A Levegő Munkacsoport blogja

Az Európai Bizottság október végén nyilvánosságra hozta a levegőminőségről szóló uniós irányelv módosításának tervezetét. A tervek szerint 2030-ra a jelenleginél szigorúbb határértékeket kell betartani, és hatékonyabb lesz a szabályok végrehajtása is. Az viszont kérdéses, hogy pontosan mikor lesz hatékonyan számonkérhető az új előírásoknak való megfelelés.

Kulcsmozzanatához érkezett a levegőminőség szabályrendszerét alapvetően meghatározó uniós irányelv felülvizsgálatának folyamata, amikor a Bizottság nyilvánosságra hozta módosító javaslatát, amelyet a közeljövőben az Európai Parlament és a Tanács is meg fog vitatni. Az új keretrendszer hatályba lépése 2024 körül várható, ezután a tagállami szabályokat megfelelően ki kell igazítani, és meg kell kezdeni a végrehajtást is. Létkérdés, hogy a jogszabály hatékonysága hogyan alakul, hiszen az unióban évente több mint 300 ezer, Magyarországon mintegy 13 ezer ember veszíti idő előtt életét a szennyezett levegő miatt, miközben sok millió megbetegedés és sok milliárd euró anyagi kár következik be.

A javaslat elkészítését hosszas társadalmi és szakmai egyeztetés, valamint részletes hatásvizsgálat készítése előzte meg. A folyamat során a Bizottság természetesen figyelembe vette azt is, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az újabb tudományos eredmények alapján néhány hónappal ezelőtt a korábbiaknál jóval szigorúbb levegőminőségi célértékeket ajánlott az egészségünket fenyegető veszélyek csökkentése érdekében.

Némi csalódást jelent a szakértők körében, hogy az irányelv módosítására tett javaslat nem tartalmaz olyan szigorú levegőminőségi határértékeket, mint a WHO ajánlása, azonban a tervezet szerinti értékek betartása a 2030-as határidőre így is nagy kihívás elé fogja állítani a tagállamokat, különösen Európa keleti felében. A nagyvárosokban komoly forgalomcsillapító intézkedésekre lesz szükség a szigorodó nitrogén-dioxid-határértékek eléréséhez, a legnagyobb gondot jelentő – elsősorban a háztartási tüzelésből eredő – részecskeszennyezést (PM) pedig még jobban vissza kell szorítani. A tervek szerint a PM10 frakció éves átlag határértéke a felére, köbméterenként 20 mikrogrammra csökken, az 50-ről 45 mikrogrammra csökkenő napi határérték pedig évi 35 nap helyett csak 18 napon keresztül sérülhet egy mérőállomáson.

Talán még fontosabb, hogy az eddigi célértékek helyett kötelező napi és éves határértékek kerülnének a jogszabályba a kisebb szemcseméretű, a levegőminőség szempontjából pontosabb indikátornak számító PM2,5-szennyezettségre. A WHO ajánlásaitól való elmaradás mellett azonban talán azért is lehet hiányérzetünk, mert se a „nyári szmogot” okozó ózonra, se az egyre fontosabbá váló ammóniára nem terveznek kötelező levegőminőségi előírásokat. Ezt a hiányt még az sem enyhíti, hogy új elemként a tervezet úgynevezett kitettségi célokat is kötelezővé tesz, amely gyakorlatban nagyobb területi egységek átlagos szennyezettségi szintjét határozza meg. Ezek teljesítése a határértékekhez képest jóval egyszerűbbnek tűnik, így jelentőségük megkérdőjelezhető.

Semmilyen határérték, illetve kötelező szabály nem ér sokat, ha nem tartják be őket, márpedig sajnos a jelenlegi előírások is gyakran sérülnek. Magyarországgal szemben az Európai Bíróság már meg is hozta elmarasztaló ítéletét a PM10-szennyezettség kapcsán, és a nitrogén-dioxidok ügyében is várható hasonló. A jogsértések nagy száma miatt a Bizottság javaslata igyekszik a tagállami végrehajtást ösztönözni, biztosítja például a igazságszolgáltatáshoz fordulás jogát a határértéket megsértő zónákban készített, de elégtelennek bizonyuló levegőminőségi tervekkel szemben. Ez hazánkban azért különösen fontos, mert a magyar bíróságok eddig nem biztosították ezt a jogot a lakosságnak.

