Azt, hogy érdemes-e új utat építeni vagy egy meglévőt kiszélesíteni, alapos elemzés után kell eldönteni. Ennek érdekében ajánlott a közúti beruházásokról előzetes költség-haszon elemzést végezni. Az ilyen elemzések általában az Európai Bizottság vonatkozó útmutatói alapján készülnek. A Levegő Munkacsoport új tanulmánya azonban kimutatta, hogy a jelenlegi uniós útmutatók alkalmazása indokolatlanul sok új útépítéshez vezetett.
Válaszolva a Fővárosi Önkormányzat felkérésére, javasolta a Levegő Munkacsoport, hogy vegye napirendre a Fővárosi Közgyűlés a belső égésű motorral hajtott, szennyező robogók kitiltását Budapest Belvárosából. Ezt a javaslatot már évek óta rendszeresen megteszi, egyúttal rámutatva arra, hogy a fokozatos megvalósítás során miként lehetne segíteni azokat, akiket hátrány ér a kitiltás miatt. A javaslat mindeddig visszhang nélkül maradt, most azonban elérkezett az a pont, amikor komoly vita kezdődött a témáról.
Az uniós támogatások az utóbbi jó néhány évben az oktatás és különösen a közoktatás területén ahelyett, hogy segítették, fejlesztették volna az országot, egy olyan rendszer kiépítését és kiépülését tették lehetővé, amely a korábbi állapothoz képest erőteljesen rontotta azt.
Lassan véget ér a Levegő Munkacsoport egyik, kétéves projektje, „A legjobb gyakorlatokon túl a személyközlekedésben” („Beyond Best Practices in the Passenger Transport Sector”), amit négy külföldi szervezettel, a német Európai Klímakezdeményezés támogatásával valósít meg. A projektet a németországi Climate Analytics vezeti, még részt vesz benne a lengyelországi WiseEurope (Bölcs Európa), a romániai Asociația 2Celsius (2Celsius Egyesület) és a litvániai Centre for Sustainable Development (Fenntartható Fejlődési Központ). A projekt fő terméke a Transport Emissions Disaggregation Tool (A személyközlekedési széndioxid-kibocsátást elemző eszköz; TEDiT), amit a http://tools.climateanalytics.org/tedit címről egy böngészőbe betöltve lehet használni. Arra jó, hogy döntéshozók, a közlekedés szervezésével foglalkozó önkormányzati, állami tisztviselők, iskolások és bárki, akit érdekel, hogy miből, hogyan adódik össze a személyközlekedés fejenkénti széndioxid-kibocsátása. Ami Magyarországon 2019-ben közel 1200 kg volt!
Volt idő, amikor Budapesten a kisebb utcákban alig fordult elő egy-egy autó, a gyereket le lehetett engedni játszani az úttestre is. Mára eljutottunk odáig, hogy ez még a lakó-pihenő övezetekben is veszélyes, pedig ott legfeljebb 20 kilométeres óránkénti sebességgel jöhet(ne) autó. De nem is csak az úttest veszélyes, kereszteződésen átkelni sem feltétlenül biztonságos.
Egy budapesti általános iskola elé reggel bekanyarodó autók
Az elmúlt hónapokban a fűtési költség megsokszorozódott. Sokan nem fogják tudni kifizetni a várható fűtésszámlájukat. Az elkövetkező telek hidege katasztrofális következményeket sejtet. Talán még nem késő! Alacsony költségekkel néhány hét alatt fel lehet készülni a hidegre. De ehhez tisztában kell lennünk az egyes tüzelőanyag-megtakarítási lehetőségek hatékonyságával és a megvalósításuk idő- és költségigényével. Ezen ismeretek alapján gyorsan és költséghatékonyan lehet felkészülni akár már a mostani télre is. Ehhez fel kell tárnunk a fűtési igényt és a fűtéshatékonyságot befolyásoló legfontosabb körülményeket. A megvalósítást költséghatékonysági és megvalósítási időigény szerint sorba rendezve mutatjuk be. A tüzelőanyag-felhasználás függ a fűtendő légtér méretétől, a megcélzott hőmérséklettől, a tér izolációjától és a légcserétől. A szükségleti hő megtermelésének költsége pedig a hőenergia forrás árától függ.
Kép a LISA-koncepciót bemutató animációs kisfilmből
Megfigyelhető, hogy a személyautóknak nő a tömege, a teljesítménye és esetenként a végsebessége is. Magyarországon például – ahogy sok más országban is – az új autók jelentős része városi terepjáró. E folyamattal száll szembe a „Könnyű és biztonságos autó” Karta (LISA Karta, az angol „light and safe car” kifejezésből), amelyet 2014-ben két belgiumi civil szervezet, a környezetvédelemmel foglalkozó Inter-Environnement Wallonie (IEW) és a gyermekek közlekedésbiztonságának javítását célul kitűző Parents d’Enfants Victimes de la Route (PEVR) adott ki.
Az előző cikkünkben leírtuk, hogy az üzemanyagok árának csökkentése miért rendkívül káros társadalmi, gazdasági és környezeti szempontból egyaránt. A teljesség igénye nélkül: az üzemanyagok árának csökkentése növeli az üzemanyag-fogyasztást, ennek számos ismert hátrányos következményével. Közvetetten támogatja az orosz hadi gépezetet, hozzájárul a klímaválság és a légszennyezés fokozásához. Az intézkedés elosztási szempontból is igazságtalan, hiszen a gazdagabbak jóval többet autóznak, mint a szegények A felső rétegek mellett még a kőolajtársaságok járnak igazán jól. És akad egy fontos politikai nehézség is: egy kedvezményt általában nagyon nehéz visszavonni.
„Néhány rézpénzt dobott le a parasztnak, aki a csörrenésre térdre vágta magát, és karjait szétvetve hálálkodott.
– Plútosz ezerannyit adjon helyette!
Összemarkolászta a kis rezeket, és eljajdította magát.
– Mindössze öt siliquia, öt zsák kötőtűt se kapok érte! Öt gyerekem van, uram, könyörülj meg rajtam!
Nonnus a város felé mutatott, ahonnan néha becsapódott a piac lármája.
– Ott a forumon az ármegállapító tábla. Arról megtudhatod, hogy hitvány dinnyéd még ennyit se ért. A paraszt felugrott, és ő is a piac felé nézett, de az öklét rázva.
– Meg, ugye? Hát azt honnan tudom meg, hogy hová bújt azóta a gyapjú meg a bőr meg a szög és a kasza, mióta ez az új rend van? Veszett volna meg azzal együtt, aki kitalálta!
Nonnust kiverte az izgalom verejtéke. Tudta, milyen szigorúan veszi a császár az ármaximálást, amely némely vidékeken forrongást is okozott. Nemcsak annak a fülét szegeztette a hirdetőoszlophoz, aki vétett ellene, eladóét, vevőét, hanem azt is megostoroztatta, aki zúgolódott miatta.”
(Móra Ferenc: Aranykoporsó)
Példás módon fölkerült a Budapesti Közlekedési Központ honlapjára egy bejegyzés, miszerint „Aquincumi híd: a budapestiek dönthetnek az északi új Duna-hídról – 2. társadalmi egyeztetés”. Aki tudomást szerez róla, az szavazhat bizonyos, a hidat érintő részletkérdésekről. Vagyis korántsem „a budapestiek” – ahhoz legalábbis népszavazás kellene –, és korántsem dönthetnek.
