Áttörésről nem beszélhetünk egy évvel a 2015. szeptember 18-án kirobbant dízelbotrány után. Bár van ország Európában, ahol már tudják, mikortól nem lehet robbanómotoros autót forgalomba hozni, azonban az egyik ilyen országban, Norvégiában, ahol már több mint százezer villanyhajtású autót adtak el, 2015-ben nőtt a dízelhajtású gépkocsik részesedése a teljes személygépkocsi-állományban. Magyarországon sem fordultak el az emberek hirtelen a dízeltől, és a roncsautóimport is töretlenül növekszik.
Ahol vannak változások, az az Európai Bizottság jogszabály-előkészítő, kezdeményező munkája. Ebből is kiemelkedik az az ígéretes törekvés, hogy a tagállamok közlekedési hatóságait egy központi ellenőrzés alá helyezzék, és rászorítsák az eladott gépkocsik kibocsátásának használat közbeni ellenőrzésére. Szisztematikusan, szúrópróbaszerűen. A Levegő Munkacsoport – és más szakmai szervezetek is – évek óta sürgeti a forgalomban részt vevő gépkocsik menet közbeni ellenőrzését. Volna is rá lehetőség, ilyen lenne az új traffipaxok kiegészítése lézeres kipufogógáz-elemzővel, és a kirívóan szennyező gépkocsik kiemelése. Sokat javítana egy ilyen intézkedés a levegő tisztaságán, de a gépkocsi-tulajdonosok gondolkodásán is.
Bár az illetékes minisztérium már évek óta ígéri a gépkocsik menet közbeni környezetvédelmi ellenőrzését, a mai napig nem találtak rá pénzt. Ennek fényében igencsak cinikusnak tűnik, hogy a kormány a környezetvédelemre hivatkozva kívánja támogatni a gazdag embereket egy-másfél millió forinttal villanyautók vásárlásában. Pedig a levegőszennyezés okozta megbetegedések és halálozások számát inkább lehet csökkenteni a robbanómotoros gépkocsik levegőszennyezésének a drasztikus visszaszorításával, mint 1400 villanyautó forgalomba állításával. Ennyi villanyautó messze nem ellensúlyozza az év végére 150 000 körülire várható idén importált használt gépkocsi levegőszennyezését.
Az egy éves évfordulóra adta közre a brüsszeli székhelyű Európai Közlekedési és Környezetvédelmi Szövetség (T&E, amelynek a Levegő Munkacsoport is tagja) új tanulmányát az európai újautó-kínálatról. A kép egyáltalán nem szívderítő. Sajnálatos, hogy még a próbapadon legjobbnak bizonyult Volkswagen Euro 6 típusok is jobban piszkolják használat közben a levegőt, mint szabadna.
Az Euro 6 személygépkocsiknak a legjobb technikai színvonalat kellene képviselniük. De ez nem így van, sok autógyár elavult, kevéssé hatékony részegységeket épít be a kipufogórendszerbe. Pedig ez nem technikai fejlettség kérdése, hiszen vannak a szalonokban olyan gépkocsik, amelyek országúton is tudják az Euro 6-ot. Sok ilyet sorol a tanulmány. Ráadásul az Európában súlyosan levegőszennyező gépkocsik gyártói sikeresen teljesítik az Amerikai Egyesült Államokban forgalomba hozott típusaikkal az európainál szigorúbb kibocsátási hatérértékeket is. Nincs tehát elfogadható magyarázat a megengedettnél jobban szennyező személygépkocsikra és kisteherautókra. A T&E számításai szerint mintegy 29 millió ilyen, Euro 5 és Euro 6 tanúsítvánnyal árult, mégis súlyosan légszennyező személyautó és furgon járja az Európai Unió tagországainak útjait. Az Euro 5 tanúsítvánnyal bíró gépkocsik legalább háromszorosan túllépik a NOx–kibocsátási határértéket, és az Euro 6 tanúsítványt megkapottak között is nagyon sok a súlyosan szennyező.
A T&E szerint a tagállamoknak kellene vizsgálni, hogy a náluk forgalomba hozott gépkocsik nem lépik-e túl az EK tanúsítvány szerinti kibocsátáskorlátozást, és ha igen kötelezzék a gyárat, hogy eladás előtt, illetve visszahívással javítsanak a kipufogórendszer teljesítményén. Ezek a pár éve piacon lévő modellek még legalább egy évtizedig velünk lesznek, és nyilván nem mindegy, hogy évente hány embert betegítenek meg, hánynak a halálát okozzák.
