Vajon az egészségügyben dolgozó ápolók mennyire tartják fontosnak a légszennyezettség egészségügyi kockázatát? Ismerik a légszennyezettséggel összefüggő kérdéseket? Tudják, milyen egészségügyi kockázatot jelent a rossz levegőminőség? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Dobék Diána a Pécsi Tudományegyetemen készített szakdolgozatában.
Az adófizetők pénzén, „ingyenesen” megjelenő önkormányzati lapok jól tükrözik, hogy mi a véleménye a polgármesternek, a képviselőtestületnek a kerületben élőkről és saját feladataikról. Nem gondoljuk, hogy a polgármesterek, képviselők iskolai végzettsége olyan mértékben különbözne az egyes kerületekben, mint amekkora a kerületi lapok közötti színvonalkülönbség. Vannak, ahol partnernek tekintik a választókat, kikérik a véleményüket, beszámolnak a tervekről, és igyekeznek az együttműködés adta lehetőségeket a település javára kihasználni. Máshol viszont a paternalista szemlélet, önfényezés, bulvárlapokba illő cikkek túlsúlya a jellemző. Sokszor még a helyi vállalkozások termékeinek, kisebb cégek szolgáltatásainak hirdetései is hiányoznak ezekből a lapokból. Szembetűnő, hogy a lapok közötti színvonalkülönbség tartós, nem függ az éppen vezető pozícióban levő párttól, a polgármester személyétől. Sokkal inkább a lakosok iskolázottságával függ össze.
A sértődések elkerülésére a bécsi kerületi lapok példáját említjük.
Ezek minden szerdán vagy csütörtökön 630 ezer példányban megjelenő ingyenes hetilapok. Ízelítő a témáikból: az új parkolási rendszer csendben elaludt, vita a gépjárműforgalom betiltásáról a stadion körül, 72 ezer kérdőív a lakáshelyzetről, új parkot avatnak, amire büszkék lehetünk - amit szégyellhetünk (beküldött fotók), kerékpárút lezárása, új kutyafuttatók, egy vendéglő zavarja a lakók nyugalmát, családi nap a szennyvíztisztító telepen, kulturális események, apróhirdetések, növelni kell a hiányszakmákban a tanoncok ösztöndíját, hol lehet szakmát tanulni, a belügyminiszter a helyi rendőrőrsökről, házhoz menő idősápolás, küzdelem a reuma ellen, bioélelmiszerek, autómárka bemutatás, X színész 70 éves.
A bécsi önkormányzat más módon is törekszik a lakosság szakszerű, érdemi tájékoztatására. Például az önkormányzat által alapított és a városi közmű holdinghoz tartozó TINA VIENNA iroda nemrég egy 50 oldalas kiadványt jelentett meg a bécsi közművekről, közszolgáltatásokról, fejlesztésekről. A kiadvány népszerű stílusban mutatja be a várossal kapcsolatos technológiákat, az élhetőséget szolgáló megoldásokat, a városházán működő magisztrátusok tevékenységét. Jól tükrözi ez a kiadvány a városvezetés törekvését, hogy a lakosságot bevonja a város működésének részleteibe is. Érezzen mindenki felelősséget a városért, vigyázzon az értékeire!- A kiadvány kérdéseket tesz fel és illusztrált, közérthető válaszokat ad a hulladékkezeléssel, a hőszigetekkel, a közlekedéssel, az akadálymentesítéssel stb. kapcsolatban. Igyekszik valódi tudást, színvonalas ismereteket adni, a lakosságban egészséges lokálpatriotizmust éleszteni. A TINA VIENNA az Okos Város stratégia keretében elemzéseket, stratégiákat készít, fejlesztéseket koordinál. Honlapjuk német és angol nyelvű.
A város megbízásából szerződéssel működő non-profit vállalkozások vezetik a területkezelési és rehabilitációs irodákat (Gebietsbetreuung Stadterneuerung),amelyek ingyenes tanácsot adnak lakásügyben (bérleti és üzemeltetési díjak, bérleti szerződések, felújítási támogatások, bérbeadás, lakógyűlések, közszolgáltatási szerződések), bérlemények, szomszédságok felújításában (felújítási és támogatási tanácsadás, szakmai előadások, belső udvarok zöldítése), helyi vállalkozások támogatásában, a társadalmi részvétel, a lakosság beleszólásának megszervezésében (rendezvények, fórumok, találkozás a képviselőtestületekkel), kulturális események, közös társadalmi munkák szervezésében.
