A Levegő Munkacsoport blogja

A tudatosabb fűtési szokások és ezzel kapcsolatos befektetések mellett nem szabad elfeledkeznünk a meleg víz előállításáról sem, hiszen a fűtés mellett ez emészti fel a legtöbb energiát, amely egy háztartás akár 10-15%-os energiaszükségletét is jelentheti. Személyenként 30-50 liter víz fogy naponta, aminek nagyjából felét fürdésre használjuk fel, a negyedét a konyhában és takarítás során, míg a maradékot a fürdőszobában. A praktikák nem újak, biztosan sokat hallottuk őket, de a rohanó hétköznapok közepette nem árt egy kis összefoglaló emlékeztető, hogy miként is tudnánk spórolni a meleg vízzel és ezzel csökkenteni a számlánkat. 

: Karolina Kaboompics: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/alacsony-szogu-felvetel-folyoviz-alkatresz-zuhanyfej-4194866/

Fotó: Karolina Kaboompics: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/alacsony-szogu-felvetel-folyoviz-alkatresz-zuhanyfej-4194866/

Fotó: Karolina Kaboompics: https://www.pexels.com/hu-hu/foto/alacsony-szogu-felvetel-folyoviz-alkatresz-zuhanyfej-419486Fotó: Karolina Kaboompics

Magatartásváltozást igénylő megoldások

Egy fürdés 2-3-szor annyi energiafelhasználással jár, mint a zuhanyzás. Átlagosan egy zuhanyzás alatt 40-70 liter vizet használunk (természetesen függ a felhasználótól), míg egy kád megtöltéséhez kb. 150 liter víz szükséges.

Nagyon sokszor halljuk, azonban a mai napig sokan nem tartják be, hogy ne folyassuk a vizet fogmosás közben. Egy 3 perces fogmosás alatt akár 20 liter víz is elfolyhat feleslegesen.

Egy hosszú fárasztó nap után sokaknak a forró fürdő vagy zuhany jelenti az igazi felfrissülést. A forró víz azonban nem csak a melegvíz-számlákat tudja jelentősen növelni, hanem az egészségnek sem feltétlen a legjobb. A meleg víz ugyan segít oldani a feszültséget és a keringésre is kedvezően hathat, azonban megfosztja a bőrt a természetes olajaitól, ami száraz, viszkető bőrhöz, végül pedig ekcémához vezet. Vérnyomáscsökkentő hatása ráadásul veszélyessé is válhat, hiszen a forró zuhany alatt előfordulhatnak ájulások. A hideg vizes zuhanynak is hasonlóan megvannak az előnyei (fokozza a véráramlást, gyorsítja az anyagcserét), de a hátránya, hogy sokan kellemetlennek tartják, illetve a túlzottan hideg víz miatt sokkhatás érheti a testet. Szakértői vélemények szerint a legjobb megoldás a langyos víz, majd egy hideg vizes öblítés a zuhany végén, amely nem csak a szervezetüknek és bőrünknek tesz jót, de a hó végi számlánkra is kellemes hatással van.

Kisebb vagy nagyobb befektést igénylő lépések

Ahogy a fűtésnél is szó volt róla, a megfelelő karbantartás elengedhetetlen a számla csökkentéséhez és a pazarlás felszámolásához. Sokan nem is gondolnák, hogy egyetlen csepegő vízcsap vagy WC-tartály akár havi 170 liter víz elpazarlását jelentheti. Ez is bizonyítja, hogy sok kicsi (vízcsepp) sokra megy. Legtöbbször a probléma pedig megoldható a tömítés vagy a gyűrű cserélésével, ami nem is egy nagy beruházás.

Amennyiben éppen háztartási gépek vásárlása előtt állunk, mindenképpen érdemes energiahatékony berendezésekbe befektetni, és azokat is lehetőség szerint ECO módban használni, így tényleg csak annyi vizet használ, amennyi feltétlenül szükséges. Mosást, mosogatást is csak akkor érdemes indítani, ha tele vannak a gépek.

Már nagyobb költséget jelent, de hosszabb távon megtérül, ha az átfolyós vízmelegítőt lecseréljük egy modern bojlerre, ami akár 35%-os energiamegtakarítást is eredményezhet. Ügyeljünk a bojler megfelelő hőmérsékletére! Ahogy arról korábban szó volt, egy család teljes energiafogyasztásának 10-15%-át jelenti a meleg víz előállítása, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy hány fokra melegítjük fel a bojler vizét. Ha túl alacsonyra állítjuk, miközben lassabban használjuk el a meleg vizet, akkor a langyos víz hosszabb ideig történő pangása miatt megjelenhet benne a legionella baktérium. Ha azonban túl magasra állítjuk a bojlerben tárolt víz hőmérsékletét, a gyakrabb melegítés miatt magasabb lehet a villanyszámlánk, valamint gyorsabban képződhet az eszközben vízkő, amely miatt magasabb lehet a fenntartási költsége.

Például egy 4 fős család esetében elég lehet 40°C-os víz is, mert így alacsonyabb lesz az energiaköltségünk, és mivel a bojler tartalma gyorsan cserélődik, elkerülhetjük a víz pangásából fakadó legionellás veszélyt is.

Természetesen, ahogy a többi berendezésnél is hangsúlyoztuk, a bojler rendszeres karbantartása is szükséges. Ha nem tisztítjuk rendszeresen a berendezést, a vízkő megtapad a fűtőszálon, ami miatt a bojlernek több villamos áramra lesz szüksége a víz felmelegítéséhez.

