„Néhány rézpénzt dobott le a parasztnak, aki a csörrenésre térdre vágta magát, és karjait szétvetve hálálkodott.
– Plútosz ezerannyit adjon helyette!
Összemarkolászta a kis rezeket, és eljajdította magát.
– Mindössze öt siliquia, öt zsák kötőtűt se kapok érte! Öt gyerekem van, uram, könyörülj meg rajtam!
Nonnus a város felé mutatott, ahonnan néha becsapódott a piac lármája.
– Ott a forumon az ármegállapító tábla. Arról megtudhatod, hogy hitvány dinnyéd még ennyit se ért. A paraszt felugrott, és ő is a piac felé nézett, de az öklét rázva.
– Meg, ugye? Hát azt honnan tudom meg, hogy hová bújt azóta a gyapjú meg a bőr meg a szög és a kasza, mióta ez az új rend van? Veszett volna meg azzal együtt, aki kitalálta!
Nonnust kiverte az izgalom verejtéke. Tudta, milyen szigorúan veszi a császár az ármaximálást, amely némely vidékeken forrongást is okozott. Nemcsak annak a fülét szegeztette a hirdetőoszlophoz, aki vétett ellene, eladóét, vevőét, hanem azt is megostoroztatta, aki zúgolódott miatta.”
(Móra Ferenc: Aranykoporsó)
Egy átlagos nap a Ghana Oil (Goil) egyik töltőállomásán Accrában, Ghána fővárosában 2022-ben
(A szerző barátjának fotója)