A német energiafordulat a fosszilis és nukleáris energiatermelés megújulókkal történő felváltását és az energiahatékonyság nagyon komoly növelését jelenti. Hátterében nem pusztán az éghajlat védelme áll, hiszen az atomerőműveket támogatók is az üvegházgáz-mentes energiatermeléssel érvelnek. A fordulattól sokkal inkább általános gazdaságélénkülést, új exportpiacokat és munkahelyeket várnak. A Levegő Munkacsoport képviselője is részt vett az Energiewende (energiafordulat) nevű előadáson, melynek főbb tanulságairól számolunk be.
Dr. Felix Matthes, a berlini Ökoinstitut fejlesztési igazgatója tartott előadást szakújságíróknak április közepén az Energiaklub meghívására Budapesten. A téma az Energiewende volt, vagyis a fordulat az energiatermelésben a nukleáris és fosszilis forrásoktól a megújulók felé. A fordulat motorja nem pusztán az éghajlat védelme, hiszen az atomerőműveket támogatók is az üvegházgáz-mentes energiatermeléssel érvelnek, inkább az importenergia kiváltása és egy beruházó-barát gazdaságélénkítés áll a hátterében. Jelenleg a GDP közel 4 százalékának megfelelő összegű a német energiaimport, ami véleményük szerint előnytelen vagyonkiáramlást jelent az országnak.
A német koncepció legfontosabb tanulsága a kiszámítható, hosszú távú stratégia.
2020-ra a cél az üvegházgázok kibocsátásának 40%-os csökkentése, 20-20%-os fogyasztáscsökkentés a fűtési és a primer energiában, 10-10% -os csökkentés az áramtermelésben és a végső energia felhasználásban.
2050-re fűtésben 80 százalékkal, a primer energia felhasználásában 50 százalékkal, a kereskedelemben 25 százalékkal terveznek kevesebb energiát használni energiahatékonysági intézkedések révén. 
Az olajfüggőség csökkentése érdekében a gépjármű-közlekedésben a hatékonyság növelése mellett az agroüzemanyagok, illetve az elektromos járművek fejlesztését szorgalmazzák.
A kilencvenes évek közepe óta számos jelenség adott okot az aggodalomra az energiapiacon:
- keveset fektettek be hagyományos erőművekbe, amelyek építése egyre drágult és kockázatosabbá vált;
- rohamosan csökkent a megújuló energiatermelő berendezések, elsősorban a napelemek ára;
- megbukott a kiotói megállapodás egyik büszkesége, a széndioxid-kvótákkal történő kereskedés (ETS);
- kétségessé vált, hogy a biomassza energetikai felhasználása jelentősen tovább növelhető;
- újabb és újabb konfliktusok figyelmeztettek a fosszilis termelés problémáira (palagáz, ukrán-orosz vita, háborúk Afrikában és az arab világban);
- bekövetkezett a fukusimai atombaleset;
- gazdasági válság következtében csökken a kereslet;
- mereveknek mutatkoztak a termelési és fogyasztási szerkezetek.
Részben a megújuló energiatermelés (offshore szél, napelemek) hatalmas támogatása (egyebek mellett a beruházásokat védő kötelező átvétel törvénye), részben a lakossági fogyasztás és az ipari termelés merevsége miatt a zsinórban termelő erőművek (atom, szén) egyre nagyobb értékesítési nehézségekkel küzdöttek. Előfordul, hogy az éjszaka termelt áramot nemhogy nem tudják értékesíteni, de fizetni kell a hálózatba táplálásért.
A széndioxid-kvótákkal való kereskedés (ETS) megbukott Európában, mivel az ingyenesen hozzáférhető kvótákat túl nagyvonalúan osztották szét, és a válság hatására lecsökkent a kereslet. Ennek kedvezőtlen következménye az, hogy leálltak a gázüzemű erőművek, és a termelésben az olcsó szenes erőművek dominálnak. Jelenleg 11%-os a gázalapú áramtermelés aránya. A fűtésben jóval magasabb, de ezt nagyon következetes energiahatékonysági intézkedésekkel igyekeznek folyamatosan csökkenteni, és ezáltal megszabadulni az import gázfüggőségtől.
