A Levegő Munkacsoport blogja

Tágabb perspektívából kiindulva igyekszem bemutatni egy fővárosi problémát: a hivatalok, az önkormányzatok közömbösségét a fákkal kapcsolatban.

Henry M. Paulson, a Bush kormány pénzügyminisztere nemrég arra figyelmeztetett, hogy az éghajlatváltozás veszélyeinek és a klímaszakértők által javasolt intézkedéseknek a figyelmen kívül hagyása még súlyosabb következményekkel fog járni, mint a globális pénzügyi válságot, máig tartó gazdasági problémákat, milliók tragédiáját okozó túlfűtött ingatlanpiac. Mindez azért is figyelemre méltó, mivel Paulson nemcsak egyik felelőse a kirobbant válságnak, de a mai napig tekintélyes tagja a Republikánus Pártnak, amely az ember által a légkörbe juttatott üvegházgázok (ühg) jelentőségét igyekezett eddig elbagatellizálni.

Másfél évtizeddel ezelőtt már a Levegő Munkacsoport is figyelmeztetett az ingatlanpiac korlátlan előretörésének veszélyeire, illetve a bevásárlóközpontok terjedésének városromboló és mögöttes hatásaira (az üres kirakatok okozta látvány, a helyi ellátás gyengülése miatt munkahelyek megszűnése a kereskedelemben és a kkv-knál). Most, utólag, költői a kérdés: vajon legalább az erre szakosodott gazdasági elemzők, tekintélyes szakmai intézmények figyelmeztetéseire miért nem figyeltek fel a döntéshozók?

2013-ban a Varsóban rendezett klímacsúcson egyetlen előrelépés történt. A résztvevők megállapodtak egy közös erdőpolitikában. Az ún. REDD (Reducing Emissions from Deforestation and Forest Degradation – Erdőirtások és erdőpusztulások okozta kibocsátáscsökkentés) egyaránt tartalmazza az erdőirtásból, erdőpusztulásból származó ühg-kibocsátással és az erdők megőrzésével, fenntartható erdőgazdálkodással kapcsolatos teendőket. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Norvégia létrehoztak egy inkább csak jelképes, 280 millió dolláros alapot, hogy jelezzék az erdők nyelő szerepének gazdasági hasznait, és ösztönözzenek a harmadik világban a még meglevő erdőállomány védelmére.

Képtelenség lenne azonban ebből arra következtetni, hogy a fák védelme, szaporítása a harmadik világ belügye. Töretlenül reménykedik a Levegő Munkacsoport abban, hogy a fák, fasorok védelmével kapcsolatos, harmadik évtizede folyó figyelmeztetései nagyobb eredménnyel járnak majd, mint az ingatlanlufi és a bevásárlóközpontok esetében.

A fák szeretete megvan a magyar lakosságban. A saját lakhelye mellett ritkán jut eszébe valakinek kipusztítani a fákat. Az ingatlanárak is egyértelműen visszaigazolják, hogy a fákban gazdag városrészek sokkal értékesebbek, mint a poros kőrengetegek. Nemrég számoltunk be a fák egészségre gyakorolt hatásáról szóló uniós felmérésről.

Sokan vállalják lakhelyüktől távolabb is a fáradságot a fák védelmére a köz érdekében. Idén júliusban például a Szegedi Egyetem hallgatói önkéntes munkával felmérték a budapesti Ajtósi Dürer sor és Dózsa György út sarkán 257 városligeti fa állapotát. Ez a munka egy hosszabb ideje tartó, sok szervezet és magánszemély által támogatott polgári kezdeményezés része, amely a Városliget parkterületének barbár beépítése elleni védelemre biztatja a közvéleményt és a döntéshozókat.  

A jogállami gondolkodás szerint a büntetőjog az utolsó érv, a végső megoldás, fellengzős latin kifejezéssel élve ultima ratio. Ez lényegében azt jelenti, hogy a büntetőjog eszközeihez csak akkor nyúl az állam, ha más jogi vagy jogon kívüli eszköz már nem segíthet, így például már nem elég hatékony egy közigazgatási hatóság szigorú eszköztára, vagy például egy káros viselkedéstől nem riaszt el a polgári jogi kártérítés intézménye.

