Elsodorja a kamion a gyalogost, a biciklist és kész a tragédia. „Miért nem figyelt a gépkocsivezető?” – adódik a kérdés. Sajnos sok esetben hiába figyel, mert magasan ül, körülvéve műszerekkel, és óhatatlanul vannak holtterek, ahol nem látja, mi történik. „Erre valók a tükrök!” – mondja az uniós jogszabályalkotó, és elégedetten hátradől a székében. Csakhogy a gépkocsivezető nem forgathatja vezetés közben a fejét ide-oda, sorra belenézve a tükrökbe, amik ráadásul erősen torzítanak is.
Január 24-ig, azaz jövő szombatig tekinthetők meg (11 és 19 óra között) az Erzsébet téren felállított pavilonban a Városligetbe szánt múzeumépületek nemzetközi tervpályázatának díjnyertes darabjai. Akinek módja van rá, nézze meg a kiállítást! Vajon tényleg annyira fantasztikusak-e ezek az épületek, hogy hírükre egymás sarkát taposva özönlenek majd a kultúrára szomjazó turisták a fővárosunkba?
Már korábban is sejtettük, hogy Budapesten és környékén a szmog nem csak a gépjárművekből jön, hanem az elővárosok rengeteg fatüzelős kályhájából, kandallóiból és kazánjaiból is. Most ezt méréssel bizonyítottuk.
Az egyik rendkívül veszélyes légszennyezőt, az ultrafinom részecskéket mértük újévi kirándulásunk alkalmával. Az Időkép csapatával már korábban végeztünk egy hasonló mérést, akkor hőlégballonnal emelkedtünk a légszennyezők nyomába.
Miért az ultrafinom részecskéket mértük?
Sajnos nem Budapesten, hanem – ahogy a logókból is látszik – a sógoréknál. Pedig személyautó ott is van bőven, 386 darab jut ezer lakosra. Ingázni is sokan ingáznak az egymillió-hétszáznyolcvanezer lakosú fővárosba. Az autósok igényeit azonban már a nyolcvanas évektől igyekeztek egyensúlyba hozni más mobilitási lehetőségekkel. Először a várost kevésbé ismerőket tántorították el az autózástól, az utcák egyirányúsításával, csak a bennszülöttek által kiismerhető, bonyolult útvezetésekkel, forgalomcsillapítással. Persze az elővárosi és városi tömegközlekedés máig tartó, folyamatos fejlesztése is kulcsszerepet játszott a sikerben.
Az Európai Unió elnökségét 2015 első félévében Lettország adja. Székhelye a lett főváros, Riga új büszkeségében, a „Fény Palotája” nevet viselő, 2014-ben átadott Lett Nemzeti Könyvtárban lesz. A helyszín kiválasztása több szempontból is találó. A könyvtár szimbóluma a hagyományoknak és a haladásnak, a múlt és a jövő tudásának. A hatalmas üvegdombot egy USA-ban élő lett építész, Gunārs Birkerts és lettországi kollegái – Modris Ģelzis vezetésével – valósították meg. Az ötlet 1989-ben született meg. Az évek során rengeteg országból gyűjtöttek össze tanulságokat annak érdekében, hogy a könyvtár a legjobban tudja a sokféle funkcióját kielégíteni: támogatást a tudásalapú társadalom megteremtéséhez: nyitott kapukat minden korosztálynak, a társadalom sokféle képzettségű, érdeklődésű tagjának; az értékek megőrzését; a haladás elősegítését; 1800 fő befogadására alkalmas konferenciatermet és egyéb közösségépítő célú helyiségeket.
Az Európai Unió Bírósága november 19-én az egész kontinens szempontjából fontos ítéletet hozott: egy konkrét ügyben elmarasztalta az Egyesült Királyságot a légszennyezettséggel kapcsolatos előírások megsértése miatt.
Az ötvenes években azt tanították nekünk az iskolában, hogy odaát a gaz kapitalisták nem válogatnak az eszközökben a minél nagyobb profit érdekében. Éjjel felmásznak a padlásra, kibontják a tetőt, hogy aztán a beázások folyományaként a ház összedőljön, és helyére kétszer akkorát lehessen építeni.
A mitológiai Sziszüphosz korinthoszi király az alvilágban azzal bűnhődött vétkeiért, hogy egy nagy sziklát kellett a hegy tetejére felvonszolnia, de mielőtt felért volna, ereje fogytán, a kő mindig visszagördült.
