A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) neve nem cseng jól a környezetvédő körökben. Nem is arra hozták létre az iparosodott államok kormányai a hetvenes évek közepén, hogy zöld javaslatokat tegyen. Az olajválság utáni években energetikai szakmai jelentéseket vártak tőlük, leginkább, olaj-, gáz- és szénpiaci, no meg atomenergetikai elemzéseket.
Az elmúlt évtizedekben több európai városban alakítottak ki autómentes lakónegyedeket. Iarina Ciceu, a Levegő Munkacsoport önkéntese ezekről a kezdeményezésekről egy részletes ismertető anyagot írt, amelyet itt röviden összefoglalunk.
Szándékosan autómentesre kifejlesztett városrészek az 1990-es években jelentek meg először. Ezek az „autómentes” lakónegyedek azon lakó- vagy vegyes használatú (lakossági, kereskedelmi, kulturális stb.) övezetek, melyek
Könnyebb, bár korlátozott az autótartás a csupán „autócsökkentett” lakóövezetekben, ahonnan nincs kizárva az autóforgalom, és nincs feltétlenül megkönnyítve az autómentes életmód.
Az inkább forgalomcsillapítottnak tekinthető 5500 lakosú freiburgi Vauban lakónegyedsajátossága, hogy nincsenek a járművek behajtását korlátozó fizikai akadályok. Viszont a sebességet korlátozták, így a főutakon legfeljebb 50 km/h-val, a kisebb utakon 30 km/h-val szabad haladni (1. ábra). A parkolás erősen korlátozott, így a helyiek stellplatzfrei kifejezéssel, azaz parkolómentesként utalnak Vauban utcáira. Annak ellenére, hogy autóknak nem tilos a behajtás, a Vaubanban lakók között az autótulajdonosok aránya jelentősen alacsonyabb a német átlagnál (561), csupán 172 autó jut ezer lakosra.
Előrebocsátom, hogy ezúttal nem az olyan „smart”, azaz okos otthonokról lesz szó, ahol mindenféle applikációk irányítják a fűtést, szellőzés, a TV bekapcsolását, a hűtőszekrény tartalmát stb. Akadnak földhözragadtabb problémák is.
A ma épülő társasházak lakásaihoz nem építenek kamrát. Nemhogy a garzonoknál, de még a háromszobás lakásoknál is hiába keresnénk a spájzot. A mai háziasszonyok boltban veszik meg a lekvárt, a lecsót (amelyek üvegét már régóta nem lehet visszaváltani), hozatják a pizzát, a napi menüt, leszokva lassan még a hétvégi ebédfőzéstől is.
Magyarországon télen füstbe burkolózik a települések jó része. Így van ez mindenütt a világban, ahol szilárd tüzelőanyaggal fűtenek, az elavult kályhákból ömlik az egészségre és az éghajlatra veszélyes korom. Németország azonban hatalmas változás előtt áll. Zöld utat adtak a német hatóságok annak a Kék Angyal ökocímkének, amivel a gyártó jelezheti, hogy a kandalló, kályha megfelel egy szigorú szállópor-kibocsátási határértéknek, mert van benne egy szűrő, ami nem engedi ki a kéménybe az apró részecskéket. A címke elnyeréséhez a kályhát, kandallót alá kell vetni egy, a valós fűtési körülményeket szimuláló hatósági mérésnek. Ennek során elsőként a részecskeszámot mérik. Ezáltal meg tudják határozni az egészségügyi szempontból különösen veszélyes részecskék mennyiségét. Minél több van ugyanis ezekből, az emberi testnek gyakorlatilag minden részébe eljutni képes apró részecskékből a levegőben, azt annál veszélyesebb belélegezni.
A fenntarthatósági tudomány – mármint a környezeti, nem a gazdasági – legalább ötven éve figyelmeztet arra, hogy az emberiség „fejlődése” nem fenntartható. Sokkal többen vagyunk, mint ahány embert a Föld a jelenlegi termelési és fogyasztási szokásaink mellett képes eltartani. George Monbiot megfogalmazása szerint egy hamis komfortot ígérő, hazug buborékban élünk, és azt képzeljük, hogy mérhetetlen gazdagsággal a hátunk mögött egyáltalán nem függünk a földi bioszférától. A természetet pedig egyszerű erőforrásnak tekintjük, melyet igényeink szerint aknázhatunk ki.
