Magyarország nem nagyhatalom, de lehet, hogy most világtörténelmet írt.
Az Európai Tanács 2019. június 20-21-i ülésén Magyarország Csehországgal, Észtországgal és Lengyelországgal együtt az utolsó pillanatban megvétózta az Európai Unió törekvését, amely 2050-re karbonsemlegesség mellett kötelezné el magát.
Ez annál is inkább fájó, mert éppen a Tanácsüléssel egyidőben még tartott Brüsszelben az a Fenntartható Energia Hét (EUSEW19), melyen a világ minden részéről összesereglett klímatudósok, környezetvédő szervezetek és elkötelezett érdeklődő állampolgárok vettek részt, és egy héten keresztül minden nap 3 helyszín körülbelül 10 előadó termében zajlottak folyamatosan a legújabb és leghatékonyabb megoldásokat bemutató előadások, kerekasztal-megbeszélések és viták. Mindezekből kiderült, hogy talán nem elvetemült ötlet a 2050-re megcélzott klímasemlegesség (nettó nulla szén-dioxid kibocsátás), holott egyelőre nagyon messze vagyunk ettől. A lelkesedés, ami ezt a szakmát jellemzi, olyan nagy, hogy egyes nemzetközi civil szervezetek már azt is elképzelhetőnek tartják, hogy 2040-re elérhető ez az állapot. Az előadások jó nagy részét élőben közvetítették interneten, és archívan is megtalálhatóak.
Kár lenne a betegnek a műtőasztalon elhunyni, amikor ott állnak az orvosok, kezükben a megoldást jelentő beavatkozással, csak a “főorvosra” várnak… Nagyjából így áll most a Föld sorsa, a kormányok helyes döntésére várva. És már nincs sok időnk. Az ENSZ legújabb Klímajelentése szerint legfeljebb 10-12 évünk van arra, hogy megállítsuk a globális felmelegedés egyre gyorsuló folyamatát. 1,5 Celsius fokos átlaghőmérséklet-emelkedésnél többet nem fognak kibírni a földi rendszerek tragikus károsodás nélkül, így az egész ökoszisztéma veszélybe kerül, az emberiség pedig ezen belül még sokkal érzékenyebb, mint sok más faj. Magyarország példáját tekintve, ha a 2 Celsius fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedésig eljut a bolygónk, modellek eredményei alapján a legforróbb napok nálunk a mainál akár 6-9 Celsius fokkal is pusztítóbb hőmérsékletűek lehetnek, és ezzel napi halálozási szám eddig tapasztalt 15 százalékos növekedése akár megsokszorozódhat.
A négy maradi kormány döntésének messzeható következményei lehetnek. Ha ugyanis megtörtént volna a kiállás az uniós éghajlatvédelmi célok mellett, akkor az EU tartalmas tárgyalási csomaggal jelenhetett volna meg a szeptemberi ENSZ klímacsúcson, ami a nemzetközi klímatárgyalások nehezen döcögő szekerét továbbvihette volna. Másrészt az EU soros (finn) elnöksége a siker reményében tűzhette volna az EU napirendjére a 2030-as ambíció növelését és a tagállamok teljesítésének számonkérhetőségét.
Most mindennek az ellenkezője következhet be. Az amúgy is döcögő szekér nagy valószínűséggel megakad. Ha az EU nem áll a klímatárgyalások élére, melyből az USA kivonult, és melyben a kínai kormány sem megfelelő elkötelezettséggel vesz részt (ez a két ország bocsátja ki az üvegházhatású gázok közel felét), valószínűleg senki nem fogja a szekeret tovább tolni. Ellaposul a nemzetközi tárgyalási folyamat, az emberiség továbbmegy az önpusztítás útján, amelyen rövidesen visszafordíthatatlan katasztrófához érkezünk el. Vagyis a magyar (és a másik három) kormány magatartása nem nemzeti és nem is csupán EU-szinten, hanem világméretben okozhat történelmi jelentőségű tragédiát.
Szegő Judit
a Levegő Munkacsoport éghajlatvédelmi projektvezetője