A tervezet kimondja továbbá, hogy kártérítési keresetet nyújthat be az a személy, akinek az egészsége károsodott a rossz levegőminőség miatt. Némileg javulnak a szennyezettségi mérőállomások elhelyezésére vonatkozó szabályok is, néhány „szuperállomást” is fel kell majd állítani, ami a hagyományos szennyező anyagok koncentrációja mellett ultrafinomrészecske- és ammóniaszennyezettséget is fog mérni.

A kétségtelen előrelépések mellett felmerülnek kérdéses, illetve aggályos pontok is. A tagállamok ötéves halasztást kérhetnek például a megfelelés biztosítására, ha a levegőminőséget a földrajzi, időjárási tényezők jelentősen befolyásolják. Ez az engedmény mintha éppen a jelenleg is komoly problémákkal küszködő keleti tagállamok kedvéért került volna a szövegbe, de a gyakorlatban azt jelenti, hogy legkorábban 2035-ig, ha azonban figyelembe vesszük az egyéb szabályokat is, akkor inkább 2040-ig nehezen lesz számonkérhető a levegőminőség egyes országokban.

Nem ismerjük még pontosan a jelenlegi és az új irányelv közti átmeneti szabályokat sem, így azt sem tudjuk megítélni, hogy mi lesz a helyzet a most hatályban lévő határértékekkel és levegőminőségi tervekkel. A legnagyobb bizonytalanság azonban az, hogy azt sem tudhatjuk, miként alakul a tervezet az uniós intézmények további eljárásában. Csak remélni lehet, hogy az irányelv nem veszíti el a levegőminőség szabályozásában betöltött vezető szerepét.

Bendik Gábor
a Levegő Munkacsoport
környzetvédelmi szakjogásza

A cikk eredetileg a G7.hu portálon jelent meg.

VENDÉGPOSZT

Az írásom címében említett három fogalom egy cikkben való említése talán elsőre furcsának hat, de a tájhasználat és a termőföld révén összekapcsolódnak. Magyarország, úgy tűnik, Janus-arcú viselkedést követ a biodiverzitás védelmével kapcsolatban, hiszen míg a nemzetközi egyezmények keretében a többi EU tagállammal közösen erős vállalásaink vannak, addig helyi szinten folyamatosan ezekkel ellentétes lépéseket tesz.

 Öreg erdő Romániában
(Daniel Rosengren, FZS)

Magyar kritika a biodiverzitás védelmével kapcsolatban

Nagy István agrárminiszter 2022. november 21-én osztotta meg a Facebook oldalán a beszédét, amelyet a természetvédelemért felelős EU-s miniszterek találkozóján mondott. A találkozón szóba kerültek az EU Biodiverzitás Stratégiájának megvalósításához köthető célok, és a miniszter úr kifejezte a kormány elkötelezettségét a biológiai sokféleség védelme iránt. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy termőföldjeink mennyiségi védelme is alkotmányos kötelezettségünk. Erre hivatkozva a biodiverzitás védelmét csak addig tartotta támogathatónak a miniszter, amennyiben az nem veszélyezteti az élelmiszerbiztonságot.

Meglehetősen érdekes gondolatmenet, hiszen a biológiai sokféleség, beleértve például a beporzók rovarok védelmét, az élelmiszerbiztonság alapvető feltétele. Ugyanakkor az elmúlt tíz évben tovább romlott a természeti erőforrások állapota hazánkban, és ez nem egy civil szervezet, hanem a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács megállapítása (amelynek elnöke az Országgyűlés mindenkori elnöke). 

Mik is ezek, a biodiverzitással kapcsolatos célok?

Az EU 2030-ig tartó időszakra szóló Biodiverzitás Stratégiája, amit mindegyik tagállam, köztük Magyarország is, elfogadott, foglalja össze a 27 ország egyesített vállalásait. Ezek között a szárazföldi és tengeri területek 30%-ának védelme, ezen belül a területek 10%-ának fokozott védelme szerepel. Magyarországon ez különösen fontos tájhasználati változásokat jelent majd a vizes élőhelyekkel és az erdőkkel kapcsolatban. Az erdők tekintetében a jelenlegi 1-2%-os fokozott védettségi arányt kellene például mintegy 15%-ra növelni. Ezzel teljesen ellentétes irányt képvisel a sokat bírált ún. tűzifa-rendelet. A vizes élőhelyek esetében pedig az elmúlt 300 év tendenciáját kellene megállítani, sőt megfordítani. Egy nemrégiben megjelent kutatás alapján az EU-n belül Írország után Magyarországon csökken a legnagyobb mértékben a vizes élőhelyek kiterjedése.

