A Levegő Munkacsoport blogja

Idén hivatalosan is elkezdődött a Levegő Munkacsoport levegőszennyezettség-mérő hálózatának építése, ugyanakkor lelkes magánemberek is nagy erőkkel dolgoznak rajta, hogy Magyarországon is elterjedjen egy egyszerű és megfizethető eszköz, mely kiegészíti az amúgy az EU átlagához képest egészen jól működő hazai hivatalos légszennyezettségi mérőhálózatot. A projektet a Magnet Bank Közösségi Adományozási Programja (KAP) támogatja. (A KAP a bank ügyfeleinek döntése nyomán a banki költségek 10%-át ajánlja fel támogatásként környezetvédelmi és társadalmi hasznosságban jeleskedő civil szervezetek számára egy-egy projektre.)

Elsőként Budapesten jelentek meg nagyobb számban a korábbi írásunkban ismertetett, otthon összeszerelhető, olcsó Luftdaten légszennyezettség-mérő készülékek, ám mivel – a fővárossal ellentétben – a vidéki településeknek csak elenyésző hányadában van hivatalos levegőminőség-mérő állomás, különösen fontos, hogy a kisebb városok és falvak lakói is naprakész tájékoztatást kapjanak az ő levegőjük minőségéről.

Verőcén már el is indult a hálózat terjeszkedése – a CivilVerőce nevű informális szervezet által toborzott aktíc civil lakosságnak köszönhetően, akik éppen a leghidegebb hónapban, a januári szmogriadók idején húsz új készüléket üzemeltek be a községben, majd az első mérések eredményét publikálták. Fontos cikk ez egy induló mozgalom számára, mert a készülék gyengeségeit, a mérések pontatlanságait és az értelmezés komplexitását is megmutatja. Azonban a végeredmény magáért beszél.

Megfelelő szervezéssel sok esetben több mint 50 százalékkal is csökkenthető a tehergépkocsik futásteljesítménye és így a károsanyag-kibocsátása egy nagyvárosban. Erre a következtetésre jutott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatóinak tanulmánya*.

Meglepett Tóth Péter államtitkár előadásában az 50. Autóbusz Szakértői Tanácskozáson egy grafikonon (ld. alább) a távolsági autóbusszal és a vonattal együtt, egyenrangú utazási módként feltüntetett a TELEKOCSIZÁS. Pedig nem is tartalmazta az összes – Budapest és a nagyvárosok közötti – telekocsis utazást, csak az Oszkárt használókét. Pedig a bablacarosok is jó sokat utazhatnak. Örülök, hogy a közlekedéspolitika alakítói már számolnak a telekocsizással. Azóta pedig elkészült Alice Terpereau, a Levegő Munkacsoport önkéntesének áttekintése arról, miként működnek együtt a telekocsiszervezők és a régiók – Franciaországban. Erről viszont a 2013-as, Zöld Forrás által támogatott projekt jutott eszembe, melyben – budapesti szakértőknek, közlekedésszervezőknek is előadott – ötleteket fogalmaztam meg, egyelőre hiába.

Komoly sajtóvisszhangot váltottak ki a Levegő Munkacsoport és a Greenpeace által Budapesten nemrég végrehajtott mérések eredményei, amelyek arra utalnak, hogy a levegőszennyezettség jóval károsabb annál, mint a amire hivatalos mérőállomások adataiból lehet következtetni.

Bár a hivatalos adatok szerint is egyes káros anyagok koncentrációja a levegőben rendszeresen meghaladja az egészségügyi határértékeket, a Levegő Munkacsoport mérései a hivatalos szervek által figyelmen kívül hagyott problémára vetnek fényt: az ultrafinomrészecske- szennyezésre. (Ezek olyan részecskék, amelyeknek az átmérője kisebb mint 100 nanométer.)  