A forró nyári napokra még egy kalandosabb, idilli és igazán költséghatékony megoldást is bevethetünk a kertes házakban, ez pedig a kerti zuhanyzás. Ezzel kapcsolatban is a kínálat végtelen, a retró hordóstól a hordozható zacskóson át a mobil állványoson keresztül egészen a dizájner luxuszuhanyig. Mindegyik ugyanazon alapelven működik. A nap energiája 1-2 óra alatt felmelegíti a kerti zuhanytestben lévő vizet, és már élvezhetjük is az üdítő szabadtéri zuhanyt. A legolcsóbb és legtisztább energia a fel sem használt energia, és ezzel a módszerrel az ingyenes, tiszta napenergiát használjuk fel.

Az ebben és az előző cikkünkben felvázolt lépésekkel jelentős összegeket spórolhatunk meg a hó végi számlákból, azonban fontos kihangsúlyozni, hogy a legnagyobb és legtartósabb változást egy mindent átfogó, mélyfelújítással lehet elérni. Mélyfelújításnak azt az átfogó energetikai korszerűsítést nevezzük, amely során az egymásra épülő felújítási elemek pozitív hatásai összeadódnak, így kihasználható az adott épületben rejlő maximális energiahatékonysági potenciál. Az említett elemek közül a három legfontosabb alappillér a nyílászárók cseréje, a hőszigetelés és a fűtésrendszer modernizálása. Egy ilyen komplex projekttel óvatos becslések szerint is az energiafogyasztás 50%-át meg lehet takarítani, de a 80%-os spórolás is elképzelhető. Ehhez azonban alapos tervezés és komolyabb anyagi befektetés szükséges. Addig a „sok kicsi sokra megy” elvet követve érdemes a kisebb költségű megoldásokkal kezdeni.

Az egymást követő hőhullámok és az egyre gyakoribb hőségriadó alatt az emberek azon gondolkodnak, miként lehetne a lakást a lehető leggazdaságosabb módon hűvösen tartani. A hideg időszak azonban hamarosan beköszönt, és jobb, ha már most elkezdünk gondolkodni azon, hogyan csökkentsük a fűtési és melegvíz-előállítási költségeinket. Magyarországon ez egy különösen égető probléma, hiszen a felmérések szerint a magyar háztartársok energiafelhasználásnak 85%-a megy el fűtésre és a melegvíz előállítására. Ehhez legfőképpen az járul hozzá, hogy jelentősen elöregedett házakkal rendelkezünk és a felújítási arány is messze elmarad a szükségestől. A hazai háztartások klímakorrigált fűtésigénye 1,6-szorosa az EU átlagának, így az épületállomány korszerűsítése itthon egy igen sürgető probléma.

A korábbi támogatott rezsiárak miatt itthon eddig kevés motiváció volt a felújításokra, azonban a rezsicsökkentés két évvel ezelőtti átalakítása ráébresztette az embereket, hogy újra kell gondolni ezeket a kérdéseket. Az interneten azóta megszaporodtak a cikkek arról, hogyan is csökkenthetjük ezeket a költségeket, így számos régi és új, kisebb és nagyobb befektetést igénylő megoldásra találunk javaslatokat.

Egy korábbi posztban a blogon már olvasható pár ötlet. Jelen cikk fő célja, hogy a világháló különböző oldalain elérhető tippeket egy csokorba gyűjtse, egyfajta összefoglalóként, illetve megmutassa, hogy már a legkisebb lépésekkel is mekkora különbséget tudunk elérni. A sok kicsi sokra megy elvet követve, írásunkban elsősorban az anyagi ráfordítást egyáltalán nem, vagy csupán mérsékelt befektetést igénylő megoldások olvashatóak, míg a nagyobb volumenű lépések csak a megemlítés szintjén kerülnek feltüntetésre.

Magatartásváltozást igénylő megoldások

A hőmérséklet csökkentése

Magyarországon általánosságban elmondható, hogy a lakások nagy részében melegebb van, mint az ideális lenne. Az energiahordozó-árak 2022. évi jelentős emelkedése előtt, a rezsicsökkentési támogatások idejében nem meglepő módon az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint is arányaiban több hőenergiát fogyasztottunk el négyzetméterenként, mint a legtöbb európai uniós ország. Ez azonban nem csak a sokszor felemlegetett nem megfelelő szigetelésnek köszönhető. A rezsicsökkentés szabályainak megváltozását, illetve a gázárak elszállását követően is a Pulzus felmérése szerint a megkérdezettek 47%-a 21-24°C közötti kellemes melegben, 3 százalékuk pedig 24°C fölötti lakásban tervezte eltölteni a téli hónapokat.

Forrás: https://player.hu/eletmod/hany-fok-a-legjobb-otthon 

Egy kis változtatással azonban komoly összegeket lehet spórolni. A hőmérséklet egy fokkal történő csökkentésével ugyanis 5-6%-kal csökkenthetjük energiafelhasználásunkat és ennél valamivel kisebb mértékben a fűtési kiadásainkat is. A kellemes közérzethez a nappaliban 20°C, a gyerekszobában 22°C, míg a hálószobában 18°C ajánlott. Régen a szobahőmérsékletet pontosan 20°C-ként értelmezték, és pár évtizeddel ezelőtt nem a póló volt a megszokott viselet otthon a hideg évszakban, hanem pulóverben, zokniban, hosszú nadrágban töltöttük el a napjainkat. Tehát ha 24°C helyett csak 20°C tartunk, akkor mintegy 20%-kal csökkenthetjük az energiafelhasználásunkat. Fontos, hogy ne hirtelen, hanem fokról fokra szoktassuk a szervezetünket az alacsonyabb hőmérséklethez!