A vizes élőhelyek csökkenése egyes országokban
(forrás: Fluet-Chouinard et al, 2023) 

A Nagy István miniszter videójában megjelenő kritika ugyanakkor elsősorban a Biodiverzitás Stratégiában szereplő úgynevezett EU Természeti Helyreállítási Törvényre (Nature Restoration Law) utal. Ezt egyelőre csak az Európai Bizottság terjesztette elő javaslatként, de elfogadása esetén a Madárvédelmi és Élőhelyvédelmi irányelvekhez hasonló kötelező érvényű szabályozás lenne. Fontos megemlíteni, hogy kormányunk mellett különböző okok miatt több másik tagállam is kifogásolja a javaslatot (például Svédország az erdőgazdálkodási tevékenysége okán az erdei élőhelyeket ki kívánja venni a helyreállításra kötelezett élőhelyek listájából).

A többi tagállam kritikája azonban nem jelenthet kifogást számunkra, hiszen a természetes élőhelyek helyreállítása nem egy divatos szlogen, hanem a klímaváltozásra és a biodiverzitás csökkenésére adott logikus válasz. Az egyes élőhelyek természetességének növelése nemcsak növeli a biológiai sokféleséget, de javítja az az élőhelyek ellenálló képességét is a klímaváltozással szemben. A magyar kritika a szabályozással kapcsolatban, amire egyébként egyre több pénzügyi forrás, uniós és magán, rendelkezésre áll, tehát a jövő generációk felé vállalt alkotmányos kötelezettségünket veszélyezteti (az Alaptörvény P cikkelye).

Az élőhelyek helyreállításának fontossága

Miért lenne fontos ez a helyreállítás hazánkban különös tekintettel két élőhelycsoportra, az erdőkre és vizes élőhelyekre? A Honfoglalás korában az erdei és vizes élőhelyek egyvelege jellemezte a Kárpát medencén. A természeti erőforrások bősége ösztönözte a letelepedést.

Mára azonban ott tartunk, hogy a vizes élőhelyek kiterjedése az elmúlt 150 éve folyamatosan csökken, a mintegy 2 millió hektáros erdőborítottság mindössze 353 hektár természetes erdőt jelent (a Nemzeti Földügyi Központ jelentése szerint). Ha más nem is, akkor ezek az adatok mindenképpen arra kellene, hogy ösztönközzenek bennünket, hogy sürgős és nagyléptékű helyreállításba fogjunk. Erre ösztönöz minket az is, hogy számtalan kutatás erősíti meg, hogy a természetes élőhelyek ellenálló képessége a klímaváltozás hatásaival szemben sokkal nagyobb, mint a mesterséges, másodlagos élőhelyeké. A Kárpátok keretegyezmény  jenntartható erdőgazdálkodásról elfogadott jegyzőkönyve is arra szólítja fel a részes feleket, köztük Magyarországot, hogy az erdők természetességét javítsa. A fenti képen is látható nagy természetességű öreg erdők kiterjedését növelni kellene azért is, hogy a klímatárgyalások során vállalt szénmegkötési mennyiséget a hazai tájhasználati szektor teljesíteni tudja. 

Magyarország Janus-arca – akkumulátorok mindenekelőtt

 A miniszter az élelmiszerbiztonságra hivatkozva veti fel az EU-s biodiverzitás célok támogatásának elvetését Magyarország részéről. Azt azonban nem veszi figyelembe, hogy a párhuzamosan zajló, egymással összefüggő éghajlati és biodiverzitás-válság drasztikusan befolyásolja az élelmiszertermelést. Világviszonylatban az emberi hatásra felgyorsult klímaváltozáshoz köthető katasztrófák és károk 26%-a a mezőgazdasági ágazatban jelentkezik.

Először is lássuk mennyire van veszélyben az élelmiszerbiztonság Európában. Nem az élelmiszerellátottsággal, hanem a felhasználással és a hozzáféréssel vannak problémák. Világszerte az összes megtermelt élelmiszer akár 40%-a is elveszik, ami az EU-ban évente mintegy 88 millió tonna élelmiszer pazarlását jelenti. A biológiai sokféleség védelmének céljai természetesen hatással vannak az élelmiszerbiztonságra és a mezőgazdasági termelésre. Ugyanakkor ez a hatás nem negatív, hanem éppen pozitív, Ennek egyik leglátványosabb eleme a beporzók védelme, ami az EU Biodiverzitás Stratégiájának fontos elme.

