VENDÉGPOSZT
A francia forradalom híres hármas jelszava volt: Liberté, Egalité, Fraternité, vagyis magyarul: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség. Ebből persze, mint tudjuk, nem sok valósult meg. Sem akkor, sem később. Viszont, mint eszmét, mint célkitűzést, emberibbet, fennköltebbet azóta sem találtak. Megjegyzem, ők sem újat mondtak. Jézus is ezt tanította. Persze Istenre figyelve. Őt követve – Istenre figyelve – arra kellene törekedni, hogy a társadalomban a szeretet domináljon, és ne a gyűlölködés, az ellenségesség. Ezzel szemben, ami ma érvényesül az egész világon, mint legfőbb cél, minden egyebet, minden emberit, magasztosat tökéletesen félresöpörve, az a fogyasztás növekedése.
Hatalmat, pozíciót, rangot, elismerést más semmi nem igazolhat, nem adhat ezen a világon, csak a növekedés. A politikusok egymással versengve ígérik a növekedést vagy a nagyobb növekedést. Hogy mi a jó, és mi a jobb, arra a világon nincs más mérce, mint a növekedés. Minél többet, minél hatalmasabbat építeni. És hol lehet minél többet, minél nagyobbat építeni? Az olyan központban, amelynek minél messzebbre kinyúló hatósugara van, vagyis minél centralizáltabb közlekedéshálózata, minél több – központi – metróval. Legyen minél nagyobb a sebesség, minél nagyobb a fogyasztás, növekedjen a profit. A háttérben persze ott van, ha nem is az arra való bevallott törekvés, de annak a sunyi tudomásul vétele, hogy növekednek a társadalmon belüli és nemzetek közötti különbségek. Mert a fejlődés térszerkezeti kérdés, és a térszerkezetben az irányokat a közlekedés, a lefektetett sínek, utak hálózata határozza meg.
Nemrég részt vettem egy energiapolitikai rendezvényen. Az előadó kimerítően tárgyalta energiapolitikai gondjainkat. Szó esett ezzel kapcsolatban mindenről. (Érthetően kitüntetett helyen az aktuális atomenergia-kérdésről is.) Arról azonban, hogy miért növekszik olyan eszeveszett mértékben az energiaigény, egy szó sem esett. Ez mintha nem lenne gond. Mikor az előadás után ezt szóvá tettem, és kifejtettem, hogy az energiafogyasztást, mint minden más fogyasztást, a legagresszívebben a közlekedéshálózati centralizáció gerjeszti, a moderátor leintett, mondván: „Mi itt a közlekedéshez nem értünk.”
Elég baj, ha nem értenek hozzá, mert a minden határon túl növekvő energiaigény kielégítése helyett már régen annak csökkentésén kellene gondolkozniuk nekik is. Például a közlekedéshálózati centralizáció oldásával.
Sajnálatos módon még mindig a city primátusának növelése van napirenden. Miközben azt igyekeznek sokan jól belénk sulykolni, hogy a centralizáció oldása túl sokba kerülne, hogy nincs rá forrás. Pedig számtalan olyan apró, szinte banális beavatkozási lehetőség van, amivel azonnal meg lehetne kezdeni a központba utazás kényszereit. Jó példa erre a nemrég indított közvetlen vasúti kapcsolat Székesfehérvár és Kőbánya-Kispest között. Aki a Dunántúlról tart az Alföldre, annak már nem kell átszelnie a várost, és metrókon, a város közepén átutazva átszállnia.
Van olyan lehetőség is, ahol nem kell új járatot létesíteni, éppen csak meg kell állítani egy ponton egy már évek óta létezőt, hogy emberek százait megmentsük a centrumba utazás kényszerétől. Tétényben, az M0 autóút hárosi hídjának tétényi hídfője közelében fedeztem föl egy ilyen pontját a térnek. Több városrésznyi terület lakosságának mozgásterét, foglalkoztatási, kulturális esélyeit lehet ott minden anyagi áldozat nélkül bővíteni. A Tétényből Csepelre járó 138-as busznak az új 6-os úton a Növény utcánál van egy megállója, ami mellett simán elmennek a dél felé, köztük Dunaújváros, Paks, Szekszárd irányában tartó helyközi volán buszok.
Itt kint, a város peremén egy semmibe nem kerülő intézkedés, egy új Volán buszmegálló létesítése senkinek sem jut eszébe, miközben ott bent billió forintok mennek el metrók, toronyházak, mélygarázsok építésére, amiktől pedig csak nő a gazdaság, a társadalom, a hatalom centralizációja, a társadalom függése a központtól.
Pedig legfőbb célnak a társadalmi, gazdasági kényszerek oldását, a szabadság, a mozgástér bővülését kellene tekinteni, és fölszámolni érte a növekedési kényszer okozta torzulásokat. Például a közlekedéshálózati centralizációt, amit feltétlenül meg kell állítanunk, sőt oldanunk kell, ha a közjó, a szabadság bővülése érdekében egyetlen lépést is tenni akarunk.
Benyó Bertalan