Ezentúl amennyiben van a lakásban vagy házban olyan helyiség, amit nem használunk rendszeresen, (például vendégszoba, tárolóhelység), csukjuk be az ajtajait, akár helyezzünk huzatfogó szivacsot a küszöbre, és tekerjük lejjebb a fűtést akár kb. 12°C-ra. Bár ez jóval magasabb, mint a fagyáspont, de segít a padló és a falüregek belsejét – ahol vízvezetékek futhatnak – biztonságosan fagypont felett tartani.

Forrás: https://pxhere.com/

Amennyiben hosszabb ideig nem vagyunk otthon, érdemes 2-3°C-kal lejjebb tekerni a fűtést, így 7-15%-kal csökkentve a fűtési költségeinket. Ha csak pár órát töltünk távol, ne engedjük 18-19°C alá hűlni a levegőt, mert jelentős költség visszafűteni az lakásunkat.

A hétvégi házat, nyaralókat érdemes télen temperálni és 5-7°C között tartani a hőmérsékletet.Amennyiben hosszabb ideig nem vagyunk otthon, érdemes 2-3°C-kal lejjebb tekerni a fűtést, így 7-15%-kal csökkentve a fűtési költségeinket. Ha csak pár órát töltünk távol, ne engedjük 18-19°C alá hűlni a levegőt, mert jelentős költség visszafűteni az lakásunkat. A hétvégi házat, nyaralókat érdemes télen temperálni és 5-7°C között tartani a hőmérsékletet.

Párásítás

A hőmérséklet megfelelő beállítása mellett fontos az ideális páratartalom is, amely 40-60% között mozog. Ha elég párás a levegő, akkor az alacsonyabb hőmérsékletet is melegnek érezhetjük. Amennyiben ez ennél kisebb, vagyis túl száraz a levegő, kiszáradnak a légúti nyálkahártyák, emiatt könnyebben elkaphatunk fertőzéseket. A magas páratartalomban pedig megtelepedhetnek a poratkák és penészgombák, amelyek az asztma kialakulását segítik elő.

Szellőztetés

Apróságnak tűnhet, de elengedhetetlen a helyes szellőztetés is. Annak érdekében, hogy minél kevesebb hő távozzon el a lakásból érdemes naponta többször, de csak pár percig kitárt ablakokkal szellőztetni, így az elhasznált levegő gyorsan kicserélődik a kinti friss levegőre. Ezáltal sem a falak, sem a berendezés nem hűl át nagyon. Először azonban tekerjük lejjebb a fűtést, hiszen a radiátorra áradó hideg fokozná a teljesítményét. A hosszabban, bukóra hagyott ablakoknál, a résen sok meleg távozik és erősen áthűtheti a lakást, amivel csak az utcát fűtjük.

Forrás: https://pxhere.com/ 

Reluxa, redőny

A redőnyök nem csak a nyári nagy melegben segíthetnek a hőmérséklet kontrollálásában, hanem télen is, hiszen esténként a reluxát lehúzni, vagy akár a sötétítő függönyt elhúzni, segít, hogy a meleg levegő bent, a hideg pedig kint maradjon. Az alumínium- és műanyag redőnyök még új és jól szigetelő nyílászáróknál is nagymértékben javítják a hőszigetelést, így ezek használatával akár 10-15%-os energiamegtakarítást is elérhetünk. A téli időszakban a napsütéses napokon azonban húzzuk fel a redőnyöket, hiszen a napsütés kisegítő fűtésként működhet.

Forrás: https://pxhere.com/

Minimális befektetéssel járó változtatások

Karbantartás

A hó végi számlák csökkentése érdekében elengedhetetlen mind a nyílászárók, mind a fűtést biztosító berendezések rendszeres és szakszerű karbantartása.

Az ablakokon keresztüli hőveszteség 25-30% között mozog. Első és gazdaságosabb lépésként a műanyag ablakok tökéletes zárásához elengedhetetlen a gumi tömítések megfelelő állapotának biztosítása. A műanyag ablakok tömítő gumijai nem örökéletűek, általánosságban elmondható, hogy a rendszeresen ápolt gumik 15 évig, az ápolás nélküli gumik már 5 év alatt is elveszíthetik kellő rugalmasságukat. Idővel a gumitömítések megkeményednek, elveszítik eredeti formájukat, kilapulnak vagy töredeznek, így az ablakok nem záródnak tökéletesen és kiszökik a meleg. A korai elöregedés érdekében javasolt a tömítő gumikat legalább félévente áttörölni glicerinnel vagy más gumiápoló anyaggal. (A glicerin bármely patikában megvásárolható olajos anyag, vény nélkül kapható, és a legkisebb kiszerelés is elegendő belőle.) Emellett érdemes a vasalatok rendszeres olajozása is.

