A napjainkra túlpörgetett globalizáció idején nagyon időszerű a helyi gazdaságot, a nemnövekedésre, a természetes anyagok használatára, a tartósságra, a hulladékok minimalizálására törekvő kézművesség kreatív szereplőit helyzetbe hozni. Ne visszafordításról ábrándozzunk, hanem egy fenntartható, természetbarát és szociálisan érzékeny irányváltásban keressük a XXI. századi lehetőségeket.
2024. november 22-én egy 3 hónapig tartó Mézeskalács-kiállítás nyílt a Kiscelli Múzeumban. A Beliczay mézeskalácsos és viaszgyertyaöntő cég emlékeinek bemutatása és néhány mézzel kapcsolatos érdekesség mellett szerény utalás van a fővárosiak előtt alig ismert, szerte az országban dolgozó mézeskalácsosok csodálatos munkáira.
A Beliczay céget 1832-ben alapították, amikor a céhes rendszer felbomlóban volt, mert merev előírásaival már gátolta a fejlődést. (A céhek véglegesen a kiegyezéskor, 1872-ben szűntek meg.) Ugyanakkor a reformkor (Széchenyi, Kossuth) – az osztrákok által évszázadokon át különféle eszközökkel eredményesen elnyomott – magyar ipar fejlesztésére tett erőfeszítéseket.
Sok üzem később is többet megtartott a céhes üzemek példamutató gyakorlatából. Ilyen volt például a családias, szociálisan érzékeny légkör. A tulajdonosok és családtagjaik gyakran egy házban éltek az inasokkal, a nőtlen segédekkel, alkalmazottakkal. Együtt is ebédeltek. Nagy súlyt fektettek a kiváló minőségre. A nyereség pillanatnyi növelése ezt nem írhatta felül. Ugyanakkor a reklámra, a színvonalas csomagolásra – ezáltal a termékek versenyképességére – és a bőséges termékválasztékra is gondot fordítottak. (A Beliczay cég huszáros-szíves csomagolóanyagának motívumát Tüdős Klára, a kor elismert iparművésze tervezte.) Részt vettek hazai és nemzetközi iparkiállításokon, exportpiacokat kerestek termékeiknek. A Beliczay cég London, Párizs és Bécs mellett New Yorkban is kiállított, illetve oda is exportálta a termékeit. A hatékony termelést korszerű gépi berendezések beszerzésével segítették elő. Ugyanakkor nem növekedtek. Az államosítás idején is az üzem létszáma a családtagokkal együtt 24 fő volt.
A cég I. világháború előtti feljegyzéseiből is kitűnik azonban, hogy a kapitalizmus jellemzői erősödtek az idő előrehaladtával. A cég Trianon előtt Erdélyből mézet és viaszt vásárolt, amit Oroszországba, Galíciába adott el. Könnyebb volt növelni a nyereséget kereskedésből, mint a mézeskalács- és viaszkészítményekből.
Ma központi helyet foglal el földünkön a globális klímaváltozás hatása és az MI, azaz a mesterséges intelligencia villámgyors fejlődése.
Beliczay Erzsébet a Levegő Munkacsoport tagjaival a Kiscelli Múzeum kiállításán
Egyre elfogadottabb az a vélemény, hogy a klímaváltozás elkerülhetetlen. Elsősorban felkészülnünk, alkalmazkodnunk kell hozzá, illetve nem szabadna az életmódunkkal, a termeléssel, a gazdaságpolitika eszközeivel rátenni még egy lapáttal a problémákra.
Az MI én-képünket, emberi kapcsolatainkat is nagymértékben befolyásolja. (A témáról ajánlom mindenki figyelmébe a Kiss Károly szerkesztésében a L’Harmattan kiadónál 2023-ban megjelent ”Individualizáció, személyiség, mesterséges intelligencia – Az ÉN múltja, jelene és jövője egy digitális világban” című könyvet.) A mesterséges intelligencia sok mechanikusan végezhető, gépies munkát megszüntet. A termelés koncentrációjával, az automatizált tömegtermeléssel is folyamatosan szűnnek meg a kisvállalkozások. A mezőgazdasági kistermelők is feladják a reménytelen küzdelmet a fennmaradásukért.
A felszabaduló munkaerő egyik kiútja lehet a kézműipar felé fordulás. Vannak például – a gyes után a gyermekeik nevelését prioritásként kezelő, nem ritkán felsőfokú képesítéssel is rendelkező – asszonyok, akiknek a család mellett alkotókedvük kiélését jelenti a kézműves munka, amelynek érdekében képesek lemondani a kiszámítható, 5 napos munkahétről és más előnyökről. Ezért van az, hogy bár hullámzik a kézművesség, a háziipar helyzete, de meg nem szűnik, sőt ma biztató jelei vannak annak, hogy újból növekszik a kézműves termékek iránti kereslet. (A Világgazdasági Fórum eltűnő és új foglalkozásokat vizsgáló kutatásai szerint a kézművesség a jövőben – a magasabb jövedelmeknek és a tudatosabb életmódnak köszönhetően – növekvő teret nyer, keresetebbé válik a fejlett ipari országokban is.)
Hogy mit nyer ezzel a világ, a fenntarthatóság? Arra idézünk egy rövid jellemzést a kézművességről (1978-ból): „A kézműves kreatív ember, aki munkája során folyamatosan törekszik az újításra, a korszerűsítésre és termékei tökéletesítésére. Vállalkozóként nem hagyja figyelmen kívül a költségek alakulását, a piaci viszonyokat, de nevét adva a termékeihez, fel se merül benne, hogy nyereségét csalással, hamisítással növelje. Alkalmazottjait (munka)társaknak tekinti, akikkel együtt képes kitűzött céljait – az innovációt, a minőséget és a tisztességes nyereséget – elérni. Van még egy, ma ismét nagyon időszerű sajátossága a kézművességnek: nem törekszik a folyamatos növekedésre.” – írta dr. Beliczay László, egykori mézeskalácsos mester, majd az államosítás után főkönyvelő, illetve gazdasági vezető különböző könyvkiadóknál, aki nyugdíjazása után tanácsadással és a kézművesség kutatásával foglalkozott az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága keretében.
Hazánk nem bővelkedik kiaknázható ásványkincsekben és más természeti erőforrásokban, az ipara sem kiugróan erős. Vannak azonban olyan hagyományai, amelyek korszerűsítve egy versenyre épülő gazdaságban is tovább élhetnek. Ide tartozik a kézművesség is.
A kézműves termékek tartósak, természetes anyagokból készülnek, gazdaságos anyagfelhasználással és energiával, azaz fenntarthatóak. Nem utolsó sorban pedig egyformán okoznak örömet a készítőiknek és a használóiknak.
Beliczay Erzsébet