Másodszor lássuk, mennyire őszinte ez az elkötelezettség az élelmiszerbiztonságért. Nagy István a korábban idézett videójában a termőföld mennyiségi védelméről beszél, mint az élelmiszerbiztonság egyik alapfeltételéről. A videó alapján úgy tűnik, mintha a biodiverzitás védelme kockáztatná a termőföld védelmét. Mit olvashatunk ezzel szemben Sulyok Katalin írásában, aki a vezető főtanácsos az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala Jövő Nemzedékek Érdekeinek Védelmét Ellátó Biztoshelyettes Titkárságán? A „talajvagyon hazánkban folyamatosan fogy, minőségét számos degradációs folyamat sújtja, és az éghajlatváltozás is befolyásolja produktivitását. Az elmúlt két évtizedben átlagosan évi 1800 hektár termőtalaj esett áldozatul a városok és a vidéki infrastruktúra növekedésének.”

Fentieket támasztják alá tapasztalati tények is. A Debrecenben tervezett CATL akkumulátorgyár területe például részben a korábban a korábbi országos ökológiai hálózat folyosó területén helyezkedik el. A térképes kijelölést a hatóság „természetesen” 2023. január végére már korrigálta, hiszen  hazánk akkumulátoripari nagyhatalommá kíván válni. Ez az ipari célkitűzés értékes földterületeket és vízkészleteket vesz el a mezőgazdaságtól, így közvetlenül csökkentve az élelmiszerbiztonságot (ezzel párhuzamosan a stratégia növeli a munkavállalók kitettségét a külföldi befektetőknek).

 A debreceni akkumulátor gyár részben a 2022-ben még az Országos Ökológiai Hálózat folyosó övezetét képező területen helyezkedne el
(forrás: a gyár KHV dokumentuma és az Természetvédelmi Információs Rendszer)

Amennyiben Nagy István miniszter komolyan gondolja az élelmiszerbiztonságért való fellépést, akkor nem az EU-s Biodiverzitás Stratégiát, hanem a Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégiát kellene bírálnia és kiállni azért, hogy ez a stratégia legalább papíron foglalkozzon a környezeti elemek védelmével és természeti erőforrások bölcs használatával. A kritikus fellépés hiányában marad Magyarország kétarcú politikája, amely erős ígéreteken és gyenge magvalósításon alapszik.

Kun Zoltán
élővilág és tájvédelmi szakértő,
a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége elnöke

VENDÉGPOSZT

Közkincseink egyik különösen értékes darabja a tiszta városi levegő, amelyet gyakran olyan magától értetődőnek veszünk, hogy sajnos el is felejtjük személyesen magunkénak érezni védelmének fontosságát. Itt is látványosan érvényesül az ismert példázat, a közlegelők tragédiája. Különösen szomorúvá teszi a tényt, hogy ebből a kincsből valóban mindenki igényei szerint részesülhetne, nem fogy el a szó szoros értelmében, viszont ha nem vigyázunk rá, akkor bizony közösen vállvetve foszthatjuk meg tőle mind önmagunkat, mind egymást.

Zöld homlokzatokkal az élhetőbb városi környezetért
(fotó: Szegő Judit, Levegő Munkacsoport)

Világszinten a légszennyezésből adódó egészségkárosodás a korai halálozás egyik fő oka, és különösen nyugtalanító, hogy az első helyen áll az olyan tényezők között, amely nem saját életmódunk káros következménye, mint a túlzott alkoholfogyasztásé vagy a dohányzásé, hanem környezeti ártalom, melyet kivédeni csak közösségként fellépve, felelős döntésekkel tudunk.

