Nem tudom, mit gondolhatnak a Balaton körül boldogan kerékpározó német vagy osztrák családok, amikor naplementekor a lángosukra a fokhagyma mellé rovarölő szert is kapnak – a repülőgépről permetezett, deltametrin* hatóanyagú szúnyogirtó szert. Vállat vonnak, hogy ez itt így szokás – vagy elszörnyednek, és soha többet nem jönnek vissza?
forrás: vancouversun.com
Hogy mi az az ökovezetés? Hát a takarékos! A gépjármű finom indítása, finom fékezése, optimális sebességmegválasztás, egyenletes haladás: a lehető legkevesebb üzemanyag elhasználása a kiindulás és a célállomás között. Azt, hogy ennek van értelme, leginkább azon mérhetjük le, hogy flottakövető vállalkozások – amelyek a teherautóba szerelt GPS-es mobiltelefon segítségével követik annak útját – már a gépkocsivezető vezetési stílusának figyelésére is vállalkoznak. Tanítják is az ökovezetést, ami nekünk, környezetvédőknek azért fontos, mert minél kevesebbet fogyaszt egy gépkocsi, annál kevesebb széndioxidot bocsát ki.
Igyekszünk odafigyelni arra, hogy minél kevesebb csomagolást vegyünk bevásárláskor, de sajnos így is akad mit vinni a hulladékgyűjtő-szigetig. A műanyagot és a papírt most már nem kell messzire vinni, amióta házhoz jön a szelektív hulladékgyűjtés. Ki ne örülne neki?
Először volt a DDT. Ajánlott olvasmány: Rachel Carson, Néma tavasz. Akinek esetleg nem ismerős, a történet dióhéjban: a DDT-t világszerte évtizedekig használták szúnyogirtásra és általános rovarölő szerként, mielőtt rájöttek volna, hogy az élőlények szövetében felhalmozódva ökológiai katasztrófát okoz, emberben pedig rákkeltő.
A DDT-t hazánkban az 1960-es évek végétől kivonták a forgalomból, Európában pedig hivatalosan 1986-ban tiltották be. Ennek ellenére az emberi szervezetben máig kimutatható a jelenléte.
Aztán jött a malathion. Ezt addig szórták szúnyogirtásra a levegőbe, míg ki nem derült, hogy krónikus kitettség esetén a gyermekek szemidegfejlődését károsan befolyásolja. Következett a diklórfosz. Akkor váltották le, amikor egyre gyanúsabb lett, hogy mutagén – az élőlények örökítőanyagát rongálja meg – és emberben valószínű rákkeltő. A hatóságok tehát megint új szer után néztek, és most a deltametrin nevű vegyszert használják szúnyoggyérítésre.
Mit tudunk róla? A deltametrin a természetben lebomlik és valószínűleg nem rákkeltő – ez jó hír. A rossz, hogy feltehetően megzavarja az emberi hormonrendszert, és minden nem melegvérű állatra erősen mérgező. Hosszú távú, krónikus hatásairól tapasztalatok nincsenek, nem is lehetnek. Magyarországon jelenleg senki nem tudja, hogy összesen mennyi embert érint a permetezés, és milyen kockázattal. Nem véletlen a hatóságok tanácsa, hogy legyünk elővigyázatosak, és a szúnyoggyérítés után várjunk 5-20 percet, mielőtt a gyermekeket kiengednénk a szabadba.
Hogyan is telik hát a nyara az elővigyázatos szülőnek? Júniustól augusztusig leshetjük az eget (és a földet), és kiabálhatjuk „Fedezékbe gyerekek!” - akárhányszor feltűnik a permetező gép. Aztán rohanás egy jól zárható helyiség felé, ahonnan a csemetéknek 20 percig tilos a kijárás, míg leülepszik a permet. De megéri az ijedtség, a loholás és a szobafogság, nem? Hiszen ettől lesz kényelmes, gondtalan a nyaralásunk.
Persze miért is levegőztetjük gyermekeinket csak úgy véletlenszerűen? Ahelyett, hogy naponta néznénk a katasztrófavédelem és a helyi önkormányzat hirdetményeit. Bárhol is nyaraljunk éppen – faházikóban, kempingben, sátorban vagy a nagyinál vidéken – a szúnyoggyérítéstől kellene függővé tennünk a programjainkat, a szalonnasütést, a strandolást, a sétát a mólóra, a kirándulást. Életszerű?
MJ
Torontóban 31 000 embert vizsgáltak egészségügyi adataik és önbevallásos tesztek segítségével, és ezt összevetették műholdképekkel és a város faültetési adataival. Kiszűrték a társadalmi és bevételbeli különbségeket, és ezek alapján arra az eredményre jutottak, hogy a házak melletti fák érdemben javítják a lakók egészségi állapotát (kevesebb a szív- és érrendszeri megbetegedés, cukorbetegség). A kutatók számításai szerint minden 10 fa egy háztömb mellett átlagosan héttel több egészséges életévet jelent az ott lakók részére. Az összefüggésnek sok magyarázata lehet, a szerzők ezek közül a tisztább levegőt, a nyugalmat és a sportolási lehetőségeket emelték ki.
kép: kornyezettudatoselet.hu
A címben említett mértékegység az áruk szállításának mérésére szolgál: ha egy 1 tonnás rakomány eljut 1 km-rel odább az 1 tonnakilométer (rövidítése: tkm).