A fűtőtestek légtelenítése is elengedhetetlen a hatékonyságuk megőrzése érdekében. A megrekedt levegő megakadályozza, hogy a radiátor teljesen felmelegedjen, és az állandó légzsák korróziót okozhat. Amennyiben a radiátort hidegebbnek érezzük a tetején, mint az alján, valószínűleg légzsák alakult ki benne, ami akadályozza a víz teljes körforgását. A fűtésszezon kezdete előtt légtelenített radiátorok akár 15%-kal kevesebb energiát is fogyaszthatnak. A légtelenítést házilag is elvégezhetjük, így még csak költséggel sem jár a folyamat.

A fűtőtestek portalanítása főleg a téli szezon előtt fontos. Rengeteg por meg tud ülni bennük, és a fűtés beindításakor kellemetlen szagot áraszthatnak. Amikor a lakásban mindent portalanítunk, a fűtőtesteket se hagyjuk ki! Sziszifuszi munka, de megéri. Akinek nincs türelme hozzá, igénybe veheti profi szakemberek segítségét is, de mi magunk is meg tudjuk oldani a problémát lapradiátor-tisztító kefével.

Természetesen fontos a kazán, cirkó és konvektorok éves karbantartása is szakember bevonásával, hiszen ezzel is akár 5-10% takaríthatunk meg a fűtés költségeiből.

Termosztát

Az ideális otthoni hőmérsékletről már korábban volt szó, ennek betartásához energiatudatos és költséghatékony segítséget nyújthat a fűtési rendszer optimalizálása termosztáttal. A termosztát egy hőérzékelővel ellátott olyan eszköz, amely a fűtési rendszert vezérli. A beállított és az aktuális hőmérséklet alapján bekapcsolja vagy kikapcsolja a fűtést. A fűtési rendszertől függően lehet egyetlen termosztát a lakásban, házban, vagy akár minden szobában. A fűtés programozásával, okos termosztátok és okos termofejek használatával, szobánkénti vagy radiátoronkénti szabályozásával, időzítésével akár az energia 13-20 százaléka megtakarítható. Minél rosszabb a hőszigetelés, annál többet tudunk megtakarítani az időzítéssel és a szobánkénti szabályozással.

A termosztátoknak 3 fajtáját különböztetjük meg:

• Manuális termosztát: a hagyományos, legegyszerűbb, illetve a legolcsóbb megoldás. Az eszköz érzékelés után jelzi a hőmérséklet változását a központi fűtőrendszernek, amely felfűti a megadott értékre a helyiséget, majd pihenőre vonul.

• Programozható termosztát: egy modern, kényelmes választás. Ezek az eszközök már programozhatóak, így többféle beállításra képesek, emellett időzíthetőek is. Mivel kialakításának köszönhetően érzékeny az eszköz, hatékonyabb, és mivel a fogyasztást is optimalizálja, energiatakarékosabb választás.

• Wifis termosztát: a legmodernebb technológia, szabályozástechnikában ez a csúcs. Az internetes kapcsolatnak köszönhetően távoli elérést biztosít, így akkor is szabályozható az otthon hőmérséklete, ha távol vagyunk a lakhelyünktől. (Ugyanakkor több villamos energiát igényel és növeli az elektromágneses sugárzást az otthonunkban.)

Forrás: www.eps-connect.hu

Hőtükör vagy hővisszaverő fólia

A radiátorok minden irányba közel azonos mértékben adják le a hőt, így nem csak a lakást melegítik, hanem nagyon sok energiát adnak át a falnak. Ezzel – különösképpen a nem megfelelően szigetelt lakásban - az energia az utcára szökik és az utcát fűtjük. Minél hidegebb van kinn, annál hamarabb megy ki a meleg. Helyezzünk hővisszaverő fóliát a radiátorok mögé, így a radiátorokból kiáramló hősugarakat visszaveri, azokat a szoba felé tereli, és egyenletesen tartja a hőmérsékletet a helyiségben. Ezzel az egyszerű praktikával akár 10-18% energiát is megtakaríthatunk. A hőtükör előnye, hogy többféle fűtési rendszerhez is használható, akár az egyre népszerűbb padlófűtéshez vagy egyéb fűtési rendszerekhez is.

Forrás: https://foter.com/

Ablakfólia

Hasonló elven működik az ablakfólia is. Az elvesztett hő kb. 30%-a az ablakon keresztül távozik, amely érték megfelelő szigeteléssel csökkenthető. Az egyik leggazdaságosabb módja ennek az ablakfólia használata, amely egy plusz réteget képez az üvegen, ami szigeteli a felületet és visszaveri a kiáramló hő akár 93%-át, így jelentősen csökkentve az energiafelhasználásunkat. Mindeközben az üveg átláthatósága nem romlik. Előnye még, hogy visszaveri a káros UV sugarakat, illetve csökkenti a kondenzvíz képződést, így kisebb eséllyel szaporodik el a gomba és penész az ablakokon. Felhelyezése egyszerű, ehhez többek között itt találhatóak hasznos tanácsok.

Hidraulikus kiegyenlítés

A hidraulikus kiegyenlítés a helyiségek hőszükségletének felmérése és a fűtési rendszer beállítása úgy, hogy a fűtési energia lehetőleg egyenletesen oszoljon el a házban, és minden helyiségben a kívánt hőmérséklet legyen. Amennyiben nincsen optimálisan kalibrálva a fűtés vezérlése úgy a rendszer a fűtőkazán közelében lévő helyiségeket felfűti ugyan, de a távolabbi helyiségeket már kevésbé. Emiatt az utóbbi helyiségeknek több energiára van szükségük annak ellenére, hogy elegendő fűtéshő áramlik a rendszerben.

