti élményekre lezárt utca
Közterület jellegű intermodális csomópont
Az integrált városi térhasználat lehetőségeinek számbavétele során elkerülhetetlen szót ejteni a város- és közlekedésépítészet legújabb kori szimbiózisának termékéről, a városi térbe ágyazott intermodális csomópontokról, mint amelynek egyik kiváló példájaként már említésre került a bécsi Wien Mitte, de a sor folytatható New York remekművével, az Oculus pályaudvarral, a berlini vagy éppen bécsi főpályaudvarral és így tovább. Ezek, a főként közösségi közlekedési kapcsolódásokat befogadó közlekedési csomópontok egyben olyan vonzó, „jó városi helyek”, amelyekben a város életétől nem különül a mobilitás, hanem a közlekedő ember városi élet részévé válik. A minőségi térbe helyezett átszállási helyek egyben kereskedelmi és találkozási helyek, a közösségi közlekedést használó ember átszállása közben intézheti ügyeit, napi bevásárlását, találkozhat ismerőseivel, bevárhatja családtagjait, életvitelében időmegtakarítást nyerve. A szakszerűen kialakított intermodális csomópont kiemelt eleme a városközösségközösség és az utazó ember érdekeit együttesen szolgáló igénybefolyásolási stratégiának, amelynek iránya az alábbi szlogennel írható le: az autó szabadságot adott mobilitásában az embernek, mi adjuk szabadságot mobilitása közben az embernek azzal, hogy utazása közben olvashat, dolgozhat, átszállása közben napi ügyeit szervezheti, és megpihenve sem korlátozott italválasztási szabadsága.
Wien Mitte intermodális közterület
A városi közterületek használatának formái, lényegesen hatnak a várostársadalom életének egészére. Formálják a városlakók, illetve a várost használók együttműködési készségét, kooperációs hajlamát, a közösségi lét iránti igényét, életminőségét. Az új megközelítésekhez és azok eredményeihez elkerülhetetlen a mainál kiterjedtebb párbeszéd, a szakmák együttműködése, a városvezetők nyitottsága, munkamódszerben pedig az improvizatív beavatkozások és adminisztratív intézkedések helyett, az építkező, integráló, igényformáló szakmai és döntéshozatali munka.
A szerző a FŐMTERV Mérnöki Tervező Zrt. volt vezérigazgatója.
A cikk első része itt olvasható.
A szerző fotói