A háború előtt - mesélte egy ismerősöm - a háztulajdonosoknak volt általában egy ezermester „Józsi bácsijuk”, akit kihívtak, ha egy körömnyi vakolat leesett a homlokzatról, kilyukadt az ereszcsatorna, vagy pattogzani kezdett a festék a bejáraton (akkor még a graffiti szerencsére nem volt divatban). Tudták, hogy az évekig halogatott javítások, más szerkezetekre is átterjedve, szinte kezelhetetlen költségűvé nőhetnek. Tőlünk Nyugatra nem elégedtek meg a háború utáni romeltakarításokkal és a legsúlyosabb sebek begyógyításával. A mai napig 10-15 éves közterület illetve épületfelújítási programok sorozata gondoskodik arról, hogy a települések minél kulturáltabb benyomást keltsenek az ott élők és az oda látogatók megelégedésére. Nálunk a szocializmus idején az IKV nem jeleskedett a karbantartásban. Az alacsony lakbérekből nem is igen képződött fedezet megfelelő tatarozásra. Kialakult a „csak a legszükségesebbet, a többit hagyjunk a végsőkig lepusztulni” kultúrája. (Bár úgy rémlik, a patópálokról már korábban is értekeztek volna Magyarországon.) A rendszerváltás után hipp-hopp privatizálták a lakásokat, az épületeket. A felelős tulajdonosi szemlélet azonban 25 év alatt sem alakult ki. Maradt az IKV idején megszokott módi.
Még az olyan fontos idegenforgalmi célterületek, mint a Vörösmarty tér, sem kivétel ez alól. Az egyik ilyen épület a Brit Nagykövetség szomszédságában fekszik. Nekünk nyolc, hogy az oda érkező diplomaták mit gondolnak rólunk?
B.E.
A bejegyzéshez a Facebook oldalunkon szólhat hozzá.
Kapcsolódó cikkeink:
http://www.levego.hu/kapcsolodo-anyagok/ismerik-e-a-polgarmesterek-a-keruletuket
http://www.levego.hu/kapcsolodo-anyagok/lakashelyzet
http://www.levego.hu/kapcsolodo-anyagok/hasznositsuk-a-lakatlan-epuleteket
http://www.levego.hu/hirek/2013/05/lejart-az-epuleteink-forgalmi-engedelye
Lassú munkához idő kell – mondja a városi bölcsesség. Ezért tartott annyi ideig a Baross tér átadása is, amely a köztérfelújítások állatorvosi lova is lehetne. A 4-es metró építése elvitte az összes pénzt, ezért a tér kialakításánál cselhez folyamodtak. (A 4-es metró szerepel a világ 10 leginkább költségtúllépő beruházásainak listáján.) Hadd legyen a turisták első benyomása minél izgalmasabb, hiszen ide érkezik a nemzetközi járatok döntő többsége!
Unásig ismételgetik a Liget Budapest Projekt gazdái, hogy „az öt új múzeumépület a park szélein, illetve a Ligetben található, de lebontásra ítélt építmények, beépítések helyén épül fel, megóvva a park zöldfelületét, amelynek rekonstrukciója és növelése a Liget Budapest Projekt egyik alapvető eleme. A Néprajzi Múzeum, a Magyar Építészeti Múzeum, valamint a Fotó Múzeum Budapest (a mostani Magyar Fotográfiai Múzeum) az Ötvenhatosok terén, a Magyar Zene Háza a lebontandó volt Hungexpo-irodák helyén, míg az Új Nemzeti Galéria-Ludwig Múzeum a szintén lebontandó Petőfi Csarnok helyén épül majd fel.”
Az Ötvenhatosok tere (a volt Felvonulási tér) a Rákosi idők előtt a park része volt, a Hungexpo-irodák helyén ma használaton kívüli romos építmények állnak, és a Petőfi Csarnok is lerobbant, alulhasznosított. Lenne tehát mód arra, hogy valóban növekedjen a Városliget zöldfelülete, és egy részén végre egységes park alakuljon ki.
A Ludwig Múzeum jelenlegi helyéről, a Művészetek palotájába helyezéséről nem Rákosi, de nem is Kádár, hanem már az egyik rendszerváltás utáni kulturális garnitúra döntött. Hogy mennyire volt gondos előkészítése a létesítmények elhelyezésének, azt jelzi a Hagyományok Háza esete is, amely végül a Corvin téren maradt, nem költözött át a Rákóczi híd pesti hídfőjénél kifejezetten számára tervezett épületbe.
Vajon a pestieknek nincs joguk ahhoz, hogy legalább egyetlen nagyobb, összefüggő parkterületen, zavartalanul élvezhessék a kikapcsolódás örömeit?
B.E.
A bejegyzéshez a Facebook oldalunkon szólhat hozzá