A védekezés lehetséges egyfelől a szennyezés csökkentésével, másfelől a levegőt tisztító, “gyógyító” beavatkozásokkal. Erre a teremtett világ maga kínál kézenfekvő eszközt, melyet már óvodás korunkban megismerhettünk. A zöld növényzet légtisztító hatása jól ismert jelenség. A városi zöldfelületek gyakorlatilag minden téren kedvező hatást gyakorolnak az élőlényekre, így az emberi komfortérzetre, de jelentős a légtisztító, pormegkötő hatásuk, a fotoszintézis során a szén-dioxidot nyelnek el és oxigént bocsátanak ki, árnyékolással, párologtatással csökkentik a felületek hőterhelését, hőelnyelését és visszasugárzó hatását, felületük, tömegük hatékonyan javítja a környezet akusztikai tulajdonságait, fontos szerepet töltenek be a vízháztartás kiegyensúlyozott működésében is, valamint a hősziget hatást¹ (egy sűrűn beépített, városi terület mindig néhány fokkal melegebb, mint a zöld növényzettel borított, később még kitérek erre) is csökkentik. Jelenlétük lehetőséget biztosít a városi biodiverzitás növelésére és a közvetlen vizuális komfort javítására. A zöldfelületek pszichológiai restauráló (helyreállító, javító) hatása, a környezeti önszabályozásnak nevezett folyamat pedig szerepet játszik az érzelmi állapot aktuális vagy tartós megbillenésének helyreállításában.

Kutatások igazolják, hogy egy városi parkban a szálló por mennyisége ötöde, míg egy fasorral kialakított utcában harmada annak a mennyiségnek, mint amit egy zöld növényzet nélküli utcában mérhetünk. Azaz, míg egy fasorral betelepített utcában a szálló por mennyisége lehet 3000 porszemcse (tudományosan mondva szálló részecske, aeroszol a 10 mikrométer vagy annál kisebb átmérőjű, szabad szemmel láthatatlan mérettartományban) levegőliterenként, addig ennek a mennyisége 10 000 felletti értéket is adhat egy fasor nélküli utcában. A levélfelületre lerakódik a káros részecske, aztán az eső lemossa, így az ember egészségére már nem jelent veszélyt.

Ám ahol a legrosszabb a levegő, éppen ott igen kevés a semlegesítő zöldfelület, az épített környezet túlsúlya egyszerűen nem hagy neki teret. Szerencsére egyre több olyan várost láthatunk jó példaként (Barcelona, Bécs, csak hogy néhányat említsek közülük), ahol a legfontosabb célkitűzések közé emelték élhetőbbé, egészségesebbé tételük eszközeként a zöld infrastruktúra fejlesztését. Az épített környezet évszázados alakulása nyomán kialakult „helyhiány” állandó fejtörést okoz. Az építészek már régen rájöttek, hogy ha már széltében-hosszában beépítettünk egy területet, merre lehet benne tovább terjeszkedni: felfelé! Ez a felismerés terjeszthető ki a városi zöldfelületekre is. Ahol kevés a hely fának, parknak, ott engedjünk teret a futónövények zöld levéltömegének!

A falakra telepített növények alkotta zöldhomlokzat a függőleges légáramlásban turbulens áramlatokat hoz létre, és számítások szerint egy közel 100 négyzetméter méretű zöldfal évente akár 1 tonna szállóport is ki tud szűrni a levegőből² A zöldhomlokzaton megjelenő levéltömeg mennyiségének meghatározására és annak hatására jó referencia az az egyetemi projekt, mely a városi hőszigetek és a zöldfelületek közti összefüggést vizsgálta. A diákok egy belvárosi mintatömb falait vizsgálták, mint zöldítésre alkalmas felületet, összehasonlító adatként pedig a közelben fellelhető fehér akácokat mérték fel. Eredményük szerint csak a más funkcióval nem bíró tűzfalak és résztűzfalak zöldítésével nyerhető levéltömeg olyan hatást gyakorolna a tömbben, mintha 70 darab kifejlett fával gazdagodna a helyi növényállomány. Számottevő különbség³.

Az említett hőszigethatás szintén összefüggésben áll a levegőminőséggel, és az emberi egészség és komfortérzet szempontjából is jelentős, így érdemes erről is ejtenünk pár szót. Ez a jelenség a burkolt, épített felületek hővezetésének, hőtároló képességének, illetve hősugárzást elnyelő és visszaverő képességnek eredménye az őket érő hőterhelés függvényében. Ez a hatás származhat a napból és emberi tevékenységből (épületek többlet energiakibocsátása, ipari tevékenység, közlekedés). Kialakulását befolyásolja a beépítettség sűrűsége, az épületek magassága, az uralkodó szélirány, az utcák geometriája. A körülmények kedvezőtlen összejátszása a klasszikus belvárosi területeken a városkörnyékinél 3-6 Celsius fokkal magasabb hőmérsékletet is eredményezhet⁴.