Fenti képünket a bécsi Leopoldstadt kerület önkormányzati újságjának honlapjáról vettük. A kerület történelmi Augarten parkjának közel egyharmadát korábban privatizálták. Egy civil kezdeményezés a megmaradt terület védelem alá helyezését, pihenőpark jellegének megőrzését szorgalmazza. Az önkormányzat újságban helyet kapnak a terület beépítése, magán célokra való hasznosítása ellen tiltakozók érvei és az aláírásgyűjtésre való felszólítás is. Vajon elképzelhetőnek tartjuk-e, hogy Budapesten bármely kerületi újság hasonlóképpen járjon el a Városliget beépítési tervei kapcsán?
A Levegő Munkacsoport a témához kapcsolódóan korábban 0,80×1,00 m-es posztereket készített. A „Zöld városok titka” című kiállítás beltéri táblái kívánságra kölcsönözhetők.
Beliczay Erzsébet
A kép forrása: http://mikesbogotablog.blogspo
Az egyik legnagyszerűbb találmány, amit valaha kitaláltak, a futóbicikli. A kisgyerekek hihetetlen ügyességre és egyensúlyérzékre tehetnek vele szert, játszva. A futóbiciklizés után egy délelőtt megtanulnak kerékpározni. Az egyik legkiválóbb alkalom pedig, amikor a frissen megszerzett tudást alkalmazni lehet, a kerékpáros és gyalogos fesztivál. Amikor is a város egy-egy útszakaszát lezárják a gépjármű-közlekedés elöl, hogy azt mindenki szabadon használhassa kerékpárral, gyalog, futva vagy görkorcsolyával – ahogy tetszik. A lényeg a mozgás öröme a szabad ég alatt.
Sokféleképpen lehet a javakat újraosztani az emberek között. Például át lehet csoportosítani a megszerzett jövedelem egy részét. Amikor azok, akiknek magas a jövedelmük, valamivel kevesebbet élhetnek föl, mint amit megkerestek, az alacsony keresetűek pedig valamivel többet, az a kiegyenlítő, vagy szolidaritáson alapuló újraelosztás. Amikor a nagy keresetű emberek gyerekeit jobban támogatja az állam, mint a kisebb keresetűekét, az már inkább a szolidaritás hiánya, és növeli az egyenlőtlenségeket.
Másik módja az újraelosztásnak a szerencsejáték. Az itt a piros, hol a pirostól a lottóig számos formáját ismerjük és műveljük.
Most pedig itt vannak nekünk az új jegyautomaták az aluljárókban, villamosmegállókban. Egyiknek adnak, a másiktól elvesznek. A minap segítettem jegyet venni három fiatalnak, mivel a kétezresüket az automata visszadobta – szerencsére volt két darab ezresem. Ők a három jegy áráért hatot kaptak. Egy másik automatánál arra figyelmeztetett egy pórul járt mikor látta, hogy nézegetem, hogy ötezrest adott be az automatába tíz jegyért, és nem kapta meg a visszajáró kétezer forintját. Néztem a gépet, hátha van rajta valami segítség, mit kell ilyenkor tenni. Információ menüpont – halovány, nem működik. Segítség menüpont – halovány, nem működik. A kárvallott utastárs mutatta, hogy ott van a telefonszám a gépen, aztán legyintett. Hívta a számot, de csak azzal kecsegtették, hogy ha még villámlevelet is ír, amiben megadja a bankszámlaszámát, és kiderül, hogy a gépnek többlete keletkezett, visszautalják a pénzét. De mindenképpen várnia kell rá három hétig, vagy akár négyig is.
Elmeséltem neki a korábbi történetet a három helyett hat jeggyel, amitől kissé felvidult, de aztán még komorabb lett. El is mondta, miért:
– Akkor úgy néz ki, sosem kapom vissza a pénzemet, hiszen ha az automata másoknak ad érte jegyet, az egyenlege jó lesz, és sosem derül ki, hogy engem becsapott.
vamá
Tengernyi irodalma van annak, hogy egy város élhetőségéhez nélkülözhetetlenek a fák. Az új fasorok telepítéséhez készülő tervek azonban gyakran az íróasztalban porosodnak. Budapesten rengeteg köz- és magánterület van, ahová fákat, fasorokat lehetne és kellene ültetni. A városi mikroklíma és arculat javítása mellett a városvezetés, a döntéshozók iránti bizalmat is erősítené egy több éves, jelentős faültetési program.