„Az új híd akár 35-50 ezer autóval is csökkenthetné a belvárosi hidak, és napi 6 ezer autóval a belső Üllői út forgalmát” – ezzel az érvvel igyekszik indokolni a kormány a Galvani-híd megépítésének tervét. Az eddigi tapasztalatok viszont ezt egyáltalán nem támasztják alá.

A korszerű technika már lehetővé teszi a ritkán lakott területek észszerű kiszolgálását közösségi közlekedéssel is, mégpedig az ún. igény szerinti közlekedés (iszk) bevezetésével. Az alábbiakban a franciaországi iszk-rendszerekről adunk rövid áttekintést.

Az ünnepek alatt többen érdeklődtek Környezeti Tanácsadó Irodánknál a tűzijátékok, petárdák légszennyezésével kapcsolatban. Ezért megvizsgáltuk, hogy két OLM mérőállomáson hogyan alakult a részecskeszennyezés Szilveszter éjjel. Mindkét állomás adataiból jól látható (lásd a 1. és 2. ábrát), hogy éjfél és hajnali 1 óra között megemelkedett a szálló por koncentrációja, feltehetően a tűzijátékok és petárdák intenzív használata miatt. Érdekes, hogy a belvárosban kevésbé jelentősen, a Kőrakás parknál azonban több mint kétszeresére ugrott a szennyezés. Mivel nem jártunk a helyszíneken az adott időszakban, ennek okaival kapcsolatban csak találgatni tudunk: lehetséges, hogy a Kőrakás parki mérőállomás közvetlen közelében különösen sokan tűzijátékoztak, esetleg kigyulladt valami a környéken, és az is elképzelhető, hogy olcsóbb, gyengébb minőségű nagyobb porszennyezéssel járó pirotechnikai eszközöket használtak, mint a belvárosban.

2019-ben a karácsonyi és újévi ünnepek különösen hosszúra nyúltak: a munkaszüneti és áthelyezett pihenőnapokkal együtt gyakorlatilag egy teljes hétig tartott az időszak, melyben a hagyományos munkarendben dolgozóknak nem kellett munkahelyükre utazniuk, az építkezések leálltak, és az üzletek, szolgáltatók többsége is a szokásosnál tovább tartott zárva. Ezt érezhettük Budapest forgalmán és levegőjén is. A ritkább forgalomnak és egy szerencsés időpontban érkező fronthatásnak köszönhetően a karácsonyi ünnepek alatt kiváló minőségű levegőt lélegezhettek a fővárosban tartózkodók, megtapasztalva azt, hogy milyen lenne egy kisebb gépkocsiforgalmú, élhetőbb Budapesten lélegezni.

Az 1. és 2. ábrákon jól látható, hogy december 20-án, pénteken mintha elvágtak volna valamit: az előző napok értékeinek nagyjából tizedére zuhant a kis méretű porrészecskék (PM10 és PM2,5) koncentrációja, december 22. és 29. között pedig stabilan tartotta magát az alacsony érték. Hogy ez minek köszönhető? Az ünnepek előtt viharos széllökések tisztították ki a légkört, az ünnepek során pedig a forgalom mérséklődésének köszönhetően a szokásos szennyezés töredékét bocsátották ki a járművek.

Helyi lakosok kitartó munkájának és a Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodája segítségének köszönhetően 2019 novemberében sikerült megakadályozni a Sárisáp és Annavölgy határába tervezett hulladékhasznosító – azaz betontörő és sittlerakó üzem – létesítését. 

A Gerecse hegység nyúlványai között található Sárisáp és Annavölgy határában, a házaktól, orvosi rendelőtől mindössze 150 méterre létesült volna a várhatóan rendkívül nagy zajjal és kiporzással működő telep. A telep egyik határa a közvetlenül a Dunába torkolló élővíz, az Únyi-patak lett volna. A tervek szerint a jelenleg legelőként használt területet 5 méterrel(!) kívánták megemelni inert (építési, bontási) hulladékkal.