Milyen az ideális környezet? Hol élünk szívesen? Milyen szempontokat mérlegelünk, amikor lakóhelyet választunk? Munkatársunk saját tapasztalatairól számol be.
Ha megkérdeznek, hol szeretnék lakni, lelki szemem előtt megjelenik egy erdei ház, ahol reggelente madárcsicsergésre és tiszta levegőre ébredhetek, és a gyerekek a szabadban futkározva nőhetnek fel.
Sajnos egy kicsit későn eszméltem rá, hogy az erdei házikóhoz erdésznek kellett volna mennem, mert a napi három óra zötykölődés az irodába és vissza nem fér bele az álomképbe. A zajos belváros, ahol éveket lehúztunk, viszont még annyira sem, úgyhogy költöznünk kell. Igen ám, de hová?
A fővárostól 40 kilométerre nagyon szép házakat láttunk, egy kisváros zöldövezetében. A környék csendes és nyugodt, az ár megfelelő, de újra itt a bökkenő: az ingázás.
A sógoromék néhány éve vettek házat egy hasonló környéken. Minden nap fél 6-kor kelnek, hogy kilencre a fővárosi munkahelyükön lehessenek, és este 7-re érnek haza. Ők jól bírják a mindennapos utat, és azt mondják, a hétvégéken feltöltekeznek a nyugodt környezetben. Megpróbáltam elképzelni, hogy naponta 4 órát ingázom a munkahelyemre, miközben óvodába és iskolába hordom a gyerekeket és a napi ügyeket is intézem, de még képzeletben sem sikerült teljesítenem a napot. Hiába tudom, hogy rengeteg embernek sikerül – nekünk ez nem menne. A gyerekeket sem utaztatnám szívesen, így az is fontos, hogy a közelünkben legyen jó óvoda és iskola. Az is sokat könnyítene a mindennapjainkon, ha egyikünk szülei közelében lennénk, mert azt már megtapasztaltuk, hogy kicsi gyerekekkel nagyszülők nélkül nagyon nehéz.
Tehát a feladat: találni egy viszonylag csendes, a nagyszülők-óvoda-iskola közelében lévő lakhelyet, ahonnan tömegközlekedéssel könnyen elérhető a munkahelyünk. Minél kevesebbet kell naponta közlekednünk, annál jobb...
Néhány hónapos keresgélés után megtaláltuk ezt a helyet – Budapest egyik külvárosi lakótelepén. Az óvoda 5 perc séta, a bolt 7, az iskola 15, a nagycsalád a szomszédban, a parkban pedig szabadon futkározhatnak a gyerekek. Reggelente nem kell sietnünk, és útközben hazafelé is megcsodálhatjuk a rigókat, a csigákat és az eső után a földből kibújt gilisztákat. A másik irányba két perc sétával pedig egy kis erdőbe érünk – ami külön csoda, de ez már egy másik történet...
Madarassy Judit