A XI. kerületi Bartók Béla út felújításánál nem sikerült megakadályozni például, hogy egy iskola homlokzata elől kiirtsák az árnyékot adó nagy fákat, ami a tanév idején is jelentkező hőhullámok miatt hasonló következményekkel jár, mintha a tanórák előtt egy-egy üveg sört vagy altatót osztanának a tanulóknak. A Városliget fasort úgy „újította fel” a Fővárosi Önkormányzat, hogy a fák pótlását be se vette a projekt költségvetésébe. (A Levegő Munkacsoport a Szerencsejáték Zrt. segítségével pótolta a fákat.) A Baross Gábor tér felújítása során a Bethlen Gábor utca torkolatánál az új facsemetéket nem kötötték ki megfelelően, ezért bármikor kidőlhetnek, mint az a Hernád utcában történt egy vihar során egy évvel korábban.
Mindennapos történet, hogy egy fáról kiderül „hirtelen”, hogy életveszélyes, ha útban van az építtetőknek. Máskülönben akár egy évtizeden át csúfoskodhatnak kiszáradva kertekben és közterületeken, vihar idején nem ritkán súlyos károkat okozva.
Érthető módon nagy sajtóvisszhangot kap, ha elszánt zöldek odaláncolják magukat egy-egy fához, mint történt például a Jókai téren (sikerrel) vagy a Széchenyi téren (félsikerrel). Kilencszer(!) rendeztek demonstrációt a helyi lakosok és zöld szervezetek az egyébként védett fasorként nyilvántartott Nagymező utcai platánok megvédésére (sikerrel).
Probléma az is, hogy gyakran nem ellenőrzik, nem kérik számon a minőséget az elvégzett munkáknál. Ha pótolnak is néhány fát az elaggott fasorokban, ottmarad egy-egy kiszáradt fa, üres fahely. Kíváncsiak lennénk, ki veszi át az ilyen munkát. Az sem ritka, hogy ismételten rosszul megválasztott, városi levegőt nem tűrő fafajt ültetnek. De még ott is, ahol a természeti körülmények ideálisak, a faültetést sajnos 6-8 éven át figyelemmel kellene kísérni, mert mindig elszáradhat, megsérülhet egy-egy fa. Elszomorító, ha még emléktáblát is elhelyeznek, de a fák állapotának követését elmulasztják.
A fenti hiányosságok miatt nincs mit csodálkozni azon, hogy a lakosság akkor is bizalmatlan már, ha történetesen nem kivágnak fákat, hanem karbantartás keretében nyesik az ágakat.
Hiteltelenné váltak a fejlesztések során kiadott fakivágási engedélyek is, amelyekben az áll, hogy mi módon pótolják majd a kivágott fákat. Mindmáig elmélet maradt néhai Dr. Radó Dezső javaslata, hogy a pótlás olyan mértékű legyen, hogy ellensúlyozni tudja a kifejlett lombkoronájú fák kivágásával az adott terület mikroklímájában okozott kárt.
Azok az önkormányzati vezetők, akik annyira el vannak foglalva a köz szolgálatával, hogy nem jut idejük olvasásra, saját érzékszerveikkel is tapasztalhatnák a fák jótékony hűsítő, légtisztító hatását, esztétikai értékét. Mi lenne, ha végre elgondolkodnának azon, hogy választókerületükben a fák számának folyamatos növelése, megfelelő ápolása nemcsak viszi a pénzt, de remek PR-eseményeket is lehet köréjük szervezni?
B.E.
Előző posztunkban írtunk a városi hőszigetekről. Ennek az egyre súlyosabbá váló problémának az enyhítését segíthetik elő a városklíma-vizsgálatok. Ilyen vizsgálatokat a Szegedi Tudományegyetem Éghajlattan és Tájföldrajzi Tanszéke saját fejlesztésű berendezésével végez.
