A jogállami gondolkodás szerint a büntetőjog az utolsó érv, a végső megoldás, fellengzős latin kifejezéssel élve ultima ratio. Ez lényegében azt jelenti, hogy a büntetőjog eszközeihez csak akkor nyúl az állam, ha más jogi vagy jogon kívüli eszköz már nem segíthet, így például már nem elég hatékony egy közigazgatási hatóság szigorú eszköztára, vagy például egy káros viselkedéstől nem riaszt el a polgári jogi kártérítés intézménye.
Alapelv az is, hogy a büntetőjognak akkor kell előlépnie, ha egy magatartás a társadalomra veszélyes. A Büntető Törvénykönyv ezt így fejezi ki: „Bűncselekmény az a szándékosan vagy – ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli.” A törvény rögzíti továbbá, hogy a büntetés mértékének arányosnak kell lennie a magatartás társadalomra veszélyességével.
A Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodájához nap mint nap fordulnak olyan lakosok, akik arról panaszkodnak, hogy a környezetükben valaki spórolásból, hanyagságból, nemtörődömségből hulladékkal tüzel, műanyagot, gumiabroncsot, bálás ruhát vagy festett fahulladékot éget. Gyakran előfordul olyan panasz is, hogy hulladékkezeléssel foglalkozó vállalkozások úgy szabadulnak meg a kábelek műanyag burkolatától, hogy egyszerűen leégetik azt.
Talán úgy tudjuk a legjobban elképzelni, hogy mit tesznek ezek az emberek, ha felidézzük a vietnami háborút. Ott történt ugyanis, hogy az amerikai hadsereg nem volt képes megbirkózni az ellenség rejtőzködésen alapuló harcmodorával, ezért bevetette az Agent Orange-t. Ez egy borzasztóan erős gyomirtó (lombirtó) szer volt, ami rövid idő alatt elpusztította az esőerdő nagy részét, láthatóvá (és megsemmisíthetővé) téve az ott rejtőző partizánokat. A lelkes amerikaiak a vietnami háború alatt több mint 79 millió litert permeteztek szét ebből az anyagból, amely többek között nagy mennyiségű dioxint tartalmaz. (A dioxinnak pedig nem csak a neve csúnya, hanem egy nagyon erősen mérgező, rákkeltő és mutációt okozó vegyületről van szó.) A kiszórt dioxin bekerült a talajba, a vizekbe és a táplálékláncba, ami hosszú távú és borzasztó következményekkel járt.A Wikipedia szerint 4,8 millió lakos volt kitéve az Agent Orange hatásainak, ami 400.000 ember halálát és 500.000 torzszülött gyermek születését okozta a háború utáni évtizedekben!
Na, de hogy jön a műanyagégetéshez az Agent Orange?
Úgy, hogy a műanyag égetésekor – sok más káros anyag mellett – dioxin szabadul fel. Nem nehéz tehát levonnunk a következtetést, hogy, aki műanyagot vagy más hulladékot éget, az magát és a környezetét is megmérgezi.
Veszélyes ez a társadalomra? Szerintünk nagyon. Sőt, jó hírem van, a jogalkotó szerint is. A Büntető Törvénykönyv szerint ugyanis létezik egy olyan bűncselekmény, amelyet úgy hívnak, hogy a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése. A számunkra most fontos rész így hangzik a kódexben: „Aki … engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve hulladékgazdálkodási tevékenységet, illetve hulladékkal más jogellenes tevékenységet végez ... büntetendő.” A hulladékégetés márpedig vastagon engedélyköteles tevékenység.
Sajnos azonban nem tudunk róla, hogy bárkit is leültettek volna műanyagégetésért. A tanácsadó irodánkhoz forduló lakosok elképesztő történeteket mesélnek arról, hogy a rendőrök bizonyos helyekre ki sem mernek menni, nemhogy felelősségre vonnának valakit a levegő és a talaj megmérgezéséért. A legtöbb hasonló esetben a rendőrségi bejelentés alapján el sem rendelik, vagy ha mégis, akkor hamar meg is szüntetik a nyomozást azzal az indokkal, hogy ez a magatartás nem bűncselekmény. Hírt kaptunk olyan esetről is, amikor az újságban hirdetett egy cég bálás ruhát kifejezetten fűtési célra. A nyomozó hatóság ebben sem látott kivetnivalót. Volt olyan lakos, akinek rendőr ismerőse tanácsolta, hogy hagyjon fel azzal, hogy mindenhol igyekszik bepanaszolni a rendszeresen műanyagot égető helyi hulladékkezelőt, mondván, hogy „velük nem érdemes ujjat húzni”.
Friss hír ugyanakkor, hogy a készenléti rendőrség komoly erőkkel, rajtaütésszerűen csapott le az Ökotárs Alapítvány belvárosi irodájára, hogy a házkutatás során bizonyítékot szerezzen arra, hogy – a nyomozók gyanúja szerint – bűncselekményt követett el az Alapítvány azzal, hogy alacsony kamatú áthidaló kölcsönöket nyújtott más civil szervezeteknek. Tette ezt annak érdekében, hogy azok – részben az állam helyett, vagy az államot kisegítve – közhasznú feladataikat el tudják látni arra a rövid időre, amíg finanszírozási gondjaik vannak.
