A Levegő Munkacsoport blogja

A Semmelweis Egyetemen mutatták be Dr. Tompa Anna, a Népegészségtani Intézet helyettes vezetőjének hetedik, a nagyközönség számára sokféle információval szolgáló „Globalizáció és egészség” c. könyvét. A szerző szándéka szerint „a könyvből olyan túlélési technikákat és egészséget védő, fejlesztő magatartásformákat ismerhetünk meg, amelyek segítségével a globalizált világ legfőbb megbetegítő tényezői elkerülhetők.”  A Levegő Munkacsoport képviselője hozzászólásában hangsúlyozta a különböző szektorok szakembereinek felelősségét. Elfogadhatatlan a jogszabályalkotók, a szaktárcák gyakori közömbössége a lakosságot érintő környezeti veszélyekkel, például az azbesztszennyezésekkel szemben. Mindenki a saját területén tegyen erőfeszítéseket annak érdekében, hogy ez megváltozzon: A döntéshozatalban egészségünk és környezetünk hatékony védelme prioritást élvezzen a tévesen értelmezett gazdasági érdekekkel, formális tevékenységekkel szemben.

Tempelhof repülőtere madártávlatból (Tosics Iván fotója)

Berlinben úgy döntöttek, hogy egy új repülőteret építenek. A döntéshozatali folyamatban az egyik feltételként ki lett kötve, hogy a meglévő repülőtereket (Tempelhof és Tegel) be kell zárni. Furcsa módon Berlinben a bezárás korábban történt, mint a megnyitás: Tempelhof repülőteret leállították 2008. október 30-án, amikor a tervezett új Berlin-Brandenburg International repülőtér még nem nyílt meg (ez a repülőtér még ma sem üzemel...). Ezért aztán Tegelt már nem is lehetett bezárni – hogyan is nézne ki egy 3,5 milliós metropolisz, amelyben csak bezárt és még meg nem nyitott repülőterek vannak?

Elsodorja a kamion a gyalogost, a biciklist és kész a tragédia. „Miért nem figyelt a gépkocsivezető?” – adódik a kérdés. Sajnos sok esetben hiába figyel, mert magasan ül, körülvéve műszerekkel, és óhatatlanul vannak holtterek, ahol nem látja, mi történik. „Erre valók a tükrök!” – mondja az uniós jogszabályalkotó, és elégedetten hátradől a székében. Csakhogy a gépkocsivezető nem forgathatja vezetés közben a fejét ide-oda, sorra belenézve a tükrökbe, amik ráadásul erősen torzítanak is.

Január 24-ig, azaz jövő szombatig tekinthetők meg (11 és 19 óra között) az Erzsébet téren felállított pavilonban a Városligetbe szánt múzeumépületek nemzetközi tervpályázatának díjnyertes darabjai. Akinek módja van rá, nézze meg a kiállítást! Vajon tényleg annyira fantasztikusak-e ezek az épületek, hogy hírükre egymás sarkát taposva özönlenek majd a kultúrára szomjazó turisták a fővárosunkba?

Sajnos nem Budapesten, hanem – ahogy a logókból is látszik – a sógoréknál. Pedig személyautó ott is van bőven, 386 darab jut ezer lakosra. Ingázni is sokan ingáznak az egymillió-hétszáznyolcvanezer lakosú fővárosba. Az autósok igényeit azonban már a nyolcvanas évektől igyekeztek egyensúlyba hozni más mobilitási lehetőségekkel. Először a várost kevésbé ismerőket tántorították el az autózástól, az utcák egyirányúsításával, csak a bennszülöttek által kiismerhető, bonyolult útvezetésekkel, forgalomcsillapítással. Persze az elővárosi és városi tömegközlekedés máig tartó, folyamatos fejlesztése is kulcsszerepet játszott a sikerben.

