A Levegő Munkacsoport blogja

Egyike a rendszerváltás még meglevő, de ki sosem teljesedett vívmányainak a közmeghallgatás. Budapesten eredeti formájában a főpolgármestert és csapatát egyaránt megizzasztó műfaj ez, hiszen minden kérdésre nem lehet előre fölkészülni. Ma már nem is lehet csak úgy kérdezni. A lakos leadja írásban – még csak nem is villámlevélben, hanem kinyomtatva – a kérdéseit, aztán az apparátus ír egy választ, a főpolgármester pedig fölolvassa. Legalábbis így történne napjainkban a közmeghallgatás, de szerencsére Tarlós Istvánt más fából faragták. A sima fölolvasás nem az ő műfaja, a párbeszéd annál inkább. Aminek vannak veszélyei: ha nem vigyáz az ember, könnyen felfedi magát. Idén december másodikán este ez is előfordult.

A párizsi klímakonferencia kezdetén érdemes összegezni pár gondolat erejéig, hol tartunk a károsanyag-kibocsátás visszaszorításáért vívott küzdelemben. Az idei évben számtalan civil és politikai kezdeményezés indult azért, hogy helyes irányba terelje a tárgyalások menetét, és hogy felhívja a világ közvéleményének figyelmét a globális katasztrófa veszélyére. Az aláírásgyűjtések és kampányok közös eleme a tudatosítás és a civil kontroll demonstrálása. Azaz, hogy a világ egész közvéleménye kíséri figyelemmel a párizsi klímakonferencia eredményeit, így az egyes nemzeteknek nyíltan kell vállalniuk a felelősséget. Arról azonban viszonylag keveset hallani, mi az a még elfogadható hőmérsékletemelkedés, ami nem vezet katasztrófához.

Az egyik nagy diszkontáruház lánc 2010-ben gondolt egy merészet és áruház építésére kért engedélyt Budaörsön egy családi házas környéken. A tervezett építkezéssel kapcsolatos eljárásokból az eltelt öt évben valóságos szappanopera lett, és a jogi csemegéket kedvelői megnyugodhatnak, mert a Pest Megyei Kormányhivatal nemrégiben hozott másodfokú határozata szerint az építési engedélyezési eljárás kezdődhet elölről…

Amikor ősszel ragyogóan süt a nap, érdemes egy-két órára kimenni a gyerekekkel a szabadba, akár a kertbe, akár a közeli játszótérre, hadd levegőzzenek egy kicsit. Hétvégén távolabbi célpontokat is lehet keresni, kihasználva a jó időt, kiszellőztetni a tüdőnket. Ez logikusnak tűnik, de van vele egy kis gond. Nem a gyönyörű szép, derült idővel, hanem azokkal az anyagokkal, amelyeket a közlekedéssel, a fűtéssel és a nyílt színi égetéssel a levegőbe eregetünk, és amelyek szélcsendes időben feldúsulnak a levegőben. Ha fúj a szél, és felfelé is szabadon áramlik a levegő, a civilizációnk által termelt légszennyező anyagok felhígulnak a légkörben, és rövid távon megússzuk, hogy belefulladjunk a saját koszunkba (bár hosszú távon ugyanúgy szembesülünk vele). Abban az esetben viszont, amikor nincs légmozgás – a helyzet olyan, mintha valaki egy üvegburát tett volna a városra, és lezárta volna felettünk az eget –, pontosan azt szívjuk be, amit a kocsik kipufogójából, a házak, gyárak kéményéből és a kertben, mezőn meggyújtott máglyarakásokból a levegőbe eresztünk. A szennyezés mértéke ilyenkor napokon át egyre csak nő.

Forrás: Bloomberg

Igen nagylelkűek az EU tagállamai az autósokkal. Hiába derült fény arra, hogy emberek tízmillióinak egészségét veszélyezteti a közlekedés zaja, levegőszennyezése. Hiába tudjuk, hogy az éghajlati katasztrófa elkerülhetetlen az egyik legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátó ágazat, a közlekedés erőteljes dekarbonizációja nélkül. A rövidlátó politikusok Európa-szerte hagyják erodálódni az üzemanyagok adóját.

forrás: ökotárs.hu

Három éve egy reggel motoros fűrész zajára ébredtem. A pár hónapos kislányomat anyukámra bíztam, és rohantam megnézni, mi történik. A ház előtt a munkások már javában dolgoztak – azon serénykedtek, hogy kivágják az udvaron lévő 35 éves fák zömét. Hogy miért? Mert az új közös képviselőnek nem tetszettek. A lakók többsége állítólag beleegyezett, bár az erről szóló határozatról jegyzőkönyv nem készült, és a döntésről értesítést sem kaptunk. Ennek ellenére a munkás, akit kérdőre vontam, hogy milyen alapon vágja ki a fákat, előhúzta az önkormányzat engedélyét. Mire telefonon elértük az illetékest, már csupasz volt az udvar: fél óra alatt végeztek a fákkal, csak a csonkok maradtak, a szétfűrészelt törzsek és a lombos ágak a földön hevertek.

         E-vai elektromos közautó Milánóban

Ahogy nő a gépjárművek száma, növekszik a forgalom és az utak telítettsége, valamint a parkoló felületek zsúfoltsága, Lehet a sávokat bővíteni és elkerülő utakat használni, azonban egy idő után a terelő utak is túlterheltekké válnak. A parkolóhelyek pedig elfogynak.

Forrás: toyota-motorsport.com

Szakmai körökben köztudott, hogy komoly eltérések vannak nem is egy autógyár termékei kipufogógázának összetételében aszerint, hogy a próbapadon vizsgálják-e azt, vagy az országúton. A független Tiszta Közlekedés Nemzetközi Tanácsa (International Council on Clean Transportation, ICCT) évek óta végez teszteket, és ezek eredményét közli is. Nemrég a Levegő Munkacsoport is felhívta rájuk a figyelmet az Ami jobb az autógyárnak, lehet rosszabb a világnak című írásban. De az eltérés mindeddig legális volt. Mert ugyanaz az autó változtatás nélkül is képes kisebb fogyasztási, levegőszennyezési adatot produkálni a próbapadon. Azért van ez így, mert a teszteljárásokat olyan világban állították össze a szakemberek és vezették be világszerte, amikor még jóval egyszerűbb volt a motorok vezérlése.

    forrás: tech.co

Eddig is kevéssé voltak alkalmasak a jogszabályok az emberek megvédésére a zajtól, káros rezgésektől, de a jelek szerint a kormánynak sikerülni fog tovább gyengíteni ezeket. Mindez annak ellenére történik, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a zajszennyezés sok betegséget okoz, tehát komoly költségekbe veri az egészségügyi ellátórendszert, és jelentős munkaidő-kieséssel jár.

Nemrég bejárta a világsajtót, hogy a Google elnök-vezérigazgatójává az indiai Sundar Pinchait nevezték ki. Számos más amerikai világcéget is indiai születésű ember vezet: Satya Nadella a Microsoft vezérigazgatója, Indra Nooyi a PepsiCo elnök-vezérigazgatója, Shantanu Narayen pedig az Adobe Systems vezérigazgatója – hogy csak néhány példát említsünk a sok közül.