A Tanszék Szegeden városi humánbiológiai vizsgálatokat végzett saját fejlesztésű és a piacról beszerezhető egységekből innovatívan összeállított berendezéssel. A képeken látható állomás nagyon pontos és speciális méréseket tesz lehetővé. Egyrészt szempont, hogy az emberi hőháztartást befolyásoló minden lényeges paramétert (léghőmérséklet, légnedvesség, szélsebesség, valamint az emberi testet érő hőhatású sugárzási komponensek) egyszerre mérni lehessen, másrészt viszonylag könnyen áthelyezhető legyen a műszer.
A városi humán bioklimatológiai vizsgálatok során alkalmazott műszerek:
A meteorológiai mérőállomások szenzorai és azok működési magasságai:
A léghőmérséklet, a relatív nedvesség és a szélsebesség mérését az állomások tetején található Vaisala WXT520-as rendszer végzi, míg az emberi szervezetet érő, rövid- és hosszúhullámú sugárzási komponensek mérése Kipp & Zonen gyártmányú nettó sugárzásmérőket használnak (mindegyik 2 piranométert és 2 pirgeométert foglal magában). (A két állomás annyiban tér el, hogy a később megrendelt műszeregyüttes már nem CNR-1, hanem az újabb CNR-2 sugárzásmérőt tartalmazza). A műszerek beszerzését és összeszerelését a MetTech Bt. végezte el a kutatócsoport igényei alapján.
A nagyon professzionális városi humán bioklimatológiai mérések során a sugárzási fluxusokat a tér 6 irányából (a 4 égtáj felől, valamint az alsó és felső hemiszféra felől) mérik. Ezt vastagabb bukszával rendelkező kutatócsoportok 3 nettó sugárzásmérővel oldják meg műszerenként. Ennek megvan az az előnye, hogy a műszer a mérőpontra való kihelyezést követően semmilyen emberi beavatkozást nem igényel a mérés során, ugyanakkor a sok sugárzásmérő már szinte mozdíthatatlanná teszi a műszeregyüttest, az nem alkalmazható mobil mérésekhez. Szegeden, egyrészt költséghatékonysági okokból kifolyólag, másrészt a műszerek mobilizálhatóságát szem előtt tartva, mind a két állomás 1-1 nettó sugárzásmérővel van felszerelve, melyeket 3 percenként elforgatnak, s így kevesebb, mint 10 perc alatt kimérhető valamennyi fontos sugárzási komponens. Ez folyamatos terepi felügyeletet és emberi beavatkozást igényel, s az adatok feldolgozása is sokkal több egyéni munkával járt. Cserébe viszont a műszer könnyen áthelyezhető és lényegesen olcsóbb. (Dr. Kántor Noémi adatközlése alapján)
Beliczay Erzsébet
Megoldások a városi komfortérzet növelésére
A klíma- és energiatudatos városfejlesztés, mint a városi hősziget csökkentésének eszköze című projekt zárókonferenciáján arról volt szó, miként lehet a jó komfortérzetet mindannyiunk érdekében biztosítani a település klímatudatos kialakításával. A konferencián elhangzottak megerősítették mindazt, amiért a Levegő Munkacsoport immár harmadik évtizede vív szélmalomharcot a városlakók életkörülményeinek javítása, az éghajlatváltozás veszélyeinek elhárítása érdekében.
A klíma- és energiatudatos városfejlesztés, mint a városi hősziget csökkentésének eszköze című, uniós támogatással megvalósított nemzetközi projekt záróeseményére az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) székházában került sor Budapesten. Az előadók a téma magyarországi vonatkozásairól számoltak be.
Magyarország középső és keleti térségei különösen ki vannak téve az éghajlatváltozás következtében kialakuló szélsőséges időjárásnak. Érzékeny területekazonban – a lakosság anyagi helyzetétől, korösszetételétől, egészségügyi állapotától függően is – az egész országban vannak. Ezért minden önkormányzat felelőssége a klíma- és energiatudatos településfejlesztés. A hőszigetek, viharok, özönvízszerű esőzések, szárazság káros hatásainak mérséklése olyan sokszereplős feladat, amelyben minden érintett akkor tud eredményesen részt venni, ha megfelelő szemlélettel és ismeretekkel rendelkezik.Nagy-Britanniában részletes útmutatók állnak az önkormányzatok rendelkezésére e területen is. Magyarul is hozzáférhető az EU támogatásával 2011-ben megjelent kézikönyv a klímabarát városokról. Néhány jó példa az önkormányzati gyakorlatból: kerékpáros- és gyalogosbarát városrészek kialakítása, forgalomcsillapítás, fasorok ültetése, a zöldterületek folyamatos nyilvántartása, monitorozása, megfelelő fenntartása, a csapadékvíz hasznosítása, megújuló energiatermelés, a távfűtés korszerűsítése, a helyi ellátás megszervezése, a vásárlóerő helyben tartása, környezeti nevelés, az UV-B sugárzás monitoringja.