Alapelv az is, hogy a büntetőjognak akkor kell előlépnie, ha egy magatartás a társadalomra veszélyes. A Büntető Törvénykönyv ezt így fejezi ki: „Bűncselekmény az a szándékosan vagy – ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli.” A törvény rögzíti továbbá, hogy a büntetés mértékének arányosnak kell lennie a magatartás társadalomra veszélyességével.

A Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodájához nap mint nap fordulnak olyan lakosok, akik arról panaszkodnak, hogy a környezetükben valaki spórolásból, hanyagságból, nemtörődömségből hulladékkal tüzel, műanyagot, gumiabroncsot, bálás ruhát vagy festett fahulladékot éget. Gyakran előfordul olyan panasz is, hogy hulladékkezeléssel foglalkozó vállalkozások úgy szabadulnak meg a kábelek műanyag burkolatától, hogy egyszerűen leégetik azt.

Talán úgy tudjuk a legjobban elképzelni, hogy mit tesznek ezek az emberek, ha felidézzük a vietnami háborút. Ott történt ugyanis, hogy az amerikai hadsereg nem volt képes megbirkózni az ellenség rejtőzködésen alapuló harcmodorával, ezért bevetette az Agent Orange-t. Ez egy borzasztóan erős gyomirtó (lombirtó) szer volt, ami rövid idő alatt elpusztította az esőerdő nagy részét, láthatóvá (és megsemmisíthetővé) téve az ott rejtőző partizánokat. A lelkes amerikaiak a vietnami háború alatt több mint 79 millió litert permeteztek szét ebből az anyagból, amely többek között nagy mennyiségű dioxint tartalmaz. (A dioxinnak pedig nem csak a neve csúnya, hanem egy nagyon erősen mérgező, rákkeltő és mutációt okozó vegyületről van szó.) A kiszórt dioxin bekerült a talajba, a vizekbe és a táplálékláncba, ami hosszú távú és borzasztó következményekkel járt.A Wikipedia szerint 4,8 millió lakos volt kitéve az Agent Orange hatásainak, ami 400.000 ember halálát és 500.000 torzszülött gyermek születését okozta a háború utáni évtizedekben!

Na, de hogy jön a műanyagégetéshez az Agent Orange?

Úgy, hogy a műanyag égetésekor – sok más káros anyag mellett – dioxin szabadul fel. Nem nehéz tehát levonnunk a következtetést, hogy, aki műanyagot vagy más hulladékot éget, az magát és a környezetét is megmérgezi.

Veszélyes ez a társadalomra? Szerintünk nagyon. Sőt, jó hírem van, a jogalkotó szerint is. A Büntető Törvénykönyv szerint ugyanis létezik egy olyan bűncselekmény, amelyet úgy hívnak, hogy a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése. A számunkra most fontos rész így hangzik a kódexben: „Aki … engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve hulladékgazdálkodási tevékenységet, illetve hulladékkal más jogellenes tevékenységet végez ... büntetendő.” A hulladékégetés márpedig vastagon engedélyköteles tevékenység.

Sajnos azonban nem tudunk róla, hogy bárkit is leültettek volna műanyagégetésért. A tanácsadó irodánkhoz forduló lakosok elképesztő történeteket mesélnek arról, hogy a rendőrök bizonyos helyekre ki sem mernek menni, nemhogy felelősségre vonnának valakit a levegő és a talaj megmérgezéséért. A legtöbb hasonló esetben a rendőrségi bejelentés alapján el sem rendelik, vagy ha mégis, akkor hamar meg is szüntetik a nyomozást azzal az indokkal, hogy ez a magatartás nem bűncselekmény. Hírt kaptunk olyan esetről is, amikor az újságban hirdetett egy cég bálás ruhát kifejezetten fűtési célra. A nyomozó hatóság ebben sem látott kivetnivalót. Volt olyan lakos, akinek rendőr ismerőse tanácsolta, hogy hagyjon fel azzal, hogy mindenhol igyekszik bepanaszolni a rendszeresen műanyagot égető helyi hulladékkezelőt, mondván, hogy „velük nem érdemes ujjat húzni”.

