Tágabb perspektívából kiindulva igyekszem bemutatni egy fővárosi problémát: a hivatalok, az önkormányzatok közömbösségét a fákkal kapcsolatban.
Henry M. Paulson, a Bush kormány pénzügyminisztere nemrég arra figyelmeztetett, hogy az éghajlatváltozás veszélyeinek és a klímaszakértők által javasolt intézkedéseknek a figyelmen kívül hagyása még súlyosabb következményekkel fog járni, mint a globális pénzügyi válságot, máig tartó gazdasági problémákat, milliók tragédiáját okozó túlfűtött ingatlanpiac. Mindez azért is figyelemre méltó, mivel Paulson nemcsak egyik felelőse a kirobbant válságnak, de a mai napig tekintélyes tagja a Republikánus Pártnak, amely az ember által a légkörbe juttatott üvegházgázok (ühg) jelentőségét igyekezett eddig elbagatellizálni.
Másfél évtizeddel ezelőtt már a Levegő Munkacsoport is figyelmeztetett az ingatlanpiac korlátlan előretörésének veszélyeire, illetve a bevásárlóközpontok terjedésének városromboló és mögöttes hatásaira (az üres kirakatok okozta látvány, a helyi ellátás gyengülése miatt munkahelyek megszűnése a kereskedelemben és a kkv-knál). Most, utólag, költői a kérdés: vajon legalább az erre szakosodott gazdasági elemzők, tekintélyes szakmai intézmények figyelmeztetéseire miért nem figyeltek fel a döntéshozók?
2013-ban a Varsóban rendezett klímacsúcson egyetlen előrelépés történt. A résztvevők megállapodtak egy közös erdőpolitikában. Az ún. REDD (Reducing Emissions from Deforestation and Forest Degradation – Erdőirtások és erdőpusztulások okozta kibocsátáscsökkentés) egyaránt tartalmazza az erdőirtásból, erdőpusztulásból származó ühg-kibocsátással és az erdők megőrzésével, fenntartható erdőgazdálkodással kapcsolatos teendőket. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Norvégia létrehoztak egy inkább csak jelképes, 280 millió dolláros alapot, hogy jelezzék az erdők nyelő szerepének gazdasági hasznait, és ösztönözzenek a harmadik világban a még meglevő erdőállomány védelmére.
Képtelenség lenne azonban ebből arra következtetni, hogy a fák védelme, szaporítása a harmadik világ belügye. Töretlenül reménykedik a Levegő Munkacsoport abban, hogy a fák, fasorok védelmével kapcsolatos, harmadik évtizede folyó figyelmeztetései nagyobb eredménnyel járnak majd, mint az ingatlanlufi és a bevásárlóközpontok esetében.
A fák szeretete megvan a magyar lakosságban. A saját lakhelye mellett ritkán jut eszébe valakinek kipusztítani a fákat. Az ingatlanárak is egyértelműen visszaigazolják, hogy a fákban gazdag városrészek sokkal értékesebbek, mint a poros kőrengetegek. Nemrég számoltunk be a fák egészségre gyakorolt hatásáról szóló uniós felmérésről.
Sokan vállalják lakhelyüktől távolabb is a fáradságot a fák védelmére a köz érdekében. Idén júliusban például a Szegedi Egyetem hallgatói önkéntes munkával felmérték a budapesti Ajtósi Dürer sor és Dózsa György út sarkán 257 városligeti fa állapotát. Ez a munka egy hosszabb ideje tartó, sok szervezet és magánszemély által támogatott polgári kezdeményezés része, amely a Városliget parkterületének barbár beépítése elleni védelemre biztatja a közvéleményt és a döntéshozókat.