A Levegő Munkacsoport blogja

Egy új és minden korábbinál átfogóbb kutatás keretén belül most először került összehasonlításra 1500 éghajlatpolitikai intézkedés szerte a világon, hogy kiderüljön, mely lépések hatékonyak, és melyek nem működnek az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A tanulmány eredménye nem ad sok okot az ünneplésre. A kutatóknak csupán 63 esetet sikerült azonosítani, amely jelentős kibocsátáscsökkenést eredményezett. Ezeknek a példáknak a legfontosabb közös jellemzője az adó- és árösztönzők jól megtervezett politikai mixekbe való beépítése. Az országok jelentős előrelépést tehetnének a Párizsi Megállapodás céljainak elérése érdekébe, amennyiben ezekre az intézkedésekre tennék a hangsúlyt a jövőben.

2015-ben a világ vezetői hatalmas tapssal ünnepelték a Párizsi Megállapodás elfogadását, amely arra sarkallta az aláíróit, hogy jelentősen csökkentsék az országaik szén-dioxid kibocsátását és 2 Celsius fok alatt tartsák az átlagos hőmérséklet növekedését a Földön.

„Az M0 rész-körgyűrű M1 autópályától M5 autópályáig tartó déli szakasza Magyarország extrém mértékben terhelt közúti pályája” – ismerteti Molnár László közlekedési szakértő „A híd túl messze van” című cikkében. A kialakult „szinte állandósuló torlódások, gyakori balesetek, kiszámíthatatlan közlekedési viszonyok, hatalmas környezeti terhelés” okaként pedig azt jelöli meg, hogy nincs elegendő út és P+R parkoló. Ez azonban egy sokszorosan megcáfolt tévhit.

Miközben Molnár László megoldásként (a cikk második, „Gyűrű legyen, ne csapda” című részében) nagy kapacitású új utak megépítését javasolja, tény, hogy az új utak, hidak építése önmagában sehol a világon nem járult hozzá más területek tehermentesítéséhez, sőt tovább rontott a helyzeten. Amint ugyanis azt már rengeteg elemzés bebizonyította, új utak korábban nem létező, újabb forgalmat gerjesztenek. Ennek egyszerű közgazdasági oka van: a keresletet az ár befolyásolja. Ha olcsóbban és rövidebb idő alatt (az idő pénz!) tudunk eljutni valahová, mint korábban, akkor ezt a lehetőséget ki is fogjuk használni. (Ha viszont — például útszűkítés következményeként — növekszik az eljutás költsége, akkor csökken a kereslet, s nemcsak az adott úton, hanem általában az egész érintett térségben „elpárolog” a forgalom.)

Számos hozzászólás érkezett azokhoz a javaslatokhoz, amelyeket a parkolásszabályozás átalakítására tett hét civil szervezet. Az alábbiakban idézünk a leggyakoribb érdemi hozzászólásokból és válaszolunk rájuk.

„Nem a civilek döntik el, hogy állampolgári jog-e a parkolás.”

Ez valóban így van. Ennek eldöntése az Alkotmánybíróság hatásköre. Már döntött is, ugyanis az 1538/B/1996. AB határozatában megállapította: „A járművel való parkoláshoz való jog nem alapjog.”

„Tovább nő a társadalmi rétegek közötti különbség. A gazdagoknak nem okoz gondot kifizetni, de a szegények, akik ezért kénytelenek lesznek eladni az autójukat, ezután már csak a sokkal drágább helyi kis üzletekben vásárolhatnak majd, így reálkeresetük csökken.”

Éppen az okoz óriási társadalmi különbséget, hogy az autóhasználók nem fizetik meg az általuk okozott költségeket. Így a gazdagok sokkal nagyobb támogatásban részesülnek, mint a szegények. Továbbá a civilek javaslata azt is tartalmazza, hogy a parkolási bevételek egy részét szociális támogatásra kell fordítani. Tehát a civil javaslatok megvalósítása csökkenti a társadalmi különbségeket.

A közterület rendkívül értékes és szűkösen rendelkezésre álló erőforrás, különösen olyan sűrűn beépített városrészekben, mint Budapest belső kerületei. Egyes kerületek önkormányzata már felismerte, hogy az elmúlt évtizedek során rendkívül rosszul gazdálkodtak ezzel az erőforrással és komoly lépéseket tett, illetve tervez a közterület-használat megújítására, különös tekintettel a parkolásra egy élhető, egészséges városrész kialakításához.

„Így HAZUDNAK a KLÍMAVÁLTOZÁSRÓL” címmel tett fel videót Tóth Máté energiajogász 2024. július 15-én a közpénzekkel kitömött Megafon YouTube-csatornáján, a Patriótán. A videót azóta közel 100 ezren látták. Tóth a videóban elismeri a klímaváltozást. Kijelenti például, hogy „nagyon fontos tény a jelenlegi melegedés, nagyon fontos tény az emberi közrehatás is, ami jelentősen megnőtt”. Ugyanakkor alig találni olyan mondatot a videóban, amely ne lenne megtévesztő.

