A Levegő Munkacsoport blogja

Az egyik legveszélyesebb – és a szmogriadó elrendelésénél is általában meghatározó – légszennyező anyag az ún. szálló por (PM10, vagyis a 10 mikrométernél kisebb átmérőjű részecskék). Elsősorban a fűtés, a közlekedés, az erőművek, az ipar és a mezőgazdaság által kibocsátott rendkívül apró szemcsékről van szó. A PM10-en belül megkülönböztetjük egyebek mellett a 2,5 mikrométernél kisebb részecskéket (PM2,5). A PM2,5-re nincs hivatalos órás vagy napi egészségügyi határérték, azonban azt, hogy mennyire veszélyes az emberi egészségre, jól mutatják az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai, amelyek szerint az Európai Unióban több mint 400 000, Magyarországon közel 13 000 ember veszti idő előtt az életét minden évben a PM2,5-szennyezés miatt.

Az Európai Unióban a PM2,5-koncentráció egy évre vonatkozó egészségügyi határértéke 25 mikrogramm köbméterenként (μg/m3), az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által ajánlott határérték pedig 10 μg/m3. Az Amerikai Egyesült Államokban végzett átfogó kutatás viszont arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben a PM2,5 éves átlagos koncentrációja meghaladja az 5 mikrogrammot köbméterenként, akkor már az elhalálozások számának kimutatható – és a koncentráció növekedésével nagyjából arányos – emelkedésével lehet számolni (ld. az 1. ábrát).

 
Az idén csak otthonunk magányában elmélkedhettünk a dicsőséges márciusi forradalomról. Volt idő azon is elgondolkodni, hogy mitől lettünk mi, utódok annyira teszetoszák? Miért húzzuk-halasztjuk azokat az életünket szebbé tevő lépéseket, amelyeket más városok már megtettek – korrigálva ezzel az évtizedek alatt kialakult hibákat – vagy amelyeket eleve nem volt szükséges meglépniük a szerencsésebbeknek?

Kervárosnak mondják Minnesota állam közepén a szomszédos Minneapolis és Saint Paul várost a Mississippi, a Minesota és a St. Croix folyó partjain. Az ottani tömegközlekedésben – buszon és héven – hasonlította össze Yingling Fan, Andrew Guthrie és David Levinson a tényleges és a várakozók által megélt várakozási időt.

Budapesten kívül lakók autói adják a belső személygépkocsi-forgalom közel felét. Rendszeresen hallhatjuk – politikusoktól, közlekedéstervezőktől és átlag állampolgároktól is –, hogy ennek a forgalomnak és egyúttal a város belső részei parkolási gondjainak a csökkentéséhez jelentősen hozzájárulhat, ha sok P+R parkolóhelyet létesítünk a város szélein. Egyszerű számítások és a már meglévő P+R parkolók tapasztalatai alapján viszont az a következtetés vonható le, hogy új P+R parkolókkal nemhogy javítanánk, inkább tovább rontanánk a helyzetet.

Az ország különböző pontjairól sokan fordulnak most a Levegő Munkacsoport Tanácsadó Irodájához, hogy mit lehet tenni a zöldhulladék-égetés okozta levegőszennyezés ellen. Ha a települési önkormányzat a saját rendeletében lehetőséget ad az adott időszakban a hulladékégetésre, akkor beszélni kell az illetővel, esetleg kérni az önkormányzatot, a közterület-felügyeletet, a polgárőrséget, hogy beszéljék le az égetésről. Juttassuk el az égetőnek a KÖTHÁLÓ tájékoztatóját. Hozzuk nyilvánosságra az esetet a közösségi médiában! Továbbá lehet kérni az önkormányzatot, hogy módosítsa a rendeletét és általában is tiltsa be a zöldhulladék-égetést – ezt egyébként már számos önkormányzat megtette.

Néhány nappal ezelőtt arról adott ki közleményt három szakmai civil szervezet, hogy a szennyezett levegő súlyosbítja a koronavírus hatását. Most arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a vírusok megtapadnak a fűtésből, közlekedésből és egyéb forrásokból származó apró légszennyező részecskék (PM) felületén és így a fertőzésveszély is megnövekszik.

  Avarégetés egy Budapest melletti településen
2020. március 17-én

A Pest-megyei Tárnok lakóházaitól 50 méterre, a 7-es út túloldalára, de érdi területre logisztikai parkot terveznek. A kormány az előző érdi vezetéssel közösen a Modern Városok Program keretében kezdte előkészíteni a területen az ipari park fejlesztését. Kiváló minőségű termőföld semmisülne meg örökre.

A jelenlegi polgármester a választási programjában azt ígérte, hogy ezt a területet visszaminősíti mezőgazdasági övezetté, nem lesz ipari park ott. Azóta meggondolta magát, az adóbevétel jól jönne Érdnek.

Idén hivatalosan is elkezdődött a Levegő Munkacsoport levegőszennyezettség-mérő hálózatának építése, ugyanakkor lelkes magánemberek is nagy erőkkel dolgoznak rajta, hogy Magyarországon is elterjedjen egy egyszerű és megfizethető eszköz, mely kiegészíti az amúgy az EU átlagához képest egészen jól működő hazai hivatalos légszennyezettségi mérőhálózatot. A projektet a Magnet Bank Közösségi Adományozási Programja (KAP) támogatja. (A KAP a bank ügyfeleinek döntése nyomán a banki költségek 10%-át ajánlja fel támogatásként környezetvédelmi és társadalmi hasznosságban jeleskedő civil szervezetek számára egy-egy projektre.)

Elsőként Budapesten jelentek meg nagyobb számban a korábbi írásunkban ismertetett, otthon összeszerelhető, olcsó Luftdaten légszennyezettség-mérő készülékek, ám mivel – a fővárossal ellentétben – a vidéki településeknek csak elenyésző hányadában van hivatalos levegőminőség-mérő állomás, különösen fontos, hogy a kisebb városok és falvak lakói is naprakész tájékoztatást kapjanak az ő levegőjük minőségéről.

Verőcén már el is indult a hálózat terjeszkedése – a CivilVerőce nevű informális szervezet által toborzott aktíc civil lakosságnak köszönhetően, akik éppen a leghidegebb hónapban, a januári szmogriadók idején húsz új készüléket üzemeltek be a községben, majd az első mérések eredményét publikálták. Fontos cikk ez egy induló mozgalom számára, mert a készülék gyengeségeit, a mérések pontatlanságait és az értelmezés komplexitását is megmutatja. Azonban a végeredmény magáért beszél.

Megfelelő szervezéssel sok esetben több mint 50 százalékkal is csökkenthető a tehergépkocsik futásteljesítménye és így a károsanyag-kibocsátása egy nagyvárosban. Erre a következtetésre jutott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatóinak tanulmánya*.