Az Európai Unió elnökségét 2015 első félévében Lettország adja. Székhelye a lett főváros, Riga új büszkeségében, a „Fény Palotája” nevet viselő, 2014-ben átadott Lett Nemzeti Könyvtárban lesz. A helyszín kiválasztása több szempontból is találó. A könyvtár szimbóluma a hagyományoknak és a haladásnak, a múlt és a jövő tudásának. A hatalmas üvegdombot egy USA-ban élő lett építész, Gunārs Birkerts és lettországi kollegái – Modris Ģelzis vezetésével – valósították meg. Az ötlet 1989-ben született meg. Az évek során rengeteg országból gyűjtöttek össze tanulságokat annak érdekében, hogy a könyvtár a legjobban tudja a sokféle funkcióját kielégíteni: támogatást a tudásalapú társadalom megteremtéséhez: nyitott kapukat minden korosztálynak, a társadalom sokféle képzettségű, érdeklődésű tagjának; az értékek megőrzését; a haladás elősegítését; 1800 fő befogadására alkalmas konferenciatermet és egyéb közösségépítő célú helyiségeket.

Az Európai Unió Bírósága november 19-én az egész kontinens szempontjából fontos ítéletet hozott: egy konkrét ügyben elmarasztalta az Egyesült Királyságot a légszennyezettséggel kapcsolatos előírások megsértése miatt.

Az ötvenes években azt tanították nekünk az iskolában, hogy odaát a gaz kapitalisták nem válogatnak az eszközökben a minél nagyobb profit érdekében. Éjjel felmásznak a padlásra, kibontják a tetőt, hogy aztán a beázások folyományaként a ház összedőljön, és helyére kétszer akkorát lehessen építeni.

A mitológiai Sziszüphosz korinthoszi király az alvilágban azzal bűnhődött vétkeiért, hogy egy nagy sziklát kellett a hegy tetejére felvonszolnia, de mielőtt felért volna, ereje fogytán, a kő mindig visszagördült.

A háború előtt - mesélte egy ismerősöm - a háztulajdonosoknak volt általában egy ezermester „Józsi bácsijuk”, akit kihívtak, ha egy körömnyi vakolat leesett a homlokzatról, kilyukadt az ereszcsatorna, vagy pattogzani kezdett a festék a bejáraton (akkor még a graffiti szerencsére nem volt divatban). Tudták, hogy az évekig halogatott javítások, más szerkezetekre is átterjedve, szinte kezelhetetlen költségűvé nőhetnek. Tőlünk Nyugatra nem elégedtek meg a háború utáni romeltakarításokkal és a legsúlyosabb sebek begyógyításával. A mai napig 10-15 éves közterület illetve épületfelújítási programok sorozata gondoskodik arról, hogy a települések minél kulturáltabb benyomást keltsenek az ott élők és az oda látogatók megelégedésére. Nálunk a szocializmus idején az IKV nem jeleskedett a karbantartásban. Az alacsony lakbérekből nem is igen képződött fedezet megfelelő tatarozásra. Kialakult a „csak a legszükségesebbet, a többit hagyjunk a végsőkig lepusztulni” kultúrája. (Bár úgy rémlik, a patópálokról már korábban is értekeztek volna Magyarországon.) A rendszerváltás után hipp-hopp privatizálták a lakásokat, az épületeket. A felelős tulajdonosi szemlélet azonban 25 év alatt sem alakult ki. Maradt az IKV idején megszokott módi.

Még az olyan fontos idegenforgalmi célterületek, mint a Vörösmarty tér, sem kivétel ez alól. Az egyik ilyen épület a Brit Nagykövetség szomszédságában fekszik. Nekünk nyolc, hogy az oda érkező diplomaták mit gondolnak rólunk?

B.E.

A bejegyzéshez a Facebook oldalunkon szólhat hozzá.

Kapcsolódó cikkeink:

http://www.levego.hu/kapcsolodo-anyagok/ismerik-e-a-polgarmesterek-a-keruletuket

http://www.levego.hu/kapcsolodo-anyagok/lakashelyzet

http://www.levego.hu/kapcsolodo-anyagok/hasznositsuk-a-lakatlan-epuleteket

http://www.levego.hu/hirek/2013/05/lejart-az-epuleteink-forgalmi-engedelye