Friss hír ugyanakkor, hogy a készenléti rendőrség komoly erőkkel, rajtaütésszerűen csapott le az Ökotárs Alapítvány belvárosi irodájára, hogy a házkutatás során bizonyítékot szerezzen arra, hogy – a nyomozók gyanúja szerint – bűncselekményt követett el az Alapítvány azzal, hogy alacsony kamatú áthidaló kölcsönöket nyújtott más civil szervezeteknek. Tette ezt annak érdekében, hogy azok – részben az állam helyett, vagy az államot kisegítve – közhasznú feladataikat el tudják látni arra a rövid időre, amíg finanszírozási gondjaik vannak.

Milyen az ideális környezet? Hol élünk szívesen? Milyen szempontokat mérlegelünk, amikor lakóhelyet választunk? Munkatársunk saját tapasztalatairól számol be.

Ha megkérdeznek, hol szeretnék lakni, lelki szemem előtt megjelenik egy erdei ház, ahol reggelente madárcsicsergésre és tiszta levegőre ébredhetek, és a gyerekek a szabadban futkározva nőhetnek fel.

Sajnos egy kicsit későn eszméltem rá, hogy az erdei házikóhoz erdésznek kellett volna mennem, mert a napi három óra zötykölődés az irodába és vissza nem fér bele az álomképbe. A zajos belváros, ahol éveket lehúztunk, viszont még annyira sem, úgyhogy költöznünk kell. Igen ám, de hová?

Az európai városokban általában a teherautók bocsátják ki a legtöbb olyan közlekedési eredetű apró részecskét, amely súlyosan károsíthatja az egészségünket. Ezért a Levegő Munkacsoport évtizedek óta hívja fel a figyelmet arra, hogy szükséges és lehetséges is jelentősen csökkenteni ezt a szennyezést. Bármilyen meglepő, ennek egyik hatékony módja a kerékpáros áruszállítás elterjesztése.

Vajon az egészségügyben dolgozó ápolók mennyire tartják fontosnak a légszennyezettség egészségügyi kockázatát? Ismerik a légszennyezettséggel összefüggő kérdéseket? Tudják, milyen egészségügyi kockázatot jelent a rossz levegőminőség? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Dobék Diána a Pécsi Tudományegyetemen készített szakdolgozatában.

Az adófizetők pénzén, „ingyenesen” megjelenő önkormányzati lapok jól tükrözik, hogy mi a véleménye a polgármesternek, a képviselőtestületnek a kerületben élőkről és saját feladataikról. Nem gondoljuk, hogy a polgármesterek, képviselők iskolai végzettsége olyan mértékben különbözne az egyes kerületekben, mint amekkora a kerületi lapok közötti színvonalkülönbség. Vannak, ahol partnernek tekintik a választókat, kikérik a véleményüket, beszámolnak a tervekről, és igyekeznek az együttműködés adta lehetőségeket a település javára kihasználni. Máshol viszont a paternalista szemlélet, önfényezés, bulvárlapokba illő cikkek túlsúlya a jellemző. Sokszor még a helyi vállalkozások termékeinek, kisebb cégek szolgáltatásainak hirdetései is hiányoznak ezekből a lapokból. Szembetűnő, hogy a lapok közötti színvonalkülönbség tartós, nem függ az éppen vezető pozícióban levő párttól, a polgármester személyétől. Sokkal inkább a lakosok iskolázottságával függ össze.

A sértődések elkerülésére a bécsi kerületi lapok példáját említjük.

Ezek minden szerdán vagy csütörtökön 630 ezer példányban megjelenő ingyenes hetilapok. Ízelítő a témáikból: az új parkolási rendszer csendben elaludt, vita a gépjárműforgalom betiltásáról a stadion körül, 72 ezer kérdőív a lakáshelyzetről, új parkot avatnak, amire büszkék lehetünk - amit szégyellhetünk (beküldött fotók), kerékpárút lezárása, új kutyafuttatók, egy vendéglő zavarja a lakók nyugalmát, családi nap a szennyvíztisztító telepen, kulturális események, apróhirdetések, növelni kell a hiányszakmákban a tanoncok ösztöndíját, hol lehet szakmát tanulni, a belügyminiszter a helyi rendőrőrsökről, házhoz menő idősápolás, küzdelem a reuma ellen, bioélelmiszerek, autómárka bemutatás, X színész 70 éves.