A fűtésköltségeinek csökkentése érdekében ezért érdemes elvégeztetni a fűtési rendszerek hidraulikus kiegyenlítését. A szakember ehhez meghatározza az egyes helyiségek hőszükségletét, és úgy állítja be a fűtési rendszert, hogy a fűtési energia lehetőleg egyenletesen oszoljon el a házban, és minden helyiségben a kívánt hőmérséklet legyen.

Belső szigetelési praktikák

Vitathatatlan, hogy az épületek hőszigetélését leginkább csak külső szigetelő réteg falra erősítésével lehet megoldani, azonban ez nem mindig lehetséges (például panellakásoknál, ha nem minden lakó egyezik bele, vagy műemlék épületek esetén), illetve jelentős beruházással jár. Kisebb, belső hőszigetelési lépésekkel is már jelentősen lehet csökkenti a lakások, házak hőveszteségét és számos előnnyel is járhat, hiszen gazdaságos és elvégezhetjük fokozatosan, helyiségenként, ellentétben a külső szigeteléssel.

Ennek legegyszerűbb, leggyorsabb és legolcsóbb megoldása a vastag szőnyegek és faliszőnyegek elhelyezése a szobákban, amelyek lényegében hasonló elven működnek, mint az ablakfólia. Egy plusz réteget képeznek, amellyel a rossz vagy hiányos fali hőszigetelést javíthatjuk, vagy a hideg padlót melegebben tarthatjuk. Egy csupasz, kárpit nélküli padlón 10-20%-kal nagyobb energiaveszteség is keletkezhet, mint egy padlószőnyeggel vagy nyírt szőnyeggel ellátott padlón. Rásegíthetünk a melegen tartásra egy hőszigetelő alátéttel, amit nemcsak a padlószőnyeg, de laminált padló alá is érdemes lerakni. Emellett a vastag és puha textiliák kellemes hangulatot árasztanak a lakásban.

Egy másik praktikus és költséghatékony megoldás a hőszigetelő tapéta alkalmazása. Számos előnye közé tartozik, hogy minimális térveszteséggel jár, nem csak a falakon, hanem a mennyezeten is használható, és nem feltétlen kell a felhelyezéséhez szakember, illetve hangszigetelésként is remek megoldás. A hőszigetelő alátéttapéta magja leggyakrabban a jó hőszigetelő tulajdonságú habosított polietilén vagy sztirol anyag, amelynek egyik vagy mindkét oldalát vastag kartonpapírral kasírozzák le, ami megkönnyíti a felragasztásukat. Ezeknek a szigetelőanyagoknak hátránya, hogy nem természetes anyagok, így az előállításuk és felhasználásuk is nagyobb terhet ró a környezetünkre. Ennél valamivel költségesebb, de sokkal környezetbarátabb megoldás lehet a még kevésbé elterjedt parafa vagy természetes anyagokból előállított folyékony tapéták használata. Számos honlap tartalmaz részletes leírást a témáról, csak példaként bemutatva néhányat: a polietilén és sztirol tapétáról itt, a folyékony tapétáról itt és itt, a parafáról pedig itt. Érdemes minél több hazai és külföldi honlapot is megnézni, hogy a legjobb döntést tudjuk meghozni.

A fent említett „otthoni” praktikákon túl, a hagyományos belső hőszigeteléssel kapcsolatban számos aggályok is felmerülnek, ezért csak említés szintjén írunk róla. A belső szigetelés egyik fő problémája, hogy jelentősen megváltoztatja a falazat hőtechnikáját. Ezért elengedhetetlen, hogy megfelelő szakemberrel egyeztetve, alapos kiviteli tervezés után álljunk neki egy ilyen munkálatnak. Ennek folyamatáról, hátrányáról és előnyéről itt olvashatunk részletesebben.

Nagyobb befektetést igénylő lépések

Szigetelés

Ahogyan a fenti képen is látható, a megfelelő szigetelés elengedhetetlen a rezsiköltségek csökkentésére irányuló erőfeszítéseink során, hiszen rengeteg hő szökik el a kiterjedt felületeken. A szigetelés témaköre egy önálló írást érdemelne, így itt csupán csak röviden és lényegre törően foglalkozunk vele.

A tetőnek, helyzeténél fogva (a hő felfelé száll), nagy szerepe van az épület hőveszteségében, ezért jobb hőszigetelésűnek kell lennie, mint a falaknak. Ez az összes utólagos hőszigetelés közül a legegyszerűbb, és házilag is elvégezhető. A kezdeti lépésekhez itt találunk javaslatokat.

Amennyiben a ház fűtetlen pincével rendelkezik, érdemes szigetelni a pincefödémet is, ezzel megakadályozva, hogy a hideg padló miatt lehűljön a levegő a földszinten, és így állandó szinten tartható az ottani hőmérséklet. Ha a pince rendszeres használatban van és emiatt fűtött, akkor annak padlóját és falait célszerű szigetelni és bent tartani a meleget.

Az ablakok szigeteléséről már röviden volt szó korábban. Amennyiben régi, huzatos ablakokkal rendelkezünk, érdemes szakember segítségét kérni a megjavításukhoz. A legtöbb esetben (különösen a faablakoknál) nincs szükség cserére, sokkal kisebb költséggel is jelentősen javítható az ablakok szigetelése.

