A Levegő Munkacsoport blogja

Mintha két külön világból jöttek volna a Városligetbe új múzeumokat szorgalmazók és a szomszédos, volt Szabolcs utcai kórház területére Országos Múzeumi Restaurálási és Raktárbázis Központot (OMRRK) építők.  Nemcsak a Levegő Munkacsoport hangsúlyozta több alkalommal, hanem számos neves szakértő, szakmai portál vélekedik úgy, hogy ez a Központ – szemben az új múzeumok ötletével – a Liget projekt valóban eredeti, nagyon is támogatandó kezdeményezése.  Érthetetlen, hogy ez a beruházás miért nem kap sokkal szélesebb nyilvánosságot. Pedig erre a hiánypótló kulturális együttesre joggal lehetnénk büszkék, és ha már beüzemelt, hatalmas nemzetközi visszhangot válthat ki a kulturális örökséget védő, oktató, kutató tevékenységével.

Nemrég zárt be a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari múzeum több hónapos kiállítása a bevásárlóközpontok szerepéről. Ugyanakkor folyik a vita az üzletek vasárnapi nyitva tartásáról. Mindez arra késztetett, hogy ismét felvessük a gondolatot: fejlesszük tovább a bevásárlóközpontokban a közösségi funkciókat!

A napelemekre kivetni szándékozott díj vagy a szélerőművek engedélyezésének akadályozása szembe megy a fejlett világ gyakorlatával. Több országban a helyi és központi kormányzás széles körű információkkal, szervezéssel és különféle pénzügyi ösztönzőkkel is segíti, hogy a lakosság és a helyi vállalkozások megújuló projektekbe fektessenek. Osztrák példa után most a tengeren túlról hoztunk ez irányú hírt.

Vendégposzt

Mi motiválná Önt az elektromos energia felhasználásának csökkentésére: az, ha megtudná, hogy mennyi pénzt takarítana meg ezzel, vagy a tudat, hogy mennyi rákkeltő szennyeződés levegőbe jutását akadályozhatná meg?

A Semmelweis Egyetemen mutatták be Dr. Tompa Anna, a Népegészségtani Intézet helyettes vezetőjének hetedik, a nagyközönség számára sokféle információval szolgáló „Globalizáció és egészség” c. könyvét. A szerző szándéka szerint „a könyvből olyan túlélési technikákat és egészséget védő, fejlesztő magatartásformákat ismerhetünk meg, amelyek segítségével a globalizált világ legfőbb megbetegítő tényezői elkerülhetők.”  A Levegő Munkacsoport képviselője hozzászólásában hangsúlyozta a különböző szektorok szakembereinek felelősségét. Elfogadhatatlan a jogszabályalkotók, a szaktárcák gyakori közömbössége a lakosságot érintő környezeti veszélyekkel, például az azbesztszennyezésekkel szemben. Mindenki a saját területén tegyen erőfeszítéseket annak érdekében, hogy ez megváltozzon: A döntéshozatalban egészségünk és környezetünk hatékony védelme prioritást élvezzen a tévesen értelmezett gazdasági érdekekkel, formális tevékenységekkel szemben.

Tempelhof repülőtere madártávlatból (Tosics Iván fotója)

Berlinben úgy döntöttek, hogy egy új repülőteret építenek. A döntéshozatali folyamatban az egyik feltételként ki lett kötve, hogy a meglévő repülőtereket (Tempelhof és Tegel) be kell zárni. Furcsa módon Berlinben a bezárás korábban történt, mint a megnyitás: Tempelhof repülőteret leállították 2008. október 30-án, amikor a tervezett új Berlin-Brandenburg International repülőtér még nem nyílt meg (ez a repülőtér még ma sem üzemel...). Ezért aztán Tegelt már nem is lehetett bezárni – hogyan is nézne ki egy 3,5 milliós metropolisz, amelyben csak bezárt és még meg nem nyitott repülőterek vannak?

Elsodorja a kamion a gyalogost, a biciklist és kész a tragédia. „Miért nem figyelt a gépkocsivezető?” – adódik a kérdés. Sajnos sok esetben hiába figyel, mert magasan ül, körülvéve műszerekkel, és óhatatlanul vannak holtterek, ahol nem látja, mi történik. „Erre valók a tükrök!” – mondja az uniós jogszabályalkotó, és elégedetten hátradől a székében. Csakhogy a gépkocsivezető nem forgathatja vezetés közben a fejét ide-oda, sorra belenézve a tükrökbe, amik ráadásul erősen torzítanak is.

Január 24-ig, azaz jövő szombatig tekinthetők meg (11 és 19 óra között) az Erzsébet téren felállított pavilonban a Városligetbe szánt múzeumépületek nemzetközi tervpályázatának díjnyertes darabjai. Akinek módja van rá, nézze meg a kiállítást! Vajon tényleg annyira fantasztikusak-e ezek az épületek, hogy hírükre egymás sarkát taposva özönlenek majd a kultúrára szomjazó turisták a fővárosunkba?

Sajnos nem Budapesten, hanem – ahogy a logókból is látszik – a sógoréknál. Pedig személyautó ott is van bőven, 386 darab jut ezer lakosra. Ingázni is sokan ingáznak az egymillió-hétszáznyolcvanezer lakosú fővárosba. Az autósok igényeit azonban már a nyolcvanas évektől igyekeztek egyensúlyba hozni más mobilitási lehetőségekkel. Először a várost kevésbé ismerőket tántorították el az autózástól, az utcák egyirányúsításával, csak a bennszülöttek által kiismerhető, bonyolult útvezetésekkel, forgalomcsillapítással. Persze az elővárosi és városi tömegközlekedés máig tartó, folyamatos fejlesztése is kulcsszerepet játszott a sikerben.