A Levegő Munkacsoport blogja

A globális gazdasági válság enyhülésével ismét veszélyben vannak a Budapest VI. kerületi Nagymező utca fái, és felfordulhat a környék közlekedése is. Újra próbálkozik ugyanis az a külföldi befektető, aki a 2008-as gazdasági válság előtt mélygarázst akart építeni a Király utca és Andrássy út közötti szakasz alá.

A beruházás engedélyezési eljárásának keretében augusztus 23-án reggel 9-kor helyszíni szemlét tartottak a beruházó, valamint az V. és VI. kerületi polgármesteri hivatal képviselői. A bejáráson megjelent mintegy 20 helyi lakos is, akik közül többen már a 2006-2007-ben zajlott tiltakozásokon is aktívan részt vettek. Kiderült, hogy a mélygarázst ugyanaz a két német befektető kívánja megépíteni, mint tíz évvel ezelőtt. Úgy tűnik, hogy az akkori kilenc komoly tüntetés nem volt elég, hogy lemondjanak a bizniszről, és tiszteletben tartsák az ott élők véleményét, valamint azt a tényt, hogy az ott álló platánfák fővárosi szintű védelmet élveznek. Próbálna valaki hasonló fapusztítási tervvel előállni Bécsben, amely – nem mellesleg – hosszú ideje a világ 10 legélhetőbb városai közé tartozik! (Lásd a die Presse napilapban nemrég megjelent szatirikus írást, amelynek magyar fordítását írásunk végén közöljük.)

Kiszivárgott, hogy a kormány ismét borsot törne a budapestiek orra alá. Betömné villanyautókkal a buszsávokat, különösen azokat, ahol az M3 metró felújítása alatt pótlóbuszok járnak majd. Egyrészt elrendelné a buszsávok megnyitását a villanyautók előtt, másrészt aki fel tud mutatni mondjuk 7-10 millió forint önrészt, annak adna még pár milliót, ha villanyautót vásárol.

A budapesti dugódíj bevezetésének csak az lehet a célja (amint az kellene, hogy legyen a célja minden állami intézkedésnek), hogy javuljon a lakosság életminősége. A dugódíj hatására meg kell szűnnie a dugók túlnyomó részének, továbbá javulnia a közlekedési viszonyoknak és a levegő minőségének. Vajon mennyire felel meg ezeknek a követelményeknek a Fővárosi Önkormányzat által tervezett dugódíj?

Az Európai Unióban átlagosan a GDP egy százalékát teszik ki a közlekedési dugók okozta veszteségek (az Európai Bizottság adatai szerint). Mivel ez egy átlag, a városokban minden bizonnyal jóval magasabb ez az érték, de tételezzük fel, hogy Budapesten csak ekkora az arány. Fővárosunk termeli az ország GDP-jének 40 százalékát. 2015-ben Magyarország GDP-je közel 34 000 milliárd forint volt, ennek 40 százaléka 13 600 milliárd, ez utóbbi egy százaléka pedig 130 milliárd forint. Ha tehát egy jól bevezetett dugódíjjal sikerülne megszüntetni a dugók túlnyomó részét, akkor évente mintegy 100 milliárd forintot takaríthatnánk meg.

Kétféle közlekedési beruházással találkozhatunk Budapesten. Van, amire kap pénzt a főváros valamelyik európai uniós alapokból, és van, amelyikre nem. Amelyikre kap, azt muszáj időnként megbeszélni azokkal a budapestiekkel, akiknek a lakása közelében túrnak föl mindent. Amelyikre nem, annál elég, ha az ott lakók akkor jönnek rá, hogy elvész az árnyék, csökken a zöld, amikor felbőg ablakuk alatt a láncfűrész.

Mint Damoklész fölött a kardja, úgy függ a magyar közlekedési szakpolitika feje fölött a várhatóan igen gyorsan bekövetkező váltás az Európai Unió vezető országaiban a villany- – és részben a hibrid- – autózásra. Jönnek a hírek, hogy a tervek szerint Németország útjain négy év múlva már egymillió ilyen autó lesz, Franciaországban kétmillió. Norvégiában 2025-től, Németországban 2030-tól tervezik az új benzines és dízelgépkocsik forgalmazásának betiltását. Magyarországon, ahol évente mintegy 200 ezer személygépkocsi kerül újonnan forgalomba, a kormányzati elképzelés az, hogy 2020-ig ötvenezerre hízik a zöld rendszámos személyautó-állomány.

Arról fognak dönteni hamarosan az Európai Unió országainak kormányai, hogy mennyire szigorítsák azoknak a légszennyező anyagoknak a kibocsátását, amelyek károsítják az emberek egészségét, és amelyek közül egyesek a globális felmelegedéshez is hozzájárulnak. Vannak országok, amelyek kormányai az előterjesztett tervezettnél szigorúbb szabályozást szorgalmaznak, mások pedig, éppen ellenkezőleg, felvizeznék a tervezett szabályokat. Ez utóbbiak közé tartozik Magyarország kormánya is.

Robbanás előtt áll a brüsszeli közautó-piac, miután néhány hete a régiós kormányzat lazított a szabályokon, és engedélyezte a kötetlen parkolású („free floating”) jellegű közautó-rendszereket, vagyis ahol nem kell ugyanoda visszavinni az autót, ahonnan elhoztad, hanem bárhol otthagyhatod, ahol találsz parkolóhelyet. Az önkormányzatok részéről talán az egyetlen befektetés, hogy hajlandóak lemondani a közautók által ingyenesen használt parkolóhelyek bevételeiről. De még az is lehet, hogy még azok után is beszednek valamennyi parkolási általánydíjat a cégektől, ez még nem tisztázott. (A felhasználónak ekkor sem kell fizetniük a parkolásért, legalábbis közvetlenül nem.) Ha pedig épp használni akarsz egy közautót, egy okostelefonos alkalmazás mutatja meg, hol parkolnak körülötted a legközelebbi szabad autók.

Hat évet ad az amerikai Bloomberg New Energy Finance elemzése arra, hogy a villanyautók olcsóbbá váljanak a benzinnel és a gázolajjal hajtottaknál. Az üzemeltetésük pedig annak ellenére lesz gazdaságosabb, hogy közben a robbanómotoros gépkocsik fogyasztása csökken. 2022-ben már érdemesebb lesz villanyautót venni.

Aki háztartási gépet vett nemrégiben, biztosan emlékszik még a szép színes matricára, amit a készülékhez adtak. És amin talán megnézte azt is, hogy a gép mennyi energiát fogyaszt egy évben (amiből aztán egy kis számolással az is kiderül, hogy mennyibe kerül majd a működtetése). Bevallom, hogy én annak idején nem aszerint választottam ki a hűtőnket, hogy mennyit fogyaszt (a minél kisebb terjedelem volt a legfontosabb, ami még el tudja látni a háztartásunkat). Így csak remélni tudom, hogy az A+ jelzésű, korszerű és nem túl nagy gép működtetésébe nem megyünk majd anyagilag tönkre, és a Földet sem terheljük túl.