A hazai önkormányzatok tájékozottsága nagyon egyenetlen. Azonban nem ez az egyetlen oka annak, hogy a lehetőségek töredékét veszik figyelembe, és valósítják meg tevékenységük során. Az önkormányzatoknak rengeteg szerteágazó és – különösen finanszírozási szempontból – egymással versengő feladatot kell elvégezniük. Ilyen körülmények között az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodás, elsősorban a zöldterületek növelése, jó karban tartása háttérbe szorul. Ma is időszerű az Állami Számvevőszék 2009. évi jelentése az önkormányzati zöldterületekről. A vonatkozó nemzeti stratégiák szakszerűen, részletesen leírják a feladatokat, okokat stb., azonban nem kötelező jogszabályok. Nem feladata a stratégiák készítőinek, hogy átvizsgálják a kapcsolódó szerteágazó jogszabályokat, és javasolják a jogharmonizációt az éghajlatváltozáshoz való jobb alkalmazkodás érdekében.
A jelenlegi építési szabályozás vagy az önkormányzati törvény nem követeli meg, hogy az önkormányzatok fokozatosan, számon kérhető lépésekben biztosítsák az egészség szempontjából meghatározóan fontos zöldterületi minimumokat. Igaz, a szükséges forrásmechanizmusok is hiányoznak. (Budapest VII. kerületében 0,49 négyzetméter nyilvános zöldterület jut egy főre, mégsincs program ennek a hiánynak a fokozatos felszámolására.) Ajánlásokon kívül nincs más kényszerítő eszköz a rendezési tervek klímatudatos átalakítására, az átszellőző folyosók védelmére, a hatékonyabb, klímabarát helyi energiarendszerek kialakítására. A tapasztalatok cseréjére és az együttes lobbizáshoz az ambiciózusabb önkormányzatok különféle szövetségeket hoztak létre. A konferencián a Klímabarát Települések Szövetsége és az Energiahatékony Önkormányzatok Szövetsége képviselői számoltak be jó példákról, felkínált továbbképzésekről és közösen megoldandó problémákról.
A városklímával kapcsolatos hazai kutatások, képzések színvonalasak európai összehasonlításban, azonban az egyes szakterületek közötti párbeszéd, együttműködés nem hatékony. A konferencián egyetértés volt abban, hogy nagyon fontos lenne a közigazgatás felső és önkormányzati szintjein a döntés-előkészítők és döntéshozók képzése, valamint az alapismeretek eljuttatása a lakossághoz is.
Vita folyik arról, hogy a természeti értékeket mennyire célszerű pénzben kifejezni (az ökológiai szolgáltatások, hasznok pénzbeli értéke), illetve a zöldfelületekkel, zöldterületekkel kapcsolatos teendőket a műszaki közművekhez sorolni. A közgazdaságtan jól ismeri a pozitív és negatív társadalmi költségek (externáliák) fogalmát, amelyeket a piaci árakba kell beépíteni, hogy valós árakat kapjunk.
A torz árakkal magyarázható a városok túlzott terjeszkedése. Az elmúlt évtizedekben a volt mezőgazdasági területeket olcsón lehetett megvásárolni, nagy volt a túlkínálat. Az állam nem avatkozott be a torz piaci mechanizmusokba a földvédelmi járulékok megfelelő szintre emelésével, a belső kerületekben pedig a zöldterületek növelésével. Nem fékezte a terjeszkedést. Ugyanakkor például a főváros belső kerületeiben az építési szabályok csak telkenként írtak elő – sokszor még az új létesítmény komfortjának biztosításához képest is túl kicsiny – zöldterületet, nem törődve azzal, hogy a zöldterület-hiányos területek egészségtelenek, nem megfelelő az ott tartózkodók komfortérzete, és hosszabb távon csökken az ingatlanok piaci értéke. Az éghajlatváltozás – sürgős beavatkozások nélkül – ezt a helyzetet tovább súlyosbítja.
