A Levegő Munkacsoport blogja

A Műcsarnok nemrég megnyílt I. Építészeti Nemzeti Szalon – 100% kreativitás című kiállítása mintegy 200 művet mutat be a kortárs építészet terméséből. A Levegő Munkacsoport üdvözli a kiállítást, amely nyitás az építészet és a kapcsolódó területek nagyobb társadalmi megbecsülése irányába. A házakat nem cserélhetjük le pár évente. Az elmúlt két évtizedben többször figyelmeztettünk arra, mekkora károkat okoz a tervezés jelentőségének elbagatellizálása, a rövid határidők, az alacsony tervezési díjak. A bemutatott alkotások bizonyítják, hogy számos tehetséges építészünk van, akik magas színvonalú, a változó korok igényeihez alkalmazkodó épületeket tudnak tervezni.

Megújulóban van a budapesti utastájékoztatás, működik a Futár, talán rövidesen eljut a Budapesti Közlekedési Központ a lehetőségeinek a határáig. Annál nagyobb a kontraszt, ha az ember rászorul a MÁV utastájékoztatására. A Keleti még rendben van, de én a közelmúltban a Kelenföldi és a Székesfehérvári pályaudvaron találkoztam nehezen megoldható problémákkal. A kigyulladt mozdony említés nélkül hagyását Dunaújvárosban– mint egy 80 perces késés indoklásáét – már csak ráadásként említem. Nem bírták bemondani a bicskanyitogató „Kérjük utasaink türelmét és megértését” – legalább „beletörődést” kérnének – szöveg előtt, mi történt, pedig akinél volt simogatós telefon, simán meg tudta nézni az elvira.hu-n, mi van. Oda beírták, hogy tűz van, vagyis a bemondás nem titkolózásból maradt el, hanem vállvonogatásból: örüljön az utas, hogy megértést kérünk tőle.

Az indóházban

A német energiafordulat a fosszilis és nukleáris energiatermelés megújulókkal történő felváltását és az energiahatékonyság nagyon komoly növelését jelenti. Hátterében nem pusztán az éghajlat védelme áll, hiszen az atomerőműveket támogatók is az üvegházgáz-mentes energiatermeléssel érvelnek. A fordulattól sokkal inkább általános gazdaságélénkülést, új exportpiacokat és munkahelyeket várnak.  A Levegő Munkacsoport képviselője is részt vett az Energiewende (energiafordulat) nevű előadáson, melynek főbb tanulságairól számolunk be. 

Ülök a százhetesen, és igyekszem a nyelvemet megóvni attól, hogy megharapjam a nagy rázkódásban. A világoskék, új busznak mindegy, hogy Bartók Béla út, Kossuth Lajos utca vagy Rákóczi út, kitartóan ráz. Felködlik egy emlék vagy tíz évvel ezelőttről, amikor az immár tíz éves Volvo buszok újak voltak. Mintha lett volna egy hír arról, hogy kicserélték bennük a lengéscsillapítót keményebbre, mert az eredetit, ami megvédte az utasokat a rázkódástól, túl gyakran kellett cserélni. No, ezeknél a világoskékeknél a Mercedes már nem próbálkozott, olyan is utazni rajtuk, mintha lovaskocsin ülnék egy földúton.

 forrás: http://cdn.tempi.it

Korunkban az emberiséget fenyegető egyik legnagyobb veszély az éghajlatváltozás, a globális felmelegedés. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, Földünk egyre nagyobb területei válnak elviselhetetlenné az emberi élet számára. Ezért még akkor is minden lehetséges intézkedést meg kellene tenni az éghajlat védelmében, ha az átmenetileg komoly gazdasági nehézségeket okozna. Azonban éppen ennek ellenkezőjét mutatja számos ország gyakorlati tapasztalata és tanulmányok sora: az éghajlat védelmében hozott ésszerű intézkedések egyúttal versenyképesebb gazdaságot is eredményeznek!

Karinthy Frigyest juttatta eszünkbe a Közbeszerzési Döntőbizottság szó szerint megsemmisítő határozata a Budapesti Közlekedési Központ trolitenderéről. Ő a várható egyszerűsítésekről írta az  „Egyszerűsíteni a forgalmat” című humoreszkjében: „A villamoskerekeket leszedik, ehelyett a villamos padlójába lyukakat fúrnak.Ezekbe a lyukakba a közönség beleáll, egy e célra alkalmazott fogóba belekapaszkodik. Az áram így egyenesen a közönségbe megy bele, mely is az áram hatása alatt felvillanyozva, felemeli a kocsit, és megindul vele.”