Az utóbbi 20 évben Európa-szerte, így Magyarországon is elterjedtté váltak a műfüves, illetve gumiburkolatú felületek a sportpályákon, futókörökön, játszótereken, sőt bölcsődék, óvodák, iskolák udvarán is. Ugyanakkor egyre több kutatás bizonyítja ezeknek az anyagoknak a komoly környezeti és egészségi kockázatait.
„A BKK-val összevont vármegye- és országbérlet sem fogja az autósokat vonatra és buszra átülteni” című G7 cikkben leírtaknál a valós helyzet még rosszabb is lehet: a túlzottan alacsony árú, illetve ingyenes tömegközlekedés esetenként még ronthat a környezet, illetve a lakosság egészségi állapotán.
Fotó: Lukács András
Bár a várost átszelő folyó áradása a világ számos helyén ismert probléma, különböző települések más-más megoldásokkal próbálnak védekezni ellene. Míg a hollandiai Nijmegenben a helyi ártér megnagyobbítására, addig Szentendrén a mobil gátra esett a választás. A spanyolországi Valencia azonban egy ezeknél radikálisabb megoldásra szánta el magát az 1957-es, közel száz életet követelő áradás után. Az ország vezetése úgy döntött, hogy a Turia folyó medrét elterelik, hogy az a város mellett haladjon el.
Sehogy ne épüljön meg a Rákosrendező területére tervezett nagyberuházás, sőt már semmi ne épüljön az országban, ami nem létfontosságú. Minden építkezést, amit csak lehet, haladéktalanul le kell állítani.
Az Európai Bizottság után a Tanács is jóváhagyta Magyarország REPowerEU tervét, amely keretében 2026-ig 2346 milliárd forintot fordítanánk a szén-dioxid-kibocsátás, a primerenergia-felhasználás és az orosz energiahordozóktól való függőség csökkentésére. Ennek az összegnek a 11 százalékát uniós vissza nem térítendő támogatásból, 63 százalékát uniós hitelből fedeznénk (a fennmaradó hányad hazai önrész). A tervet elemezve, a Levegő Munkacsoport arra következtetésre jutott, hogy lehetett volna sokkal jobbat is készíteni.
A 30 km/órás sebességkorlátozás a településeken nemcsak a halálos és súlyos balesetek számát, hanem a légszennyezést is jelentősen csökkentené. Ez utóbbit bizonyítja egy nemrég nyilvánosságra hozott kutatási eredmény, mely a hagyományos számításokkal ellentétben figyelembe veszi a városi forgalom gyakori elindulás-megállás jellegét.
Fotó: Lukács András, Levegő Munkacsoport
Fotó: Lukács András / Levegő Munkacsoport
A városi közlekedés sem kivétel az alól, hogy szinte mindenki úgy beszél és ír róla, mintha nem történnének napjainkban az emberi történelem során soha nem tapasztalt nagyságrendű, emberi léptékben iszonyúan gyors változások a mindannyiunk létfeltételeit biztosító természetben.
A szén-dioxid (CO2) árának emelése nélkülözhetetlen ezen éghajlatkárosító anyag kibocsátásának érdemi csökkentéséhez. Ezért is fontos lépés az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/959 irányelvének elfogadása, amely többek között létrehozta a közúti közlekedés és az épületek szén-dioxid-piacát (ETS2). Az irányelvben azonban számos buktató rejlik, amelyeket ha nem kezelnek, az ETS2 bevezetése eredményeként növekedhet a CO2-kibocsátás és más környezeti károk is.
Az ETS2 bevezetésével az üzemanyagárak fokozatosan emelkedni fognak. Mivel azonban az üzemanyagárak az EU tagállamaiban jelentősen eltérnek, a magasabb árak a járműtulajdonosokat a jelenleginél is jobban csábíthatják arra, hogy lehetőség szerint azokban a tagállamokban tankoljanak, ahol a legolcsóbb az üzemanyag. Ennél bizonyára még sokkal súlyosabban fogja érinti az üzemanyag-turizmus a nem uniós országokkal határos tagállamokat, mivel ezek nem tartoznak az ETS2 hatálya alá. (A komoly árkülönbség következményeit nemrég fokozottan tapasztalhattuk mi is: az egy évig tartó üzemanyagár-stop során jelentősen megugrott az üzemanyagturizmus, sőt az üzemanyagcsempészet is. Egyes határközeli régiók különösen megszenvedték az emiatt megnövekedett közúti forgalmat.)