A bécsi önkormányzat más módon is törekszik a lakosság szakszerű, érdemi tájékoztatására. Például az önkormányzat által alapított és a városi közmű holdinghoz tartozó TINA VIENNA iroda nemrég egy 50 oldalas kiadványt jelentett meg a bécsi közművekről, közszolgáltatásokról, fejlesztésekről. A kiadvány népszerű stílusban mutatja be a várossal kapcsolatos technológiákat, az élhetőséget szolgáló megoldásokat, a városházán működő magisztrátusok tevékenységét. Jól tükrözi ez a kiadvány a városvezetés törekvését, hogy a lakosságot bevonja a város működésének részleteibe is. Érezzen mindenki felelősséget a városért, vigyázzon az értékeire!- A kiadvány kérdéseket tesz fel és illusztrált, közérthető válaszokat ad a hulladékkezeléssel, a hőszigetekkel, a közlekedéssel, az akadálymentesítéssel stb. kapcsolatban. Igyekszik valódi tudást, színvonalas ismereteket adni, a lakosságban egészséges lokálpatriotizmust éleszteni. A TINA VIENNA az Okos Város stratégia keretében elemzéseket, stratégiákat készít, fejlesztéseket koordinál. Honlapjuk német és angol nyelvű.

A város megbízásából szerződéssel működő non-profit vállalkozások vezetik a területkezelési és rehabilitációs irodákat (Gebietsbetreuung Stadterneuerung),amelyek ingyenes tanácsot adnak lakásügyben (bérleti és üzemeltetési díjak, bérleti szerződések, felújítási támogatások, bérbeadás, lakógyűlések, közszolgáltatási szerződések), bérlemények, szomszédságok felújításában (felújítási és támogatási tanácsadás, szakmai előadások, belső udvarok zöldítése), helyi vállalkozások támogatásában, a társadalmi részvétel, a lakosság beleszólásának megszervezésében (rendezvények, fórumok, találkozás a képviselőtestületekkel), kulturális események, közös társadalmi munkák szervezésében.

Fenti képünket a bécsi Leopoldstadt kerület önkormányzati újságjának honlapjáról vettük. A kerület történelmi Augarten parkjának közel egyharmadát korábban privatizálták. Egy civil kezdeményezés a megmaradt terület védelem alá helyezését, pihenőpark jellegének megőrzését szorgalmazza. Az önkormányzat újságban helyet kapnak a terület beépítése, magán célokra való hasznosítása ellen tiltakozók érvei és az aláírásgyűjtésre való felszólítás is. Vajon elképzelhetőnek tartjuk-e, hogy Budapesten bármely kerületi újság hasonlóképpen járjon el a Városliget beépítési tervei kapcsán?

A Levegő Munkacsoport a témához kapcsolódóan korábban 0,80×1,00 m-es posztereket készített. A „Zöld városok titka” című kiállítás beltéri táblái kívánságra kölcsönözhetők.

Beliczay Erzsébet

A kép forrása: http://mikesbogotablog.blogspot.hu/2012/01/scenes-along-la-ciclovia.html

Az egyik legnagyszerűbb találmány, amit valaha kitaláltak, a futóbicikli. A kisgyerekek hihetetlen ügyességre és egyensúlyérzékre tehetnek vele szert, játszva. A futóbiciklizés után egy délelőtt megtanulnak kerékpározni. Az egyik legkiválóbb alkalom pedig, amikor a frissen megszerzett tudást alkalmazni lehet, a kerékpáros és gyalogos fesztivál. Amikor is a város egy-egy útszakaszát lezárják a gépjármű-közlekedés elöl, hogy azt mindenki szabadon használhassa kerékpárral, gyalog, futva vagy görkorcsolyával – ahogy tetszik. A lényeg a mozgás öröme a szabad ég alatt.

Sokféleképpen lehet a javakat újraosztani az emberek között. Például át lehet csoportosítani a megszerzett jövedelem egy részét. Amikor azok, akiknek magas a jövedelmük, valamivel kevesebbet élhetnek föl, mint amit megkerestek, az alacsony keresetűek pedig valamivel többet, az a kiegyenlítő, vagy szolidaritáson alapuló újraelosztás. Amikor a nagy keresetű emberek gyerekeit jobban támogatja az állam, mint a kisebb keresetűekét, az már inkább a szolidaritás hiánya, és növeli az egyenlőtlenségeket.

Másik módja az újraelosztásnak a szerencsejáték. Az itt a piros, hol a pirostól a lottóig számos formáját ismerjük és műveljük.