A világ egyik legjelentősebb tudományos ismeretterjesztő folyóirata, a Scientific American nemrég ismertette az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia egyik tanulmányát, amely szerint az éghajlatváltozás jelentősen hozzájárult a háború kialakulásához Szíriában. Az országban 2006 és 2011 között korábban soha nem tapasztalt szárazság pusztított. A mezőgazdaság nagyrészt ellehetetlenült, ami miatt sok család vidékről beköltözött a városokba, és ez fokozta a társadalmi feszültségeket. Egyúttal megugrottak az élelmiszerárak, ami tovább súlyosbította a helyzetet.
A globális felmelegedés más országokban is egyre inkább rontja a lakosság életkörülményeit. A Scientific Americanben már 2011 februárjában lehetetett olvasni arról, hogy az egy héttel korábban kitört egyiptomi forradalom egyik kiváltó oka szintén a drasztikusan megemelkedett élelmiszerárakban keresendő. A rendkívüli szárazság miatt nemcsak Egyiptomban csökkent a gabonatermelés, de az import is jelentősen megdrágult, mivel a világ nagy gabonatermelő országaiban az időjárási katasztrófák következtében (szárazság Kínában és Oroszországban, áradások Ausztráliában) ugyancsak visszaesett a termés mennyisége.
Az ENSZ becslése szerint 2008-ban a világon 20 millió ember kényszerült arra, hogy elhagyja otthonát az éghajlatváltozás miatt, 2012-re pedig a számuk már 35 millióra emelkedett. Egyes előrejelzések szerint a klímamenekültek száma az elkövetkező évtizedekben elérheti akár a 700 milliót! Mit tehetünk, ha ennek a rengeteg embernek akár csak egy része megindul felénk? Géppuskázzuk le őket, ha a határainkhoz érnek? Ha pedig Magyarországon – amelyet az európai átlagnál jóval nagyobb mértékben érinthet az éghajlatváltozás – is elviselhetetlenné válik az élet, minket is géppuskázzanak le, ha más országokba igyekszünk menekülni?
Nem megkerülhető a felelősségünk a globális felmelegedésben. Magyarország több mint másfélszer annyi természeti erőforrást használ fel, mint amennyit a Föld károsodás nélkül el tud viselni. Ha pedig felelősek vagyunk, akkor tennünk is kell azokért, akiknek az életkörülményei miattunk (is) immár kibírhatatlanná váltak. Ugyanakkor minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy a világ környezeti állapota ne romoljon tovább.
Lukács András
„Engedélyezni sem lenne szabad, nemhogy 6 milliárd forint közpénzzel segíteni a budapesti Red Bull légi parádét.” – írtuk honlapunkon 2014. augusztus 21-én. Orbán Viktor miniszterelnököt is felszólítottuk egy levélben, hogy vonják vissza az erről szóló kormányhatározatot. Hiába, mint azt az egy héten át tartó, az ostromra emlékeztető repülőgépzúgásból tapasztalhatta több mint egymillió budapesti és Budapest környéki lakos. Fülsiketítő zaj, mintegy ötven tonna széndioxiddal és számtalan apró koromszemcsével masszív hozzájárulás a klímakatasztrófához -- ezt köszönhetjük a légi parádét támogató adófizetőknek. Pár tízezren ennél még többet is, az ő életükből órákat raboltak el az eseményhez kapcsolódó útlezárások, forgalomelterelések.
Egyesek szerint máris elkéstünk, mások szerint még van remény a klímakatasztrófa elkerülésére. A választókon is múlik, hogy az év végi párizsi világtalálkozón mennyire veszik komolyan a világ kormányai a saját felelősségüket. Sikerül-e megegyezni közös célokban, szabályozásban, vagy aktuálpolitikai érdekek miatt megint csak nem lépünk előre, mint ahogy 2009-ben Koppenhágában sem. Május 28-án rövid megbeszélést tartott a Fenntartható Fejlődés Tanácsának Éghajlatvédelmi Munkabizottsága a párizsi klímakonferencia kilátásairól.
Miközben az Európai Unió egyelőre csak “adatokat gyűjt” ahhoz, hogy korlátozza a személygépkocsikhoz hasonlóan a kamionok, teherautók, autóbuszok CO2-kibocsátását, Japánban, Kanadában, Kínában és az Amerikai Egyesült Államokban már létezik ilyen szabályozás. Olyannyira, hogy az USÁ-ban már a határérték csökkentésén dolgoznak.