Napjainkban is tart a vita az uniós pénzekből felújított közterek hasznosságáról. Nyilvánvaló, hogy minden településen kulturált közterületeket érdemelnek az ott élők és oda látogatók. Ugyanakkor – jogos – bírálat illeti a túlzott arányú leburkolást, a nyári hőségben elviselhetetlen mikroklímát, az építész-tájtervező és egyéb szakmák harmonikus együttműködését hiányát. A következő posztunkban majd bemutatunk egy humánbiológiai vizsgálatokhoz alkalmazott szegedi berendezést, amelynek használata segít abban, hogy ne csak megújuljanak, de egész évben komfortosak is legyenek köztereink, játszótereink.
A klímabarát beavatkozások előnyeit gyakran pontosan ki lehet fejezni pénzben. Kiszámítható, hogy mennyibe kerül egy osztott (a csapadékot külön szállító) csatornarendszer kiépítése és üzemeltetése, mekkora a vízáteresztő burkolatok, zöld tetők, puffertárolóként is szolgáló kisebb tavak létrehozásának, a csapadékvíz helyben hasznosításának a beruházási és karbantartási költségei. Ha ezeket összevetjük a hasznokkal, hosszabb távon szinte mindig a klímabarát megoldás bizonyul kedvezőbbnek.
Itt is megemlítjük, hogy újabb területek közművesítésénél és nagyobb rekonstrukcióknál (mint amilyen például a Nagykörút felújítása volt) érdemes lenne végre idehaza is közműalagútban gondolkodni. Ez esetben könnyebb lenne az utcákat fasorral beültetni, olcsóbb lenne a vezetékhálózatot javítani, cserélni.
Egyre pontosabbak az adatsorok, több ismeret gyűlt össze arról, hogyan lehet az éghajlatváltozás következményeit enyhíteni, és a kedvezőtlen időjárás ellenére növelni a komfortérzetet. Az OMSZ, a Magyar Urbanisztikai Társaság, az ELTE, a Szegedi, a Debreceni Egyetem és még számos intézmény szakembereinek hozzáértése, különféle kiadványok, háttéranyagok állnak a klímatudatosan fejleszteni szándékozók rendelkezésére. A lakosság joggal várná el az önkormányzatoktól, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a mikroklíma javítására. Sok esetben a klímabarát beavatkozások elmaradása a megfelelő hozzáértés következménye, hiszen ezek a beruházások általában nem kerülnek többe, mint a korszerűtlen, pazarló megoldások, a társadalmi hasznuk viszont jelentős.
Beliczay Erzsébet
Csonka László, a múlt század húszas éveiben határozta el, hogy gyógyszállót építtet Magyarország legmagasabb pontján, a Kékestetőn. Fenyőerdőt is telepített hozzá. *
Az intézményt 1949-ben, miután Csonka Lászlóék helyrehozták, eltüntették róla a háborús nyomokat, államosították. Manapság többek között a közlekedési eredetű levegőszennyezés asztmás, tüdőtágulásos áldozatai szellőztethetik benne a tüdejüket, ha kapnak beutalót, és ha beleférnek a keretbe. Sajnos az épület aggasztóan pusztul. Legutóbb az erkélyek fölötti vakolatot verték le, mert hullott, már csak a csupasz betont látja, aki kint ülve föltekint. Néhány éve még animátor gondoskodott arról, hogy az ide beutaltak sokat járják az erdőt, és kevesebbet gubbasszanak a szobában. Ma már a rehabilitáción itt lévőknek maguknak kell megszervezniük a kirándulásokat. Siralmas az ellátás is. A fenyőerdő is fogy, sorra vágják ki a fákat, miközben sok-sok éve láthatóan egyetlen újat sem ültettek.
Egy ismert belga politikus nyilatkozta néhány éve, hogy milyen jó emlékek kötik az autópályák önkiszolgáló éttermeihez. Kiskorában ugyanis mindig megálltak út közben egy kávéra a szüleivel, és ilyenkor nyugodtan beszélgethetett az édesapjával, amire máskor nem volt lehetősége.
Engem a jó úti élmények a vonathoz kötnek. Kiskoromban a nagycsaládos kedvezménynek köszönhetően – és mert nem volt autónk – mindenhová vonattal utaztunk.