A zöld homlokzat több okból is kiváló eszköz a hősziget kezelésére. Mindenekelőtt azért, mert a levéltömeg árnyékolása csökkenti a falak hőfelvételét. A növényzet felületi hőmérséklete nem haladja meg a levegő hőmérsékletet, míg az árnyékolt felületeké alatta marad. Erősíthető a kedvező hatás olyan kialakítással, melyben a zöldhomlokzat és a fal közötti résben az árnyékolt és a napsütötte levegő hőmérsékletkülönbségének eredményeképpen kialakul a kürtőhatás, így a szerkezet átszellőzhet. A hatást jól példázza egy irodaépületen vizsgált borostyánnal félig befuttatott tetőfelület, melyen a csupasz tetőfelületen 80 Celsius fokot, míg a levéltömeggel árnyékolton mindössze 27 Celsius fokot mértek⁵. Az is fontos, hogy a jóval kevésbé felmelegedő felület értelemszerűen hősugárzó felületként sem fogja a környezetét terhelni az esti lehűlés után.

Nem elhanyagolható⁶ a növényzet párolgásának mikroklíma-szabályozó hatása sem. Egy kísérletben a legmelegebb délutáni órákban is 3 fokkal alacsonyabb levegőhőmérsékletet mértek egy befuttatott faltól egy méterre, mint a mellette álló csupasz mintafalnál. Mindez annak köszönhető, hogy a növény a párologtatás során hőenergiát von el környezetétől. Például a borostyán élete során a felvett vízmennyiség 98-99%-át, egy kifejlett borostyánfal esetében négyzetméterenként évente 1 köbméter vizet elpárologtat⁷, ami igen jelentős hűtőhatás, hiszen 1 liter víz párolgása 627 W energiát képes elvonni a levegőből⁸.

Az, hogy a zöldhomlokzat védi az épületet a csapóesőtől, fagytól, a nagy hőingadozások és az UV-sugárzás károsító hatásaitól, már csak hab a tortán. Tapasztalatok alapján a védett festett falak, vakolatok élettartama akár két-háromszorosára is nőhet.

Budapest önkormányzatát is régóta foglalkoztatja a zöldhomlokzatok ügye. A róla szóló kiadvány letölthető sok más érdekes dokumentummal egyetemben innen.

Idén először homlokzatzöldítési pályázat is indult, melynek beadási határideje február hónap utolsó napja, így még senki nem késett le a lehetőségről. Akár a légtisztító hatása keltette fel az érdeklődésedet, akár a homlokzat védelem fogott meg, vagy belső tereid felmelegedését tudnád esetleg egy homlokzat zöldítésével orvosolni, most ezt a főváros szakmai és anyagi támogatásával is megteheted. A pályázat pontos feltételeiről itt lehet tájékozódni.

Möhring-Kéthely Zsuzsanna

1 https://www.levego.hu/kampanyok/varosi-hosziget-jelenseg/

2  ZÖLDHOMLOKZATOK - Zöldinfrastruktúra füzetek 2.

3 ZÖLDFALAK A HŐSZIGETBEN Van-e reális lehetőség a belső városrészekben a városi hőszigetjelenség hatásainak csökkentésére az épületállományon elhelyezett zöldfelületekkel? - Csanády Adél, Szabó Lilla Nikolett, Vislóczki Gábor, TDK dolgozat 2020

4 Probáld Ferenc, "A nagyváros éghajlati sajátosságai," 1965.

5 Energy saving performance of green vegetation on LEED certified buildings - ScienceDirect 

6 Ross W F Cameron, Jane E. Taylor, Martin R. Emmett, What's 'cool' in the world of green facades? How plant choice influences the cooling properties of green walls, 2014, DOI: 10.1016/j.buildenv.2013.12.005

7 Pataky Rita, Erzsébetvárosi tűzfalon zöldhomlokzat kialakítása. 2016

Klímavédelmi szempontból 2022 eddig legfontosabb magyarországi logisztikai bejelentése az volt, hogy a Metrans vasúti árufuvarozó és partnere, a Win Capital munkába állított egy konténerszállító villanykamiont. A városi áruszállításban már zajlik pár éve Magyarországon is a villamosítás, de a távolsági áruszállítás dekarbonizációja nagyobb falatnak látszik. Kétségtelenül a legjobb a Metrans és a Win Capital megoldása, villanyvonattal elvinni a konténereket a lehető legközelebb, és az utolsó kilométereken bevetni egy villanykamiont. Csakhogy a piacnak is megvan a maga racionalitása, és az áruk legnagyobb része sosem kerül sínre a kiindulópont és a célállomás között.