Az egész ház, illetve homlokzat szigetelése már egy összetettebb és bonyolultabb feladat, amelyhez elengedhetetlen a szakértői segítség bevonása.

A következő cikkünkben arról írunk, miként csökkenthetjük a meleg víz előállításának költségeit.

Látványos, ahogy a fővárosban egyre szaporodnak a kerékpársávok a főútvonalakon. Kevésbé látványos, de nem kevésbé fontos, hogy egyre több mellékutcában válik könnyebbé a kerékpározás – például a kétirányú kerékpárforgalom engedélyezésével az egyirányú utcákban. Ez utóbbi azért lényeges is, mert legtöbben nem főútvonalról indulnak, illetve nem oda érkeznek, és csak úgy válhat leginkább vonzóvá a napi szintű kerékpározás, ha a főútvonalak és a mellékutcák egyaránt bringabarátak. Mindannyian tehetünk azért, hogy ez mielőbb megvalósuljon.

Sajnos sok olyan útvonal van, ahol értelmetlen akadályok nehezítik a (szabályos) kerékpározást. Az alábbiakban erre egyetlen példát mutatunk (ld az 1. képet).

1. kép: A példabeli útvonal

Ha kerékpárral kívánunk eljutni a Budapest XI. kerületi Daróczi út és Hamzsabégi út kereszteződésétől a BAH csomópontig, akkor a Daróczi úton már az első nagyobb kereszteződésnél, a Nagyszőlős utcánál akadályba ütközünk, mivel itt fizikailag van elválasztva az úttest két oldala (ld. a 2. képet!), ellehetetlenítve a szabályos közlekedést a Daróczi út két része között. Itt többször is láttam kerékpárosokat és gyalogosokat átevickélni, esetenként az elválasztósávon sűrűn parkoló autók között. A legjobb az lenne, ha egy gyalogátkelőhelyet létesítenének, azonban az is sokat segítene, ha eltávolítanák a fizikai akadályt és lehetetlenné tennék a parkolást az elválasztósáv ezen rövid részén. Mivel a kissé távolabb lévő közlekedési lámpák egyébként is megakasztják a gépkocsiforgalmat a Nagyszőlős utcán, nem kellene sokat várakozniuk a gyalogosoknak, kerékpárosoknak, hogy szabályosan át tudjanak kelni. Ilyen megoldásra számos példa van európai városokban (3. és 4. kép).

2. kép: Csak jelentős kerülővel lehet szabályosan átmenni a Daróczi út egyik szakaszáról a másikra

 3. kép: A kerékpárosok szabályosan tudják keresztezni a főútvonalat, ha kijönnek a mellékutcából, ahonnan a fotó készült, illetve szabályosan be tudnak kanyarodni mellékutcába a főút túloldaláról (Berlinben)

4. kép: Sok gyalogos és kerékpáros kel át ezen a főúton, még sincs itt zebra, hiszen a nem messze lévő kereszteződéseknél a lámpák úgyis percenként megállítják a gépjárműforgalmat (Berlinben)

Azonban nem ez az egyetlen akadály a Daróczi úton. Amint a 6. képen látható, már Nagyszőlősi utca utáni saroknál minden járműre kötelező „behajtani tilos” táblával szembesülünk, pedig semmi nem indokolja, hogy ne lehessen itt kétirányú kerékpáros forgalom.

5. kép: Teljesen értelmetlenül tilos a kerékpárral behajtás a Daróczi út folytatásában

 A Daróczi úti akadályok legyőzése után ráfordulunk az Alsóhegy utcára és eljutunk a Karolina út és a Villányi út kereszteződéséig, ahol a felfestés mutatja, hogy a járdán folytathatjuk az utunkat (6. kép). Azonban a következő kereszteződésnél, a Bajnóczi út sarkánál már nem tudunk (szabályosan) átmenni a túloldalra, hogy a Villányi úti kerékpársávon folytassuk az utunkat (7. kép).

6. kép: A felfestés azt sugallja, hogy itt a járdán mindkét irányba közlekedhetünk biciklivel

7. kép: Jó lenne, ha itt át szabadna menni a Villányi út túloldalára

Miután valahogy elvergődünk a Villányi úton a Budaörsi útig, újabb meglepetés vár bennünket: hirtelen megszűnik a kerékpársáv (8. kép). Az életveszélyt elkerülendő, a biciklizést a járdán folytathatjuk (tapasztalataim szerint ezt sokan meg is teszik), amit már csak a rajta parkoló autók akadályoznak (9. és 10. kép). Pedig itt akár kerékpársávot is ki lehetne alakítani a járdán.

8. kép: „Érdekesen” megszűnő kerékpársáv

9. és 10. kép: Járdán parkoló autók a Budaörsi úton a BAH csomópontnál

 A fent felsorolt akadályokat (ahogy sok más akadályt is), kis ráfordítással, egyszerűen fel lehet számolni. Azt, hogy érdemes minden „kis” ügyben is fellépni az önkormányzatoknál a kerékpározás feltételeinek javításáért, egy sikeres civil kezdeményezés is bizonyítja. Korábban a Dohány utca, illetve Síp utca felől érkezve a Rákóczi úthoz, csak a Rákóczi útra ráfordulva, bonyolult módon lehetett a Pollack Mihály tér felé továbbhaladni (11. kép). A Levegő Munkacsoport és a Magyar Kerékpáros Klub közös levélben fordult a Józsefvárosi Önkormányzathoz, kérve, hogy számolják fel a Síp utcával szemben, a Rákóczi út túloldalán lévő Puskin utcában a kétoldalú parkolást, mert az ellehetetleníti a kétirányú kerékpáros közlekedést és a gyalogosok életét is megkeseríti (12. kép). Az önkormányzat rövid időn belül eleget tett a civilek kérésének, amint az a 13. képen látható.

