A karbonadó és ezzel egyidejűleg karbonosztalék bevezetése elengedhetetlen a klímakatasztrófa elkerüléséhez.
Mi is az a karbonadó?
A karbonadó egy Pigou-féle adó, vagyis olyan adó, ami egy nem kívánatos piaci esemény – negatív externália – korrigálására vonatkozik. Jelen esetben a globális felmelegedésért felelős üvegházhatású gázkibocsátás a negatív externália. A karbonosztalék azt jelenti, hogy a szén-dioxid-kibocsátás adóztatásából befolyó bevételeket egyenlő arányban osztják vissza a lakosságnak.
Az Európai Polgárok Éghajlata (Citizens’ Climate Europe, CCE) nevű szervezet részletes javaslatot dolgozott ki a karbonadó és a karbonosztalék egyidejű bevezetésére. A javaslat négy fő pilléren alapszik. Az első egy kiszámítható és folyamatosan növekvő szén-dioxid-ár bevezetése. A második a karbonadóból származó bevételek tisztességes és átlátható visszaosztása a társadalomnak. A harmadik pillér a külföldi hatások kiküszöbölésére irányul. Az utolsó pedig az átláthatóság és az egyszerűség.
Kiszámítható és folyamatosan emelkedő szén-dioxid-ár
A teljeskörű szén-dioxid-mentesítéshez szükséges számos technológia és folyamat fejlesztése, bevezetése jelentős hosszú távú beruházásokat igényel. Tekintettel az éghajlati válság sürgősségére, valamint arra, hogy mennyi időre van szükség ahhoz, hogy sok ilyen megoldás életképessé váljon és széleskörűen elfogadható legyen, ezeket a beruházásokat már most meg kell kezdeni.
Minél tovább késik a dekarbonizáció, annál többe kerül. De a szennyezők a dekarbonizációval kapcsolatos beruházásaik tervezésekor nem tudnak egy megbízható és stabil széndioxid árral számolni.
Az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszere (ETS) által bevezetett szén-dioxid-árnak a hosszú távú pályáját nehéz megjósolni. Ezenkívül az ETS az EU kibocsátásainak csak körülbelül a felére vonatkozik, a másik felére pedig ár nélküli vagy heterogén nemzeti szintű árképzési rendszerek vonatkoznak. A megalapozott megtérülési számítások hiányában pedig késnek vagy elmaradnak a beruházások.
Annak biztosítása érdekében, hogy az összes szereplő világos és következetes befektetési tervet készíthessen, a CCL az egész gazdaságra kiterjedő, egységes szén-dioxid-árat javasol, amely előre meghatározott ütemben folyamatosan emelkedik. Ennek az árnak a jelenlegi szint közeléből kellene indulnia, hogy legyen idő a szereplőknek az alkalmazkodásra, és meghatározott ütemterv szerint, kiszámíthatóan kell növekednie.
A bevételek tisztességes és átlátható módon történő újraosztása a lakosságnak
Függetlenül attól, hogy a szén-dioxid-mentesítést szén-dioxid-adóval vagy más szabályozással érik el, növekedni fognak a termelők költségei. Végül ennek az emelkedésnek a nagy része magasabb ár formájában a fogyasztókat fogja terhelni. Ezt az áremelkedési hatást ellensúlyozni kell. Ez úgy érhető el a legjobban, ha a szén-dioxid-adóból befolyt összes nettó bevételt havi osztalék formájában visszafizetik az állampolgároknak. Amint azt Kanadában megfigyelhetjük, ahol hasonló rendszert vezettek be, a karbonosztalék rendszeres folyósítása nemcsak megőrzi a fogyasztók vásárlóerejét, hanem biztosítja a lakosok érdekeltségét is a szabályzás megmaradása iránt.
Az importra jutó szennyezés megadóztatása
A kibocsátás belföldi árának emelkedésével növekszik annak a kockázata, hogy a vállalatok törekedni fognak a magas szennyezőanyag-kibocsátással előállított termékek külföldről történő behozatalára.
Ezért az EU-nak olyan szabályzást kell bevezetne, amelyek arra ösztönzik a vállalatokat, hogy csökkentsék az importból származó kibocsátást is.
Erre a problémára nyújthat megoldást a szén-dioxid-vám (border carbon adjustment, BCA).
Átláthatóság és egyszerűség
A szén-dioxid-adó bevezetésének szabályai minél egyszerűbbeknek kell lenniük, hogy az ne jelentsen túlságosan nagy adminisztratív terhet. A legfontosabb pedig az, hogy átlátható és kiszámítható legyen. Ezenkívül az egyszerűség megkönnyíti az EU klímavédelmi intézkedéseinek követését más országok számára, különösen azok számára, amelyek nem rendelkeznek erőforrásokkal és intézményekkel egy komplexebb megközelítés megvalósításához.
A klímakatasztrófa megelőzéséhez már nem fokozatos és aprólékos fejlesztésekre, hanem átfogó reformokra van szükség. Lehet, hogy a haladéktalanul bevezetett karbonadó és osztalék az utolsó lehetőségünk.
Kosztyi Dávid
a Levegő Munkacsoport önkéntese
