A Levegő Munkacsoport blogja

kép: kornyezettudatoselet.hu

A címben említett mértékegység az áruk szállításának mérésére szolgál: ha egy 1 tonnás rakomány eljut 1 km-rel odább az 1 tonnakilométer (rövidítése: tkm).

A világ egyik legjelentősebb tudományos ismeretterjesztő folyóirata, a Scientific American nemrég ismertette az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia egyik tanulmányát, amely szerint az éghajlatváltozás jelentősen hozzájárult a háború kialakulásához Szíriában. Az országban 2006 és 2011 között korábban soha nem tapasztalt szárazság pusztított. A mezőgazdaság nagyrészt ellehetetlenült, ami miatt sok család vidékről beköltözött a városokba, és ez fokozta a társadalmi feszültségeket. Egyúttal megugrottak az élelmiszerárak, ami tovább súlyosbította a helyzetet.

A globális felmelegedés más országokban is egyre inkább rontja a lakosság életkörülményeit. A Scientific Americanben már 2011 februárjában lehetetett olvasni arról, hogy az egy héttel korábban kitört egyiptomi forradalom egyik kiváltó oka szintén a drasztikusan megemelkedett élelmiszerárakban keresendő. A rendkívüli szárazság miatt nemcsak Egyiptomban csökkent a gabonatermelés, de az import is jelentősen megdrágult, mivel a világ nagy gabonatermelő országaiban az időjárási katasztrófák következtében (szárazság Kínában és Oroszországban, áradások Ausztráliában) ugyancsak visszaesett a termés mennyisége.

Az ENSZ becslése szerint 2008-ban a világon 20 millió ember kényszerült arra, hogy elhagyja otthonát az éghajlatváltozás miatt, 2012-re pedig a számuk már 35 millióra emelkedett. Egyes előrejelzések szerint a klímamenekültek száma az elkövetkező évtizedekben elérheti akár a 700 milliót! Mit tehetünk, ha ennek a rengeteg embernek akár csak egy része megindul felénk? Géppuskázzuk le őket, ha a határainkhoz érnek? Ha pedig Magyarországon – amelyet az európai átlagnál jóval nagyobb mértékben érinthet az éghajlatváltozás – is elviselhetetlenné válik az élet, minket is géppuskázzanak le, ha más országokba igyekszünk menekülni?

Nem megkerülhető a felelősségünk a globális felmelegedésben. Magyarország több mint másfélszer annyi természeti erőforrást használ fel, mint amennyit a Föld károsodás nélkül el tud viselni. Ha pedig felelősek vagyunk, akkor tennünk is kell azokért, akiknek az életkörülményei miattunk (is) immár kibírhatatlanná váltak. Ugyanakkor minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk azért, hogy a világ környezeti állapota ne romoljon tovább.

Lukács András

A kép forrása: A Climate Refugees (Klímamenekültek) című dokumentumfilm

A bejegyzéshez a Facebook oldalunkon lehet hozzászólni.

    Fotó: Horváth Zsolt

„Engedélyezni sem lenne szabad, nemhogy 6 milliárd forint közpénzzel segíteni a budapesti Red Bull légi parádét.” – írtuk honlapunkon 2014. augusztus 21-én. Orbán Viktor miniszterelnököt is felszólítottuk egy levélben, hogy vonják vissza az erről szóló kormányhatározatot. Hiába, mint azt az egy héten át tartó, az ostromra emlékeztető repülőgépzúgásból tapasztalhatta több mint egymillió budapesti és Budapest környéki lakos. Fülsiketítő zaj, mintegy ötven tonna széndioxiddal és számtalan apró koromszemcsével masszív hozzájárulás a klímakatasztrófához -- ezt köszönhetjük a légi parádét támogató adófizetőknek. Pár tízezren ennél még többet is, az ő életükből órákat raboltak el az eseményhez kapcsolódó útlezárások, forgalomelterelések.

