A napelemekre kivetni szándékozott díj vagy a szélerőművek engedélyezésének akadályozása szembe megy a fejlett világ gyakorlatával. Több országban a helyi és központi kormányzás széles körű információkkal, szervezéssel és különféle pénzügyi ösztönzőkkel is segíti, hogy a lakosság és a helyi vállalkozások megújuló projektekbe fektessenek. Osztrák példa után most a tengeren túlról hoztunk ez irányú hírt.
A decentralizált energiaellátás – kisebb méretű fényelektromos naperőművek, szélerőművek, bioenergiát hasznosító létesítmények és megfelelő energiatárolási megoldások – mind nagyobb figyelmet kap Kaliforniában, ahol emellett komolyan számolnak az energiahatékonyság és a kapcsolt hő- és áramtermelésben rejlő lehetőségekkel is. Ennek kapcsán mindenekelőtt abból indulnak ki, hogy a helyi ellátó centrumok – a megújuló források kiaknázása és környezetkímélő működésük mellett – közelebb is vannak a fogyasztóhoz, ami hatékonyabbá és stabilabbá teszi a velük kapcsolatban lévő nagy ellátó hálózatok működését is.
Jerry Brown, Kalifornia állam kormányzója, még januárban számolt be az általa irányított szövetségi állam helyzetéről. Ennek kapcsán nem rejtette véka alá, hogy a maga részéről határozottan azon az állásponton van, hogy Kaliforniának előbbre kellene lépnie az 2020-ra előirányzott 33 százalékos megújuló részaránynál, és 2030-ra már a villanyáram felét ilyen forrásokból kellene előállítania. Elemzők szerint ez elég fajsúlyos kijelentés, amelyet belátható időn belül megfelelő jogszabály formájában is rögzített célkitűzés követhet.
Idehaza, ezzel szemben, akadozik a megújuló energiákra épülő, helyi, decentralizált energiatermelés fejlődése. Holott egy hosszútávon fenntartható energia mix-ben több megújulónak lenne helye. Rejtély még szakmai körökben is, hogy az igen kevés ismert fejlesztés ellenére, hogyan teljesíthettük – a kommunikáció szerint – időarányos megújulós céljainkat. Nem méregdrága, nehezen megtérülő megújulós beruházásokra gondolunk, de nem szabadna kivonnunk magunkat a világon széles körben tapasztalható fejlődési tendenciákból. Máris késésben vagyunk a saját (exportképes) technológiák kifejlesztésében és alkalmazási tapasztalatok megszerzésében. Ráadásul az alkalmazáshoz szükséges magas szintű szakember gárda kinevelése kevésbé tőkeigényes, míg az általuk nyújtott szolgáltatás mindenütt a világon hiánycikknek számít.