Most pedig itt vannak nekünk az új jegyautomaták az aluljárókban, villamosmegállókban. Egyiknek adnak, a másiktól elvesznek. A minap segítettem jegyet venni három fiatalnak, mivel a kétezresüket az automata visszadobta – szerencsére volt két darab ezresem. Ők a három jegy áráért hatot kaptak. Egy másik automatánál arra figyelmeztetett egy pórul járt mikor látta, hogy nézegetem, hogy ötezrest adott be az automatába tíz jegyért, és nem kapta meg a visszajáró kétezer forintját. Néztem a gépet, hátha van rajta valami segítség, mit kell ilyenkor tenni. Információ menüpont – halovány, nem működik. Segítség menüpont – halovány, nem működik. A kárvallott utastárs mutatta, hogy ott van a telefonszám a gépen, aztán legyintett. Hívta a számot, de csak azzal kecsegtették, hogy ha még villámlevelet is ír, amiben megadja a bankszámlaszámát, és kiderül, hogy a gépnek többlete keletkezett, visszautalják a pénzét. De mindenképpen várnia kell rá három hétig, vagy akár négyig is.

Elmeséltem neki a korábbi történetet a három helyett hat jeggyel, amitől kissé felvidult, de aztán még komorabb lett. El is mondta, miért:

– Akkor úgy néz ki, sosem kapom vissza a pénzemet, hiszen ha az automata másoknak ad érte jegyet, az egyenlege jó lesz, és sosem derül ki, hogy engem becsapott.

vamá

Tengernyi irodalma van annak, hogy egy város élhetőségéhez  nélkülözhetetlenek a fák. Az új fasorok telepítéséhez készülő tervek azonban gyakran az íróasztalban porosodnak. Budapesten rengeteg köz- és magánterület van, ahová fákat, fasorokat lehetne és kellene ültetni. A városi mikroklíma és arculat javítása mellett a városvezetés, a döntéshozók iránti bizalmat is erősítené egy több éves, jelentős faültetési program.

A XI. kerületi Bartók Béla út felújításánál nem sikerült megakadályozni például, hogy egy iskola homlokzata elől kiirtsák az árnyékot adó nagy fákat, ami a tanév idején is jelentkező hőhullámok miatt hasonló következményekkel jár, mintha a tanórák előtt egy-egy üveg sört vagy altatót osztanának a tanulóknak.  A Városliget fasort úgy „újította fel” a Fővárosi Önkormányzat, hogy a fák pótlását be se vette a projekt költségvetésébe. (A Levegő Munkacsoport a Szerencsejáték Zrt. segítségével pótolta a fákat.) A Baross Gábor tér felújítása során a Bethlen Gábor utca torkolatánál az új facsemetéket nem kötötték ki megfelelően, ezért bármikor kidőlhetnek, mint az a Hernád utcában történt egy vihar során egy évvel korábban.

Mindennapos történet, hogy egy fáról kiderül „hirtelen”, hogy életveszélyes, ha útban van az építtetőknek. Máskülönben akár egy évtizeden át csúfoskodhatnak kiszáradva kertekben és közterületeken, vihar idején nem ritkán súlyos károkat okozva.

Érthető módon nagy sajtóvisszhangot kap, ha elszánt zöldek odaláncolják magukat egy-egy fához, mint történt például a Jókai téren (sikerrel) vagy a Széchenyi téren (félsikerrel). Kilencszer(!) rendeztek demonstrációt a helyi lakosok és zöld szervezetek az egyébként védett fasorként nyilvántartott Nagymező utcai platánok megvédésére (sikerrel).

Probléma az is, hogy gyakran nem ellenőrzik, nem kérik számon a minőséget az elvégzett munkáknál. Ha pótolnak is néhány fát az elaggott fasorokban, ottmarad egy-egy kiszáradt fa, üres fahely. Kíváncsiak lennénk, ki veszi át az ilyen munkát. Az sem ritka, hogy ismételten rosszul megválasztott, városi levegőt nem tűrő fafajt ültetnek.  De még ott is, ahol a természeti körülmények ideálisak, a faültetést sajnos 6-8 éven át figyelemmel kellene kísérni, mert mindig elszáradhat, megsérülhet egy-egy fa. Elszomorító, ha még emléktáblát is elhelyeznek, de a fák állapotának követését elmulasztják.