A tudatosabb fűtési szokások és ezzel kapcsolatos befektetések mellett nem szabad elfeledkeznünk a meleg víz előállításáról sem, hiszen a fűtés mellett ez emészti fel a legtöbb energiát, amely egy háztartás akár 10-15%-os energiaszükségletét is jelentheti. Személyenként 30-50 liter víz fogy naponta, aminek nagyjából felét fürdésre használjuk fel, a negyedét a konyhában és takarítás során, míg a maradékot a fürdőszobában. A praktikák nem újak, biztosan sokat hallottuk őket, de a rohanó hétköznapok közepette nem árt egy kis összefoglaló emlékeztető, hogy miként is tudnánk spórolni a meleg vízzel és ezzel csökkenteni a számlánkat. 

: Karolina Kaboompics: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/alacsony-szogu-felvetel-folyoviz-alkatresz-zuhanyfej-4194866/

Fotó: Karolina Kaboompics: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/alacsony-szogu-felvetel-folyoviz-alkatresz-zuhanyfej-4194866/

Fotó: Karolina Kaboompics: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/alacsony-szogu-felvetel-folyoviz-alkatresz-zuhanyfej-419486Fotó: Karolina Kaboompics

Az egymást követő hőhullámok és az egyre gyakoribb hőségriadó alatt az emberek azon gondolkodnak, miként lehetne a lakást a lehető leggazdaságosabb módon hűvösen tartani. A hideg időszak azonban hamarosan beköszönt, és jobb, ha már most elkezdünk gondolkodni azon, hogyan csökkentsük a fűtési és melegvíz-előállítási költségeinket. Magyarországon ez egy különösen égető probléma, hiszen a felmérések szerint a magyar háztartársok energiafelhasználásnak 85%-a megy el fűtésre és a melegvíz előállítására. Ehhez legfőképpen az járul hozzá, hogy jelentősen elöregedett házakkal rendelkezünk és a felújítási arány is messze elmarad a szükségestől. A hazai háztartások klímakorrigált fűtésigénye 1,6-szorosa az EU átlagának, így az épületállomány korszerűsítése itthon egy igen sürgető probléma.

A korábbi támogatott rezsiárak miatt itthon eddig kevés motiváció volt a felújításokra, azonban a rezsicsökkentés két évvel ezelőtti átalakítása ráébresztette az embereket, hogy újra kell gondolni ezeket a kérdéseket. Az interneten azóta megszaporodtak a cikkek arról, hogyan is csökkenthetjük ezeket a költségeket, így számos régi és új, kisebb és nagyobb befektetést igénylő megoldásra találunk javaslatokat.

Egy korábbi posztban a blogon már olvasható pár ötlet. Jelen cikk fő célja, hogy a világháló különböző oldalain elérhető tippeket egy csokorba gyűjtse, egyfajta összefoglalóként, illetve megmutassa, hogy már a legkisebb lépésekkel is mekkora különbséget tudunk elérni. A sok kicsi sokra megy elvet követve, írásunkban elsősorban az anyagi ráfordítást egyáltalán nem, vagy csupán mérsékelt befektetést igénylő megoldások olvashatóak, míg a nagyobb volumenű lépések csak a megemlítés szintjén kerülnek feltüntetésre.

Látványos, ahogy a fővárosban egyre szaporodnak a kerékpársávok a főútvonalakon. Kevésbé látványos, de nem kevésbé fontos, hogy egyre több mellékutcában válik könnyebbé a kerékpározás – például a kétirányú kerékpárforgalom engedélyezésével az egyirányú utcákban. Ez utóbbi azért lényeges is, mert legtöbben nem főútvonalról indulnak, illetve nem oda érkeznek, és csak úgy válhat leginkább vonzóvá a napi szintű kerékpározás, ha a főútvonalak és a mellékutcák egyaránt bringabarátak. Mindannyian tehetünk azért, hogy ez mielőbb megvalósuljon.

Sajnos sok olyan útvonal van, ahol értelmetlen akadályok nehezítik a (szabályos) kerékpározást. Az alábbiakban erre egyetlen példát mutatunk (ld az 1. képet).

1. kép: A példabeli útvonal

Az utóbbi hetekben többször nyilatkozott a kormány arról, hogy intézkedéseket fontolgat az üzemanyagárak csökkentése érdekében. A Levegő Munkacsoport korábban már 41 érvvel támasztotta alá, hogy az üzemanyagadók csökkentése, illetve az árstop sokkal több kárt okozna, mint hasznot. Ezeket most néhány további gondolattal egészítem ki.