A bankunkból visszafelé jövet bementem a Múzeumkert Bródy Sándor utcai részébe és megengedtem magamnak, hogy félóra hosszat nézegessem az öreg fákat, akik gyönyörűen kihajtottak. Koronájuk csodaszép a magasban. Markó Károly tájképei jutottak eszembe, azzal a különbséggel, hogy itt, a Múzeumkertben nincsenek romantikus csupasz csonkok, mert minden fa él és virul, amellett, hogy ágazatuk rajzolata is fenséges.
Szerencsére most nem volt itt semmiféle "forgatás", nem voltak autóbuszok a kertben, de néhányan üldögéltek a padokon, babakocsi is volt, és rigók szaladgáltak a földön háborítatlanul.
Sokat küzdöttünk azért, hogy ez így maradhasson. A második pert ugyan elvesztettük, de addigra szerencsére megszűnt az a finanszírozási alap, ami a kert Bródy Sándor utcai része alatti mélygarázs tervét lehetővé tette volna.
Sétáljatok el arra Ti is. Most a legszebb.
Schnier Mária