Nyilvánvalóvá vált, hogy komoly reformokra van szükség uniós és nemzeti szinten a hálózatokban valamint a piacokat irányító szakpolitikában is.
1. ábra: Az egyes tagországok 2013. évi nettó termelői célú elektromos áramárai
2. ábra: A termelői felhasználású energiaár alakulása 2007 és 2013 között
Figyelemre méltó, hogy Németországban az energiaintenzív ágazatokat a kormány adókedvezményekkel, a hálózati költségek alóli felmentéssel, a kvótaköltségek elengedésével stb. támogatja.
3. ábra: A lakossági nettó energiaárak 2013-ban
4. ábra: A lakossági nettó energiaárak változása 2007 és 2013 között
A német energetikai fejlesztések költségét jórészt a lakossággal fizettetik meg, akik a gazdasági szereplőknél jóval magasabb áron jutnak hozzá az áramhoz, míg az energiaigényes iparágakban az árakat mesterségesen alacsonyan tartják. A háztartások azonban még így is csak a jövedelmük 2,5 százalékát költik átlagosan energiára. Cserébe viszont jóval kisebb odaát a munkanélküliség, és a magasabb hozzáadott értékű, hatalmas ipari termelés magasabb bérszínvonalat eredményez. (Magyarországon az átlagjövedelem vásárlóerő-értéken töredéke a németének.)
Összehasonlították az energiatermelés 2050-ig szükséges ráfordításait különféle szcenáriókra. Az egyik a „szokásos”, főképp fosszilis energiára épülő szerkezet, a másik változat az energiafordulat, azaz a megújulókra történő áttérés. Megbecsülték a termeléshez szükséges primer energia és a beruházások, valamint a széndioxid költségeit. A fosszilis energiák és a széndioxid ára rendkívül bizonytalan, vagyis növeli a beruházások kockázatát. Ezzel szemben a megújulóknál ezekkel a bizonytalanságokkal nem kell számolni. Ilyen módon azt állapították meg, hogy az energiafordulat költségei nem lesznek magasabbak a jelenlegi energiatermelési szerkezet fenntartásánál. A kockázatok pedig vélhetően alacsonyabbak.
Van még egy igen érdekes tanulsága a német rendszernek. A nagy multinacionális cégek, mint például a Vattenfal vagy az EON tőkéje 80 százalékban a fosszilis erőművekben fekszik. A megújuló energiák 85 százaléka ezzel szemben nem hagyományos befektetőknél van, és a profit így szétterül. (Ez a mai, a vagyont igen kis csoportnál koncentráló világban különösen pozitív mechanizmus.) A befektetések alakulása: 35% a magánszemélyeknél, 14% projektfejlesztőknél, 11% a farmereknél, 14% az iparban, 14% bankoknál, 5% a nagyobb közműszolgáltatóknál és 7% az egyéb.
Az átállás legnagyobb kihívása a koordináció. Jelenleg Németországban 200 nagy erőmű van és 2 millió „mini erőmű”. Ez utóbbiak száma 15 millióra fog emelkedni, miközben az energiaforrás (szél, nap) az időjárás szeszélyeitől függ. Vagyis ezentúl 365 napon és 24 órán keresztül kell koordinálni az energiarendszereket. A koordináció elsődleges eszköze az ár. Ez a flexibilis fogyasztás és termelés, valamint az energia tárolásának irányába tereli a befektetőket és a fejlesztőket. Az eddigi tapasztalatok alapján ez újabb versenyelőnyt fog jelenteni a németeknek külpiacokon is.
Beliczay Erzsébet
A táblázatok forrása: Dr. Felix Chr. Matthes előadása, Prága, 2013. április 14.
Ha hozzá szeretne szólni, kérjük látogasson el a bejegyzés facebook oldalára: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=897306366953587&set=a.328391610511735.102264.314738738543689&type=1&theater