A feladat tehát – minél több áru vasútra terelése és a nagy távolságú szállítási igények mérséklése mellett – a távolsági országúti áruszállítás dekarbonizációja legjobb eszközének megtalálása. Az Európai Közlekedési és Környezetvédelmi Szövetség (T&E) szakértői szerint már meg is lehet. Szerintük 

Válaszolva a Fővárosi Önkormányzat felkérésére, javasolta a Levegő Munkacsoport, hogy vegye napirendre a Fővárosi Közgyűlés a belső égésű motorral hajtott, szennyező robogók kitiltását Budapest Belvárosából. Ezt a javaslatot már évek óta rendszeresen megteszi, egyúttal rámutatva arra, hogy a fokozatos megvalósítás során miként lehetne segíteni azokat, akiket hátrány ér a kitiltás miatt. A javaslat mindeddig visszhang nélkül maradt, most azonban elérkezett az a pont, amikor komoly vita kezdődött a témáról.

Az uniós támogatások az utóbbi jó néhány évben az oktatás és különösen a közoktatás területén ahelyett, hogy segítették, fejlesztették volna az országot, egy olyan rendszer kiépítését és kiépülését tették lehetővé, amely a korábbi állapothoz képest erőteljesen rontotta azt.

Lassan véget ér a Levegő Munkacsoport egyik, kétéves projektje, „A legjobb gyakorlatokon túl a személyközlekedésben” („Beyond Best Practices in the Passenger Transport Sector”), amit négy külföldi szervezettel, a német Európai Klímakezdeményezés támogatásával valósít meg. A projektet a németországi Climate Analytics vezeti, még részt vesz benne a lengyelországi WiseEurope (Bölcs Európa), a romániai Asociația 2Celsius (2Celsius Egyesület) és a litvániai Centre for Sustainable Development (Fenntartható Fejlődési Központ). A projekt fő terméke a Transport Emissions Disaggregation Tool (A személyközlekedési széndioxid-kibocsátást elemző eszköz; TEDiT), amit a http://tools.climateanalytics.org/tedit címről egy böngészőbe betöltve lehet használni. Arra jó, hogy döntéshozók, a közlekedés szervezésével foglalkozó önkormányzati, állami tisztviselők, iskolások és bárki, akit érdekel, hogy miből, hogyan adódik össze a személyközlekedés fejenkénti széndioxid-kibocsátása. Ami Magyarországon 2019-ben közel 1200 kg volt!

Volt idő, amikor Budapesten a kisebb utcákban alig fordult elő egy-egy autó, a gyereket le lehetett engedni játszani az úttestre is. Mára eljutottunk odáig, hogy ez még a lakó-pihenő övezetekben is veszélyes, pedig ott legfeljebb 20 kilométeres óránkénti sebességgel jöhet(ne) autó. De nem is csak az úttest veszélyes, kereszteződésen átkelni sem feltétlenül biztonságos. 

Egy budapesti általános iskola elé reggel bekanyarodó autók

A lakossági tüzelőanyag-felhasználás csökkentésének egyszerű, gyors, környezetkímélő és alacsony költségű lehetőségei

Az elmúlt hónapokban a fűtési költség megsokszorozódott. Sokan nem fogják tudni kifizetni a várható fűtésszámlájukat. Az elkövetkező telek hidege katasztrofális következményeket sejtet. Talán még nem késő! Alacsony költségekkel néhány hét alatt fel lehet készülni a hidegre. De ehhez tisztában kell lennünk az egyes tüzelőanyag-megtakarítási lehetőségek hatékonyságával és a megvalósításuk idő- és költségigényével. Ezen ismeretek alapján gyorsan és költséghatékonyan lehet felkészülni akár már a mostani télre is. Ehhez fel kell tárnunk a fűtési igényt és a fűtéshatékonyságot befolyásoló legfontosabb körülményeket. A megvalósítást költséghatékonysági és megvalósítási időigény szerint sorba rendezve mutatjuk be. A tüzelőanyag-felhasználás függ a fűtendő légtér méretétől, a megcélzott hőmérséklettől, a tér izolációjától és a légcserétől. A szükségleti hő megtermelésének költsége pedig a hőenergia forrás árától függ.