A Levegő Munkacsoport blogja

Budapesten kívül lakók autói adják a belső személygépkocsi-forgalom közel felét. Rendszeresen hallhatjuk – politikusoktól, közlekedéstervezőktől és átlag állampolgároktól is –, hogy ennek a forgalomnak és egyúttal a város belső részei parkolási gondjainak a csökkentéséhez jelentősen hozzájárulhat, ha sok P+R parkolóhelyet létesítünk a város szélein. Egyszerű számítások és a már meglévő P+R parkolók tapasztalatai alapján viszont az a következtetés vonható le, hogy új P+R parkolókkal nemhogy javítanánk, inkább tovább rontanánk a helyzetet.

Az ország különböző pontjairól sokan fordulnak most a Levegő Munkacsoport Tanácsadó Irodájához, hogy mit lehet tenni a zöldhulladék-égetés okozta levegőszennyezés ellen. Ha a települési önkormányzat a saját rendeletében lehetőséget ad az adott időszakban a hulladékégetésre, akkor beszélni kell az illetővel, esetleg kérni az önkormányzatot, a közterület-felügyeletet, a polgárőrséget, hogy beszéljék le az égetésről. Juttassuk el az égetőnek a KÖTHÁLÓ tájékoztatóját. Hozzuk nyilvánosságra az esetet a közösségi médiában! Továbbá lehet kérni az önkormányzatot, hogy módosítsa a rendeletét és általában is tiltsa be a zöldhulladék-égetést – ezt egyébként már számos önkormányzat megtette.

Néhány nappal ezelőtt arról adott ki közleményt három szakmai civil szervezet, hogy a szennyezett levegő súlyosbítja a koronavírus hatását. Most arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a vírusok megtapadnak a fűtésből, közlekedésből és egyéb forrásokból származó apró légszennyező részecskék (PM) felületén és így a fertőzésveszély is megnövekszik.

  Avarégetés egy Budapest melletti településen
2020. március 17-én

A Pest-megyei Tárnok lakóházaitól 50 méterre, a 7-es út túloldalára, de érdi területre logisztikai parkot terveznek. A kormány az előző érdi vezetéssel közösen a Modern Városok Program keretében kezdte előkészíteni a területen az ipari park fejlesztését. Kiváló minőségű termőföld semmisülne meg örökre.

A jelenlegi polgármester a választási programjában azt ígérte, hogy ezt a területet visszaminősíti mezőgazdasági övezetté, nem lesz ipari park ott. Azóta meggondolta magát, az adóbevétel jól jönne Érdnek.

Idén hivatalosan is elkezdődött a Levegő Munkacsoport levegőszennyezettség-mérő hálózatának építése, ugyanakkor lelkes magánemberek is nagy erőkkel dolgoznak rajta, hogy Magyarországon is elterjedjen egy egyszerű és megfizethető eszköz, mely kiegészíti az amúgy az EU átlagához képest egészen jól működő hazai hivatalos légszennyezettségi mérőhálózatot. A projektet a Magnet Bank Közösségi Adományozási Programja (KAP) támogatja. (A KAP a bank ügyfeleinek döntése nyomán a banki költségek 10%-át ajánlja fel támogatásként környezetvédelmi és társadalmi hasznosságban jeleskedő civil szervezetek számára egy-egy projektre.)

Elsőként Budapesten jelentek meg nagyobb számban a korábbi írásunkban ismertetett, otthon összeszerelhető, olcsó Luftdaten légszennyezettség-mérő készülékek, ám mivel – a fővárossal ellentétben – a vidéki településeknek csak elenyésző hányadában van hivatalos levegőminőség-mérő állomás, különösen fontos, hogy a kisebb városok és falvak lakói is naprakész tájékoztatást kapjanak az ő levegőjük minőségéről.

Verőcén már el is indult a hálózat terjeszkedése – a CivilVerőce nevű informális szervezet által toborzott aktíc civil lakosságnak köszönhetően, akik éppen a leghidegebb hónapban, a januári szmogriadók idején húsz új készüléket üzemeltek be a községben, majd az első mérések eredményét publikálták. Fontos cikk ez egy induló mozgalom számára, mert a készülék gyengeségeit, a mérések pontatlanságait és az értelmezés komplexitását is megmutatja. Azonban a végeredmény magáért beszél.

Megfelelő szervezéssel sok esetben több mint 50 százalékkal is csökkenthető a tehergépkocsik futásteljesítménye és így a károsanyag-kibocsátása egy nagyvárosban. Erre a következtetésre jutott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatóinak tanulmánya*.

Meglepett Tóth Péter államtitkár előadásában az 50. Autóbusz Szakértői Tanácskozáson egy grafikonon (ld. alább) a távolsági autóbusszal és a vonattal együtt, egyenrangú utazási módként feltüntetett a TELEKOCSIZÁS. Pedig nem is tartalmazta az összes – Budapest és a nagyvárosok közötti – telekocsis utazást, csak az Oszkárt használókét. Pedig a bablacarosok is jó sokat utazhatnak. Örülök, hogy a közlekedéspolitika alakítói már számolnak a telekocsizással. Azóta pedig elkészült Alice Terpereau, a Levegő Munkacsoport önkéntesének áttekintése arról, miként működnek együtt a telekocsiszervezők és a régiók – Franciaországban. Erről viszont a 2013-as, Zöld Forrás által támogatott projekt jutott eszembe, melyben – budapesti szakértőknek, közlekedésszervezőknek is előadott – ötleteket fogalmaztam meg, egyelőre hiába.

Komoly sajtóvisszhangot váltottak ki a Levegő Munkacsoport és a Greenpeace által Budapesten nemrég végrehajtott mérések eredményei, amelyek arra utalnak, hogy a levegőszennyezettség jóval károsabb annál, mint a amire hivatalos mérőállomások adataiból lehet következtetni.

Bár a hivatalos adatok szerint is egyes káros anyagok koncentrációja a levegőben rendszeresen meghaladja az egészségügyi határértékeket, a Levegő Munkacsoport mérései a hivatalos szervek által figyelmen kívül hagyott problémára vetnek fényt: az ultrafinomrészecske- szennyezésre. (Ezek olyan részecskék, amelyeknek az átmérője kisebb mint 100 nanométer.)  

„Az új híd akár 35-50 ezer autóval is csökkenthetné a belvárosi hidak, és napi 6 ezer autóval a belső Üllői út forgalmát” – ezzel az érvvel igyekszik indokolni a kormány a Galvani-híd megépítésének tervét. Az eddigi tapasztalatok viszont ezt egyáltalán nem támasztják alá.