11. kép: Régebben csak ezen az útvonalon lehetett kerékpárral szabályosan eljutni a Síp utcából a Pollack Mihály térre

 12. kép: A Puskin utca korábban

13. kép: A Puskin utca ma

Sok helyen (akár főútvonalon, akár mellékutcán) viszonylag könnyen meg lehetne szüntetni a kerékpározást nehezítő körülményeket. Forduljunk tehát az illetékes önkormányzathoz – még akkor is, ha az eseteknek csak egy részében járunk sikerrel. (Fellépésünkhöz segítséget kaphatunk a Járókelőtől is.) Emlékezzünk a mondásra: „Néma gyereknek anyja se érti a szavát.”

Egy 2,5 tonnás luxusautó zöld rendszámmal
(Fotó: Lukács András)

 

Villanyautók: nem jó a helyzet

2013-ban az Európai Unióban 221,694 millió személygépkocsi volt forgalomban. Számuk 2022-re 252,605 millióra, azaz 30,911 millióval nőtt. Ugyanebben az időszakban a villanyautók száma mindössze 3,056 millióval emelkedett. (A hibrid autókat nem tekintjük villanyautónak, mivel a szén-dioxid-kibocsátás tekintetében nem igazán jobbak a benzin- és dízelüzemű autóknál.) Ez a tendencia 2023-ban is folytatódott: az abban az évben eladott 10,5 millió új autóból mindössze 1,5 millió volt e-autó, azaz mindössze 14,6 százalékuk.

Norvégiát folyamatosan követendő a villanyautók elterjesztésének mintaországaként szokták említeni. Való igaz, hogy – a bőkezű kormányzati támogatásoknak köszönhetően – rendkívül fellendült az e-autók értékesítése.

Az összkép azonban egyáltalán nem rózsás.

Míg 2010-ben 2,308 millió autó volt az országban, 2022-re ez a szám 3,105 millióra ugrott – az 5,4 millió lakosú országban. A belső égésű motorral hajtott autók száma viszont egyáltalán nem csökkent ezen időszak alatt.

Nagyot hibáztak a kormányok

A norvégok mostanra már arra panaszkodnak, hogy a városok életminőségét rontja a hatalmas autóforgalom és a városok közterületeit elfoglaló parkoló autók. Sokan közülük úgy gondolják, hogy hasznosabb lett volna többet befektetni a tömegközlekedésbe, és ösztönözni a kerékpározást és a gyaloglást. Az elektromos autókra nyújtott támogatások növelték a társadalmi egyenlőtlenségeket is, mivel elsősorban a tehetősebb egyéneknek kedveztek, akik általában egy vagy több további e-autót vásároltak a már meglévő autójukhoz, illetve autóikhoz. A norvég kormány tehát

nemcsak környezetvédelmi, hanem társadalmi szempontból is elhibázott módon költötte el az villanyautókra szánt hatalmas támogatásokat.

Sajnos ugyanezt a hibát követték el más országokban is szerte Európában.

Magyarországon sem jobb a helyzet. 2010-ben 80 villanyautó volt Magyarországon, 2023-ra 41 ezerre nőtt a számuk.  Ugyanakkor a teljes személygépkocsi-állomány 3 millióról közel 4,2 millióra emelkedett.

Az a tény, hogy az villanyautózás állami támogatása ellenére nemhogy nem javult a helyzet, hanem jelentősen romlott, bizonyítja, hogy csak ezzel az intézkedéssel nem lehet visszaszorítani a belső égésű motorral hajtott autók használatát.

A változáshoz mindenekelőtt a fosszilis üzemanyagok kolosszális támogatását kell felszámolni.

Az Európai Bizottság honlapján közzétett, a közlekedés külső költségeinek internalizálásáról szóló tanulmány szerint a közúti közlekedés használói messze nem fedezik annak költségeit: a személygépkocsik külső költségei Európában széles skálán mozognak, a dániai nullától a luxemburgi 84 százalékig. (A közlekedés külső költségei azok a költségek, amelyeket a közlekedés használói okoznak, de amelyeket nem ők fizetnek – legalábbis nem közvetlenül. Ide tartoznak többek között a környezeti és egészségi károk költségei.) Néhány országban már történtek sikeres intézkedések külső költségek beépítésére, azonban ezek messze nem elégségesek. Ugyanakkor ezek a példák azt bizonyítják, hogy az ilyen intézkedések lehetségesek, és elnyerhetik a közvélemény támogatását. A városok jelentősen hozzájárulhatnának ehhez a folyamathoz a parkolási díjak emelésével, illetve a dugódíj bevezetésével, és ezzel egyidejűleg a lakosság kompenzációjával.

Az utóbbi hetekben többször nyilatkozott a kormány arról, hogy intézkedéseket fontolgat az üzemanyagárak csökkentése érdekében. A Levegő Munkacsoport korábban már 41 érvvel támasztotta alá, hogy az üzemanyagadók csökkentése, illetve az árstop sokkal több kárt okozna, mint hasznot. Ezeket most néhány további gondolattal egészítem ki.