A fenti hiányosságok miatt nincs mit csodálkozni azon, hogy a lakosság akkor is bizalmatlan már, ha történetesen nem kivágnak fákat, hanem karbantartás keretében nyesik az ágakat.

Hiteltelenné váltak a fejlesztések során kiadott fakivágási engedélyek is, amelyekben az áll, hogy mi módon pótolják majd a kivágott fákat. Mindmáig elmélet maradt néhai Dr. Radó Dezső javaslata, hogy a pótlás olyan mértékű legyen, hogy ellensúlyozni tudja a kifejlett lombkoronájú fák kivágásával az adott terület mikroklímájában okozott kárt.

Azok az önkormányzati vezetők, akik annyira el vannak foglalva a köz szolgálatával, hogy nem jut idejük olvasásra, saját érzékszerveikkel is tapasztalhatnák a fák jótékony hűsítő, légtisztító hatását, esztétikai értékét. Mi lenne, ha végre elgondolkodnának azon, hogy választókerületükben a fák számának folyamatos növelése, megfelelő ápolása nemcsak viszi a pénzt, de remek PR-eseményeket is lehet köréjük szervezni?

B.E.

Előző posztunkban írtunk a városi hőszigetekről. Ennek az egyre súlyosabbá váló problémának az enyhítését segíthetik elő a városklíma-vizsgálatok. Ilyen vizsgálatokat a Szegedi Tudományegyetem Éghajlattan és Tájföldrajzi Tanszéke saját fejlesztésű berendezésével végez.

A Tanszék Szegeden városi humánbiológiai vizsgálatokat végzett saját fejlesztésű és a piacról beszerezhető egységekből innovatívan összeállított berendezéssel. A képeken látható állomás nagyon pontos és speciális méréseket tesz lehetővé. Egyrészt szempont, hogy az emberi hőháztartást befolyásoló minden lényeges paramétert (léghőmérséklet, légnedvesség, szélsebesség, valamint az emberi testet érő hőhatású sugárzási komponensek) egyszerre mérni lehessen, másrészt viszonylag könnyen áthelyezhető legyen a műszer.

A városi humán bioklimatológiai  vizsgálatok során alkalmazott műszerek:

A meteorológiai mérőállomások szenzorai és azok működési magasságai:

A léghőmérséklet, a relatív nedvesség és a szélsebesség mérését az állomások tetején található Vaisala WXT520-as rendszer végzi, míg az emberi szervezetet érő, rövid- és hosszúhullámú sugárzási komponensek mérése Kipp & Zonen gyártmányú nettó sugárzásmérőket használnak (mindegyik 2 piranométert és 2 pirgeométert foglal magában). (A két állomás annyiban tér el, hogy a később megrendelt műszeregyüttes már nem CNR-1, hanem az újabb CNR-2 sugárzásmérőt tartalmazza). A műszerek beszerzését és összeszerelését a MetTech Bt. végezte el a kutatócsoport igényei alapján.

A nagyon professzionális városi humán bioklimatológiai mérések során a sugárzási fluxusokat a tér 6 irányából (a 4 égtáj felől, valamint az alsó és felső hemiszféra felől) mérik. Ezt vastagabb bukszával rendelkező kutatócsoportok 3 nettó sugárzásmérővel oldják meg műszerenként. Ennek megvan az az előnye, hogy a műszer a mérőpontra való kihelyezést követően semmilyen emberi beavatkozást nem igényel a mérés során, ugyanakkor a sok sugárzásmérő már szinte mozdíthatatlanná teszi a műszeregyüttest, az nem alkalmazható mobil mérésekhez. Szegeden, egyrészt költséghatékonysági okokból kifolyólag, másrészt a műszerek mobilizálhatóságát szem előtt tartva, mind a két állomás 1-1 nettó sugárzásmérővel van felszerelve, melyeket 3 percenként elforgatnak, s így kevesebb, mint 10 perc alatt kimérhető valamennyi fontos sugárzási komponens. Ez folyamatos terepi felügyeletet és emberi beavatkozást igényel, s az adatok feldolgozása is sokkal több egyéni munkával járt. Cserébe viszont a műszer könnyen áthelyezhető és lényegesen olcsóbb. (Dr. Kántor Noémi adatközlése alapján)

Beliczay Erzsébet