Vendégposzt
Nyár elején új bútor került a házba – bőséges hullámpapír-csomagolásban. No meg ott van egy családi ünnepség és a tél maradékaként összegyűlt két doboznyi visszaválthatatlan üvegpalack is. A faluban és a szűkebb környéken sorra megszűntek a hulladékszigetek, s üveget külön nem szállít el a szemetes cég sem. Az meg egy környezettudatos polgártól megengedhetetlen magatartás, hogy a kommunális szemét gyűjtésére szolgáló kukába dobálja az üvegeket. A ház rendszerető asszonyának ezért az a kézenfekvő ötlete támadt – miután körbenézett és megállapította, hogy a keletkezett szelektív hulladék messze meghaladja a normál hétköznapi mennyiséget –, hogy elszállítja azt egy hulladékudvarba. Ezért megkereste a területileg illetékes hulladékszállító cég – a Vertikál Zrt. – honlapját és megnézte, hol van nyitva legközelebb hulladékudvar.
Lepsényben, nyitva hétfőn délután 14-18-ig. Remek, az csak 12 kilométer. El is autóztak, ő és a bátyja a hullámpapírral és az üvegekkel Lepsénybe. A Vertikál Zrt. honlapján található 2020. évi táblázat szerinti címen – Lepsény, Vasút utca 76. – azonban nem hulladékudvart, hanem egy családi házat találtak. A tulajdonos kínos mosollyal közölte, hogy nem, az nem a hulladékudvar, bár mindenki nála keresi. Viszont úgy tudja, hogy a település másik végén, jobbra van ugyan egy telep, de ott úgysem vesznek át semmit. „Az nem létezik, a cég honlapján az van, hogy de, persze, átvesznek és pont most!” – gondolta magában a környezettudatos háziasszony, és csak azért is megkereste a faluvégi telepet. A kapun lakat, a bejáratnál térdig érő fű és megkopott, elhomályosodott felirat, amely azt hirdeti, hogy két éve szünetel a hulladék átvétele.
Rövid tanakodás után a környezettudatos háziasszony és bátyja felkeresték a Vertikál Zrt. központját az onnan 11 kilométerre lévő Polgárdiban. Megpróbálták elérni a hulladékszolgáltatót telefonon is, hogy megkérdezzék mi legyen a kocsideréknyi szelektív hulladékkal, amit nem szabad betenni a cégtől kapott szelektív gyűjtőzsákba. De nem vették föl.
Polgárdiban megtalálták a Vertikál Zrt. központját: csili-vili székház térkővel, gyönyörű kis parkkal, elegáns Audi hatossal és csillogó Skoda Oktáviával a parkolóban. No meg egy felirattal: ez az innovatív hulladékgazdálkodás központja.
A környezettudatos háziasszony és bátyja az „innovatív” jelzőtől felcsigázott érdeklődéssel léptek az ügyfélszolgálat irodájába. Kicsit azért aggódtak, mert a bejárati ajtón egy másik, piros felírat szerint név szerint kell ügyintézőt keresniük. Kellemes meglepetésként azonban a rendkívül udvarias munkatársak nem kértek nevet. Viszont hitetlenkedve hallgatták, hogy a honlapon még mindig működő hulladékudvarként szerepel a lepsényi telep, aztán megnézték, és ja, tényleg. (Azóta ki is javították.) Kicsit tanácstalanok voltak, de látva a környezettudatos háziasszony és bátyja elszántságát, azt javasolták, vigyék a rakományt a Polgárdi külterületén lévő veszélyes hulladéklerakóba. Az a Füle felé vezető út mellett van, jobbra kell fordulni, ha átmentek a vasúton.
Füle felé haladva egy ponton három hatalmas szeméthalom körvonalai sejlettek fel, viszont a murvás útra mutató rozsdás tábla kivehetetlen felirata némi bizonytalanságot okozott. Mindegy, próba szerencse, környezettudatos hőseink behajtottak a kátyús, göröngyös, autógyilkos dűlőútra. Kerülgetve a hatalmas gödröket, azon töprengtek, vajon az Audi hatos milyen gyakran fordul meg errefelé… A rendkívül rossz bekötőút azonban tényleg a hulladéklerakóhoz vezetett. Ahonnan éppen egy német rendszámú, utánfutós személygépkocsi fordult ki, Calw városra utaló rendszámmal. Hm, tényleg eljött idáig a szeméttel? Vajon mit hozott, ami a Fekete-erdő szélén fekvő település közelében nem volt elhelyezhető?
A meglepett ügyintéző először nem tudott mit kezdeni környezettudatos polgáraink megjelenésével – aztán mondta, pakoljanak a mérlegre és majd megállapítja, mennyit kell fizetni. A környezettudatos polgárok kikerekedett szemekkel kérdeztek vissza – fizetni, de miért? Jó, akkor majd üvegbe veszem át, az ingyen van, volt erre a válasz. Mérlegelés után a hulladékpapír egy műanyag- és papírszemét, no meg egy fotel közé került egy konténerbe, az üvegek pedig a konténer mellé. „Innovatív, valóban” – egyeztek meg, majd hazaindultak. Végül is cirka negyven kilométert autózva sikerült megszabadulni szabályosan és környezettudatosan a hullámpapíroktól és az üvegektől.
E szelektív hulladékleadással töltött kalandos délután komolyan kikezdte háziasszonyunk környezettudatosságát. Hajlik rá, hogy ezután simán a szemétbe dobja az üvegpalackokat és az – apróra tépkedett – hullámpapírt. Ha már az állam a beszedett nem is kevés szemétdíjat nem (sem) arra költi, amire szánva vagyon.
Kalapos Cili