Esetünkben ez a Balatont és Észak-Magyarországot, a nagyszüleinket jelentette. Gyerekként minden vonatút élmény volt! Izgatottan figyelni, hogy mikor tűnik fel először a Balaton zöldeskék vize, vagy az ablakhoz nyomott orral bámulni a szántókat, hátha egyszer csak megpillantjuk az őzeket. A fejedelmi reggelikről, uzsonnákról nem is beszélve, amit a vonaton kaptunk.
Tágabb családunkban ma kétféle álláspont van az utazással kapcsolatban. Az egyik szerint autó nélkül borzalmas kínlódás eljutni bárhová Magyarországon, elviselhetetlen az átszállások közötti várakozási idő, és az, hogy másoktól függ az ember. Vagyis autó nélkül nem érdemes kimozdulni otthonról.
A másik szerint mindenhová el lehet jutni tömegközlekedéssel és gyalog, csak jobban meg kell szervezni az utazást és rá kell szánni az időt. Ha az ország másik végébe szeretnénk ellátogatni, és körülnézni, több naposra kell tervezni a kirándulást. A hosszabb útért cserébe életre szóló élményekkel gazdagodhatunk.
Így jutottunk el mi az elmúlt években kicsi gyerekekkel többek között az Őrségbe, a Pilisbe, a Börzsönybe, a Zselicbe és tértünk vissza felejthetetlen élményekkel. A vonatutakat továbbra is nagyon szeretem, de volt részem kellemes buszos kirándulásban is.. Ha a gyerekek nagyobbak lesznek, a kerékpáros túrák is szóba jöhetnek majd. Most lelkesen tervezem a következő utunkat, ezúttal a Balaton-felvidékre – hiszen itthon vonattal, busszal és gyalogszerrel is gyönyörű helyekre juthatunk el.
Segítség az élménygazdag kirándulások tervezéséhez:
http://www.balatonihajozas.hu/
(Madarassy Judit)
A Kodály köröndön álló palota tetőszerkezete, padlásfödéme, sőt kisebb részben a második és harmadik emelet közötti födéme is leégett július 15-én. Az óriási erővel felvonuló tűzoltóságnak csak azt sikerült elérni, hogy a tűz nem terjedt tovább a környező házakra. A helyreállítás milliárdokba fog kerülni, és ehhez járul még a tűzoltás, rendőri készültség, ideiglenes elszállásolás és seregnyi más költség is. Az érintetteknek okozott lelki megrázkódtatást és egyéb nem anyagi károkat pedig meg se lehet becsülni.
Nemzetközi összehasonlításban a tűzvédelem évtizedek óta jó színvonalú idehaza, köszönhetően annak, hogy a tűzrendészek elsősorban a megelőzésre helyezik a hangsúlyt. E súlyos tűzesettel kapcsolatban azonban sokakban felmerül, hogy az üres ingatlanokat ki felügyeli. Nem időzített bombák-e ilyen vagy olyan okokból? Hogyan lehetséges, hogy egy 2400 négyzetméteres, fokozottan tűzveszélyes tetőtér és az alatta levő, fafödémes emelet tűzvédelem nélkül maradhatott?
Vannak országok, ahol a tulajdonosi felelősséget igen szigorú törvényekkel kényszerítik ki. Komolyabb szabálytalanság, gondatlanság esetén elkobozzák a tulajdont. Nálunk viszont sokan hajlamosak az ellenőrzéseket, az előírások betartatását felesleges vegzálásnak tekinteni. Nemegyszer a hatóságok is indokolatlanul elnézőek. A Levegő Munkacsoport például az ajkai vörösiszap-katasztrófa veszélyét több évvel a tragédia előtt jelezte a hatóságoknak. Az Üllői úti volt katonai főiskola bontásánál a szórt (tehát látható) azbeszt jelenlétére is a szervezet hívta fel a hatóságok figyelmét. Ebben az esetben utólag sem vizsgálták meg, hogyan készíthették el a bontási terveket, és adhatták ki az engedélyeket anélkül, hogy az azbeszt meglétével foglalkoztak volna.
A gazdasági válság és szabályozási anomáliák következtében rengeteg üres ingatlan van a településeken. Tanuljanak a hatóságok és az ingatlantulajdonosok a káresetekből, és előzzék meg rendszeres felülvizsgálattal, a karbantartási kötelezettségek számonkérésével a hasonló baleseteket.
