Nemrég zárt be a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari múzeum több hónapos kiállítása a bevásárlóközpontok szerepéről. Ugyanakkor folyik a vita az üzletek vasárnapi nyitva tartásáról. Mindez arra késztetett, hogy ismét felvessük a gondolatot: fejlesszük tovább a bevásárlóközpontokban a közösségi funkciókat!
A napelemekre kivetni szándékozott díj vagy a szélerőművek engedélyezésének akadályozása szembe megy a fejlett világ gyakorlatával. Több országban a helyi és központi kormányzás széles körű információkkal, szervezéssel és különféle pénzügyi ösztönzőkkel is segíti, hogy a lakosság és a helyi vállalkozások megújuló projektekbe fektessenek. Osztrák példa után most a tengeren túlról hoztunk ez irányú hírt.
Mi motiválná Önt az elektromos energia felhasználásának csökkentésére: az, ha megtudná, hogy mennyi pénzt takarítana meg ezzel, vagy a tudat, hogy mennyi rákkeltő szennyeződés levegőbe jutását akadályozhatná meg?
A Semmelweis Egyetemen mutatták be Dr. Tompa Anna, a Népegészségtani Intézet helyettes vezetőjének hetedik, a nagyközönség számára sokféle információval szolgáló „Globalizáció és egészség” c. könyvét. A szerző szándéka szerint „a könyvből olyan túlélési technikákat és egészséget védő, fejlesztő magatartásformákat ismerhetünk meg, amelyek segítségével a globalizált világ legfőbb megbetegítő tényezői elkerülhetők.” A Levegő Munkacsoport képviselője hozzászólásában hangsúlyozta a különböző szektorok szakembereinek felelősségét. Elfogadhatatlan a jogszabályalkotók, a szaktárcák gyakori közömbössége a lakosságot érintő környezeti veszélyekkel, például az azbesztszennyezésekkel szemben. Mindenki a saját területén tegyen erőfeszítéseket annak érdekében, hogy ez megváltozzon: A döntéshozatalban egészségünk és környezetünk hatékony védelme prioritást élvezzen a tévesen értelmezett gazdasági érdekekkel, formális tevékenységekkel szemben.
Tempelhof repülőtere madártávlatból (Tosics Iván fotója)
Berlinben úgy döntöttek, hogy egy új repülőteret építenek. A döntéshozatali folyamatban az egyik feltételként ki lett kötve, hogy a meglévő repülőtereket (Tempelhof és Tegel) be kell zárni. Furcsa módon Berlinben a bezárás korábban történt, mint a megnyitás: Tempelhof repülőteret leállították 2008. október 30-án, amikor a tervezett új Berlin-Brandenburg International repülőtér még nem nyílt meg (ez a repülőtér még ma sem üzemel...). Ezért aztán Tegelt már nem is lehetett bezárni – hogyan is nézne ki egy 3,5 milliós metropolisz, amelyben csak bezárt és még meg nem nyitott repülőterek vannak?
Elsodorja a kamion a gyalogost, a biciklist és kész a tragédia. „Miért nem figyelt a gépkocsivezető?” – adódik a kérdés. Sajnos sok esetben hiába figyel, mert magasan ül, körülvéve műszerekkel, és óhatatlanul vannak holtterek, ahol nem látja, mi történik. „Erre valók a tükrök!” – mondja az uniós jogszabályalkotó, és elégedetten hátradől a székében. Csakhogy a gépkocsivezető nem forgathatja vezetés közben a fejét ide-oda, sorra belenézve a tükrökbe, amik ráadásul erősen torzítanak is.
Január 24-ig, azaz jövő szombatig tekinthetők meg (11 és 19 óra között) az Erzsébet téren felállított pavilonban a Városligetbe szánt múzeumépületek nemzetközi tervpályázatának díjnyertes darabjai. Akinek módja van rá, nézze meg a kiállítást! Vajon tényleg annyira fantasztikusak-e ezek az épületek, hogy hírükre egymás sarkát taposva özönlenek majd a kultúrára szomjazó turisták a fővárosunkba?
Már korábban is sejtettük, hogy Budapesten és környékén a szmog nem csak a gépjárművekből jön, hanem az elővárosok rengeteg fatüzelős kályhájából, kandallóiból és kazánjaiból is. Most ezt méréssel bizonyítottuk.
Az egyik rendkívül veszélyes légszennyezőt, az ultrafinom részecskéket mértük újévi kirándulásunk alkalmával. Az Időkép csapatával már korábban végeztünk egy hasonló mérést, akkor hőlégballonnal emelkedtünk a légszennyezők nyomába.
Miért az ultrafinom részecskéket mértük?
Sajnos nem Budapesten, hanem – ahogy a logókból is látszik – a sógoréknál. Pedig személyautó ott is van bőven, 386 darab jut ezer lakosra. Ingázni is sokan ingáznak az egymillió-hétszáznyolcvanezer lakosú fővárosba. Az autósok igényeit azonban már a nyolcvanas évektől igyekeztek egyensúlyba hozni más mobilitási lehetőségekkel. Először a várost kevésbé ismerőket tántorították el az autózástól, az utcák egyirányúsításával, csak a bennszülöttek által kiismerhető, bonyolult útvezetésekkel, forgalomcsillapítással. Persze az elővárosi és városi tömegközlekedés máig tartó, folyamatos fejlesztése is kulcsszerepet játszott a sikerben.
Az Európai Unió elnökségét 2015 első félévében Lettország adja. Székhelye a lett főváros, Riga új büszkeségében, a „Fény Palotája” nevet viselő, 2014-ben átadott Lett Nemzeti Könyvtárban lesz. A helyszín kiválasztása több szempontból is találó. A könyvtár szimbóluma a hagyományoknak és a haladásnak, a múlt és a jövő tudásának. A hatalmas üvegdombot egy USA-ban élő lett építész, Gunārs Birkerts és lettországi kollegái – Modris Ģelzis vezetésével – valósították meg. Az ötlet 1989-ben született meg. Az évek során rengeteg országból gyűjtöttek össze tanulságokat annak érdekében, hogy a könyvtár a legjobban tudja a sokféle funkcióját kielégíteni: támogatást a tudásalapú társadalom megteremtéséhez: nyitott kapukat minden korosztálynak, a társadalom sokféle képzettségű, érdeklődésű tagjának; az értékek megőrzését; a haladás elősegítését; 1800 fő befogadására alkalmas konferenciatermet és egyéb közösségépítő célú helyiségeket.
