forrás: mrconservative.com
Semmi nem kényszerítette 2009-ben az országgyűlést, hogy hirtelen határozzon a Paks II. bővítés előkészítéséről. A mostani döntéshozóknak pedig egészen a húszas évek közepéig lett volna idejük arra, hogy körülnézzenek a világban, és mérlegeljék az alternatívákat. Alkalmas lenne a következő tíz év arra is, hogy meginduljon egy erős ipari-termelői háttér kiépítése. Ezt követően kellene vizsgálni Paks II. támogatóinak legfőbb érvét, a hazai energia iránti hatalmas keresletet.
Harmadik évtizede megelégszünk avval, hogy olcsó munkabérre, betanított munkásokra épülő és energiaigényes termelést alakítsunk ki külföldi tulajdonú vállalatokkal. Ehhez jön az olcsó áram mítosza, és máris bebetonoztuk újabb hatvan évre félgyarmati státuszunkat. Paks I. építése idején a hazai beszállítói arány még 70 százalékos volt, tegyük hozzá, megfelelő minőségben. Jelenleg a szakértők 30 százalékra becsülik a beszállítói esélyeket, és ezt szeretnék 40 százalékra feltornászni a következő időszakban. Ehhez azonban létre kellene hozni egy olyan erős középosztályt, amelybe értelemszerűen beletartoznak a magas munkakultúrájú, jól képzett szakmunkások és az őket foglalkoztató erős hazai kkv-k. Márpedig amíg a bérek alacsonyan tartásával próbálunk a versenyben talpon maradni, illetve a költségvetést magas bérterhekkel egyensúlyozni, ne várjuk, hogy a vállalkozó kedvű szakmunkások, diplomások idehaza maradnak, és kialakul egy nyugat-európai mintájú középosztály.
Elgondolkoztató az az érv is, hogy a 21 éves törlesztés miatt magasabb áramárra 39 év hawaii jön, mai áron kilowattóránként 9 forintért. Anakronisztikus a gyorsuló technológiai fejlődés tükrében 60 évre kalkulálni technológiát, termelési módot. Elég, ha arra gondolunk, hogy a XIX. század végén egy (német) szakmunkás 4 óra, ma pedig 4-5 perc alatt kereste meg 1 kWh áram árát.
Az is kérdés, hogy ha az EU olyan stabil országai, mint például Ausztria, Németország a decentralizált, egyenként kisebb kapacitású, ezért flexibilisebb áramtermelő rendszereket, berendezéseket fejlesztik, miért érdemes nekünk egy merev monstrumot választani. Hiányoljuk az összehasonlító elemzést arról, hogy mit hozna a konyhára a hatalmas orosz adósság felvállalása helyett egy kisebb lépésekben megvalósítható, forrásként a hazai lakosság, kisbefektetők megtakarításait is garanciával becsatornázó és folyamatosan a mindenkori legjobb technológiákat alkalmazó energiatermelési rendszer kiépítése.
A bejegyzéshez a Levegő Munkacsoport Facebook oldalán szólhatnak hozzá:
http://www.facebook.com/levego
Beliczay Erzsébet
