A felszíni tömegközlekedési ráfordítások visszafogását leginkább azok szenvedik meg, akik kénytelenek matuzsálemkorú, büdös, koszos Ikarus buszon utazni. A helyzet megváltozása a Budapesti Közlekedési Központ megalakulásával és azzal vette kezdetét, hogy a városi mobilitás felfogásában megjelent a város lakóinak az egészséges környezethez való joga is. No meg – gondolom – az is számított, hogy a roncsok forgalomban tartása egyre nagyobb összegeket emésztett föl. Mindenesetre, ha összevetjük a Budapesten forgalomba adható autóbuszállomány összetételét, 2012 és 2015 között jelentős fejlődést figyelhetünk meg:
Megfigyelhető fejlődés az utcákon közlekedő autóbuszok összetételében is:
Bár szörnyűlködhetünk azon, hogy 2012-ben még jártak Budapesten légszennyezés szempontjából besorolhatatlan autóbuszok, ezek szerencsére tavaly már legfeljebb nosztalgiajáratként tűnhettek föl az utcákon. Érdemes inkább az Euro 0 standardot tudó buszokat képviselő szürke és az Euro I-eseket képviselő piros oszlopot nézni. Az egyik kategóriának mintegy kétharmada, a másiknak több mint a fele tűnt el a menetrendszerű járatokból. Ennek örülhetünk, de annak már kevésbé, hogy milyen erősen tartja magát a kék oszlop jelképezte Euro II kategória. Ha pedig egymás mellett nézzük a három oszlopot 2015-ben, látszik, hogy a cserélődés lehetne jóval gyorsabb is.
Ezen az ábrán jobban látszik, hogy a közlekedő buszoknak még mindig 58 százalékát adják a legfeljebb Euro III kategóriájú buszok.
Örvendetes viszont, hogy rövidesen megjelennek végre a menetrendszerűen utast szállító villanybuszok. No meg reménykedjünk abban, hogy az M3 metrót a felszínen helyettesítő buszok is a lehető legmodernebbek lesznek, és a megjelenésük nem akadályozza a tavaly év végén még meglévő 984 kiszolgált autóbusz gyors lecserélését.
vamá