Egyesek szerint máris elkéstünk, mások szerint még van remény a klímakatasztrófa elkerülésére. A választókon is múlik, hogy az év végi párizsi világtalálkozón mennyire veszik komolyan a világ kormányai a saját felelősségüket. Sikerül-e megegyezni közös célokban, szabályozásban, vagy aktuálpolitikai érdekek miatt megint csak nem lépünk előre, mint ahogy 2009-ben Koppenhágában sem. Május 28-án rövid megbeszélést tartott a Fenntartható Fejlődés Tanácsának Éghajlatvédelmi Munkabizottsága a párizsi klímakonferencia kilátásairól.

Miközben az Európai Unió egyelőre csak “adatokat gyűjt” ahhoz, hogy korlátozza a személygépkocsikhoz hasonlóan a kamionok, teherautók, autóbuszok CO2-kibocsátását, Japánban, Kanadában, Kínában és az Amerikai Egyesült Államokban már létezik ilyen szabályozás. Olyannyira, hogy az USÁ-ban már a határérték csökkentésén dolgoznak.

Sok százmillió forintot költöttek már a világban kísérletezésre a városi kilométerarányos közúthasználati díjjal. Vizsgálták a műszaki lehetőségeket és az autósok viselkedésére gyakorolt hatását. Mégis, hiába mutatták azt az eredmények, hogy a technika működik. Hiába derült ki az is, hogy az autóhasználatra is jó hatással lehet – csökkenti –, ha a gépjárművel a városi utakat használók használatarányosan járulnak hozzá az útfenntartáshoz és megfizetik az általuk okozott környezetszennyezés költségeit. A politikusok mindenütt gyávának bizonyultak. Igaz, legalább kísérleteztek, nem úgy, mint Budapesten, ahol 2009-ben készült egy megvalósíthatósági tanulmány a behajtási díjra, aztán 2014-ben még egy, de egy árva fillért nem költöttek kísérletre, társadalmi vitára, az útdíj előnyeinek és hátrányainak összevetésére, a társadalmi hatások elemzésére.

A sertéshús áfáját 27 százalékról 5 százalékra csökkentette az országgyűlés (a csökkenés 2016-ban lép életbe). A Levegő Munkacsoport évtizedek óta szorgalmazza, hogy – a legtöbb uniós ország gyakorlatához hasonlóan – Magyarországon is alacsony áfakulcsba tartozzanak az alapvető élelmiszerek.  Azonban valóban a sertéshús a legalapvetőbb élelmiszer nálunk?

Tokaj, napelemes fogorvosi rendelő a Bodrog partján, 2015

Érdemes a vidéki önkormányzatoknak kihasználni a 2014-2020-as időszak uniós forrásait olyan energiatermelő berendezések és rendszerek beszerzésére (napelemek, napkollektorok, aprítógépek, geotermikus kutak stb.), amelyek segítségével az energiavásárlásra fordítandó pénzek helyben maradnak, és egyúttal értelmes munkahelyek is keletkeznek.

Az amerikai kormány kutatói által végzett vizsgálat szerint az A-vitamin egyik formája (retinol-palmitát) növeli a bőr rosszindulatú elváltozásainak, illetve károsodásának a kockázatát napfénynek kitett bőrfelületen. Norvég és német szakemberek ugyancsak óvatosságra intenek a retinol és egyéb A-vitamin származék tartalmú kozmetikumokkal kapcsolatban.

Olvastam valahol, hogy még a Dalai lámát is zavarják a szúnyogok, főleg, amikor nem hagyják aludni. Kit nem? Állítólag a harmadik csípésnél már a buddhisták legismertebb vallási vezetője is elveszti a türelmét, bár lehet, hogy erről inkább személyesen kellene megkérdezni. Talán nem túlzó azt állítani, hogy az emberiség viszonylag egységes állásponton van a vérszívó szúnyogokkal kapcsolatban, és a legenyhébb megfogalmazás szerint is kellemetlen kis élőlények. A „mit kezdjünk a szúnyogokkal” kérdésre adott válaszaink viszont már korántsem ilyen egységesek, sőt.