Az egyik legveszélyesebb – és a szmogriadó elrendelésénél is általában meghatározó – légszennyező anyag az ún. szálló por (PM10, vagyis a 10 mikrométernél kisebb átmérőjű részecskék). Elsősorban a fűtés, a közlekedés, az erőművek, az ipar és a mezőgazdaság által kibocsátott rendkívül apró szemcsékről van szó. A PM10-en belül megkülönböztetjük egyebek mellett a 2,5 mikrométernél kisebb részecskéket (PM2,5). A PM2,5-re nincs hivatalos órás vagy napi egészségügyi határérték, azonban azt, hogy mennyire veszélyes az emberi egészségre, jól mutatják az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai, amelyek szerint az Európai Unióban több mint 400 000, Magyarországon közel 13 000 ember veszti idő előtt az életét minden évben a PM2,5-szennyezés miatt.
Az Európai Unióban a PM2,5-koncentráció egy évre vonatkozó egészségügyi határértéke 25 mikrogramm köbméterenként (μg/m3), az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által ajánlott határérték pedig 10 μg/m3. Az Amerikai Egyesült Államokban végzett átfogó kutatás viszont arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben a PM2,5 éves átlagos koncentrációja meghaladja az 5 mikrogrammot köbméterenként, akkor már az elhalálozások számának kimutatható – és a koncentráció növekedésével nagyjából arányos – emelkedésével lehet számolni (ld. az 1. ábrát).
Az idén csak otthonunk magányában elmélkedhettünk a dicsőséges márciusi forradalomról. Volt idő azon is elgondolkodni, hogy mitől lettünk mi, utódok annyira teszetoszák? Miért húzzuk-halasztjuk azokat az életünket szebbé tevő lépéseket, amelyeket más városok már megtettek – korrigálva ezzel az évtizedek alatt kialakult hibákat – vagy amelyeket eleve nem volt szükséges meglépniük a szerencsésebbeknek?
Kervárosnak mondják Minnesota állam közepén a szomszédos Minneapolis és Saint Paul várost a Mississippi, a Minesota és a St. Croix folyó partjain. Az ottani tömegközlekedésben – buszon és héven – hasonlította össze Yingling Fan, Andrew Guthrie és David Levinson a tényleges és a várakozók által megélt várakozási időt.
Budapesten kívül lakók autói adják a belső személygépkocsi-forgalom közel felét. Rendszeresen hallhatjuk – politikusoktól, közlekedéstervezőktől és átlag állampolgároktól is –, hogy ennek a forgalomnak és egyúttal a város belső részei parkolási gondjainak a csökkentéséhez jelentősen hozzájárulhat, ha sok P+R parkolóhelyet létesítünk a város szélein. Egyszerű számítások és a már meglévő P+R parkolók tapasztalatai alapján viszont az a következtetés vonható le, hogy új P+R parkolókkal nemhogy javítanánk, inkább tovább rontanánk a helyzetet.
Az őrmezői P+R egy részlete egy átlagos hétköznapon reggel 8 órakor. A területe a képen láthatónál sokkal nagyobb, és az egész területet 100%-ig megtöltik az autók
Az ország különböző pontjairól sokan fordulnak most a Levegő Munkacsoport Tanácsadó Irodájához, hogy mit lehet tenni a zöldhulladék-égetés okozta levegőszennyezés ellen. Ha a települési önkormányzat a saját rendeletében lehetőséget ad az adott időszakban a hulladékégetésre, akkor beszélni kell az illetővel, esetleg kérni az önkormányzatot, a közterület-felügyeletet, a polgárőrséget, hogy beszéljék le az égetésről. Juttassuk el az égetőnek a KÖTHÁLÓ tájékoztatóját. Hozzuk nyilvánosságra az esetet a közösségi médiában! Továbbá lehet kérni az önkormányzatot, hogy módosítsa a rendeletét és általában is tiltsa be a zöldhulladék-égetést – ezt egyébként már számos önkormányzat megtette.
