Sokféleképpen lehet a javakat újraosztani az emberek között. Például át lehet csoportosítani a megszerzett jövedelem egy részét. Amikor azok, akiknek magas a jövedelmük, valamivel kevesebbet élhetnek föl, mint amit megkerestek, az alacsony keresetűek pedig valamivel többet, az a kiegyenlítő, vagy szolidaritáson alapuló újraelosztás. Amikor a nagy keresetű emberek gyerekeit jobban támogatja az állam, mint a kisebb keresetűekét, az már inkább a szolidaritás hiánya, és növeli az egyenlőtlenségeket.
Másik módja az újraelosztásnak a szerencsejáték. Az itt a piros, hol a pirostól a lottóig számos formáját ismerjük és műveljük.
Most pedig itt vannak nekünk az új jegyautomaták az aluljárókban, villamosmegállókban. Egyiknek adnak, a másiktól elvesznek. A minap segítettem jegyet venni három fiatalnak, mivel a kétezresüket az automata visszadobta – szerencsére volt két darab ezresem. Ők a három jegy áráért hatot kaptak. Egy másik automatánál arra figyelmeztetett egy pórul járt mikor látta, hogy nézegetem, hogy ötezrest adott be az automatába tíz jegyért, és nem kapta meg a visszajáró kétezer forintját. Néztem a gépet, hátha van rajta valami segítség, mit kell ilyenkor tenni. Információ menüpont – halovány, nem működik. Segítség menüpont – halovány, nem működik. A kárvallott utastárs mutatta, hogy ott van a telefonszám a gépen, aztán legyintett. Hívta a számot, de csak azzal kecsegtették, hogy ha még villámlevelet is ír, amiben megadja a bankszámlaszámát, és kiderül, hogy a gépnek többlete keletkezett, visszautalják a pénzét. De mindenképpen várnia kell rá három hétig, vagy akár négyig is.
Elmeséltem neki a korábbi történetet a három helyett hat jeggyel, amitől kissé felvidult, de aztán még komorabb lett. El is mondta, miért:
– Akkor úgy néz ki, sosem kapom vissza a pénzemet, hiszen ha az automata másoknak ad érte jegyet, az egyenlege jó lesz, és sosem derül ki, hogy engem becsapott.
vamá