Batsányi János az ismert verssor írásakor a forradalomra figyelmeztetett, ma a legsürgetőbb problémára, az éghajlatváltozásra, illetve annak a lassítására és az alkalmazkodásra hívjuk fel így a figyelmet. A Covid-19 előtt megszervezett, de tovább nem halasztható párizsi nyaralás juttatta eszembe Batsányi János versét.
Járvány ide, járvány oda, a várost élhetőnek és élettel telinek láttam. Amiben szerepe lehet a változtatásoknak, melyek közül a Budapesten is megvalósíthatónak látszókat gyűjtöttem össze. Pénz szinte nem is kell hozzájuk, elhatározás annál inkább.
1. Fizikailag is elválasztott kerékpársáv
Szinte bárhova biztonságosan el lehet jutni kerékpárral, a biztonságról a legtöbb helyen fizikai védelem gondoskodik. Elválasztó betonkorlát, máshol a meglehetősen széles járdán vezetett kerékpársáv akár fasorral is elválasztva az egyéb járművektől. Nem tűnik véletlennek, hogy rengeteg a kerékpáros, és a turisták is nemritkán ezt a közlekedési módot választják
2. A Szajna partja az embereké
A folyó partján ma elfér az ebédjét elfogyasztani leülő család, a számos gyalogoshíd egyikén átsétáló szerelmespár, a napi tangóóra kezdőknek és haladóknak és a késő esti buli is. Nincsenek ugyanis autók. Nem autópályaként üzemel a rakpart már több éve. Nem történt nagy átalakítás, mondhatom tehát, hogy beruházás nélkül változtatott funkciót a Szajna-part. Az aszfalton rendezkedtek be a vendéglátók, az árnyat adó fák pedig már előtte is ott voltak, most mindössze nem kell őket folyton visszavágni a közlekedésbiztonság okán.
3. Közbringa
A legelterjedtebb párizsi közbringa a Vélib, mely mindössze két dologban különbözik a budapesti BKK Mol Bubitól: egyrészt a nagy súlya ellenére viszonylag könnyen tekerhető, vagyis használható, másrészt létezik belőle elektromos változat is. Mindkettő árazása a Bubiéhoz hasonló, a helyiek és a turisták számára egyaránt megfizethető. A két felsorolt különbségnek köszönhetően ezt a közkerékpárt rengetegen veszik igénybe. Én is sokat tekertem vele.
4. Közillemhely
Rengeteg ilyen közmosdót találni úton-útfélen, ezek használata ingyenes, és minden használatot követően hangos kommentárok közepette elmossa magát. Így az ember nem szorul rá, hogy kínos vitába szálljon kávéházak felszolgálóival.
5. Óriási parkok
Nem kell magyaráznom, hogy egy park mennyivel emeli a városi szomszédságok élhetőségét. Párizsban egymást érik a kisebb és nagyobb parkok, melyek mind arra vannak fenntartva, hogy az emberek szabadidejüket töltsék ott. Nem látni, hogy újabb és újabb beruházások lecsippentenének belőlük. Legtöbb helyen nincs is betonozott járda vagy térkő, inkább sóderes, ám van egy-két vendéglátó egység, van közillemhely, van előírás a kutyával parkba látogatók számára póráz használatára és a tisztaságra vonatkozóan. Mindez mit eredményez? A képen látható szürke gém bátran beköltözik akár a magas házak árnyékában is a parki tó nádasába.
6. Az épületek teteje
Számos tetőteraszt láttam, fákkal is. Ez természetesen adottság: nagy teraszon lehet fákat nevelni, ám ez köszönhető emellett a városi klímának, másrészt a lakóknak, akik így a forró nyári napokon is használhatják a lakóhelyük ezen részeit. Egy kérdés merült fel bennem: vajon költözéskor mi történik a teraszon fává cseperedett növénykével?
7. Sok elhasznált kerékpár a folyóparton
Időnként lehet találkozni ilyen látvánnyal. A képen a folyóból kihorgászott kerékpárok és motorkerékpárok halma látható, amikre egy-egy jól sikerült éjszaka után már nem volt szüksége a tulajdonosának.
Szegő Judit