A közhiedelemmel ellentétben a benzin ára – kisebb-nagyobb hullámzásoktól eltekintve – reálértéken (tehát az általános inflációt figyelembe véve) egyáltalán nem emelkedett 1995 és 2023 között. Bár a gázolaj ára nagyobb ingadozásokat mutatott, de még 2020-ban is az 1995. évi szinten volt, és 2023-ban is csak mintegy 20 százalékkal haladta meg azt.

Ugyanakkor a lakosság reáljövedelme 1995 és 2022 között 82 százalékkal emelkedett, ami azt jelenti, hogy 2022-ben egységnyi idő alatt szerzett jövedelemből csaknem kétszer annyi benzint lehetett venni, mint 27 évvel korábban. Tehát nem állja meg a helyét az az érv sem, hogy a „családok védelme” érdekében kell csökkenteni az üzemanyagárakat.

Hasznos tanulságot vonhatunk le abból is, ha összehasonlítjuk az üzemanyagárak és az üzemanyag-fogyasztás alakulását. Amint az alábbi ábrán látható, a magasabb benzinár általában alacsonyabb fogyasztással járt, és fordítva. A gázolajnál is hasonló összefüggést tapasztalhatunk.

Ez bizonyítja az Európai Unió azon döntésének helyességét, hogy az üzemanyagok adójának emelésével, illetve a kibocsátáskereskedelmi rendszernek a közúti közlekedésre történő kiterjesztésével növelje az üzemanyagárakat, így segítve elő az emberiséget fenyegető egyik legnagyobb veszély, a klímakatasztrófa megelőzését. A kormány beavatkozása az üzemanyagárak csökkentése érdekében szembemenne ezzel a törekvéssel.

Az ábra azt is mutatja, hogy a Covid-járvány időszakában látszólag megfordult az említett összefüggés: az alacsonyabb ár kisebb fogyasztással járt. Ez a következtetés azonban téves, márpedig azért, mert éppen a – kijárási tilalmak és egyéb hasonló korlátozások által okozott – alacsonyabb fogyasztás idézte elő az árak csökkentését. Tehát ismét igazolódott a közgazdaságtan azon tétele, hogy az árakat leginkább a fogyasztás visszafogásával lehet csökkenteni. Más szavakkal: a mérséklődő kereslet kikényszeríti az alacsonyabb árakat.

A kormánynak és az önkormányzatoknak is számos lehetősége van az üzemanyag-fogyasztás iránti kereslet csökkentésére. Ilyen lehetőség például a parkolási díjak emelése és kiterjesztése, a dugódíj bevezetése, a közterületek újraelosztása (amint például a nyitó fényképen látható), 30 kilométer/órás sebességkorlátozás bevezetése a lakott területeken (a főútvonalak kivételével), a közautó-használat és a telekocsizás ösztönzése, valamint a biztonságosabb, egészségesebb feltételek megteremtése a gyalogos és kerékpáros közlekedés számára.

Bár mindezek az intézkedések csak akkor csökkenthetnék érdemben a világpiaci olajárat, ha azokat Európa-, sőt világszerte széles körben alkalmaznák, csupán a hazai bevezetésük hatására is jelentős összegeket takaríthatnának meg az autótulajdonosok a kevesebb üzemanyag felhasználása következtében.

Lukács András
a Levegő Munkacsoport elnöke

A cikk eredetileg a G7 Ekonomi rovatában jelent meg.

2. rész

Helyben, közösségben az erő

Ha az állam beavatkozása szükséges az energiaszegénység mérsékléséhez, akkor miért fontos vizsgálni alulról jövő, közösségi kezdeményeséseket? Jogos kérdés, de nem elégedhetünk meg csak ennek a megoldásával, az érintetteknek esélyt kell adnunk arra, hogy immáron legyen beleszólásuk saját életük alakításában. Ezért néhány hazai példát vizsgáltam meg, mely során az energiaszegénységben élők nem csak csökkenteni tudják az energiafogyasztásukat vagy növelni a háztartásuk energiahatékonyságát, hanem a projektek elindítottak változást generáló folyamatokat. Azért ezeket a módszereket tartom a leghasznosabbnak, mert alapítványok, civil szervezetek bevonásával, helyi közösségépítéssel kiegészítve nem csak az energiaszegénység szorítható vissza, hanem reményt és esélyt adhat a kilátástalansággal küzdő települések és közösségeik számára.

Toldon és Bagon is próbálkoztak biobrikett gyártással. A biobrikett száraz biomasszából préselt tüzelőanyag, melyet beáztatott papírból és mezőgazdasági és papíripari hulladékból készítenek présgép segítségével. Toldon az Igazgyöngy Alapítvány jóvoltából a közösségi kísérletezés után már üzemi alapon működik a termelés. Három helyi férfi állandó bejelentett munkavállalója az alapítványnak. Hosszas próbálkozások után végül a szalmabrikett gyártás vált működőképessé, nyomott áron adják el a falu lakóinak fűtőanyag kiegészítésként. Azonban a kereslet nem teljesen találkozik a kínálattal, a lakók nem mindig szeretik használni. Ennek egyik fő oka az elavult fűtőberendezések lehetnek. Ha a brikettgyártásnak vannak is hátrányai, az eddigi eredmények az Igazgyöngy Alapítvány mindennapos helyi jelenléte és holisztikus gondolkodás nélkül nem lettek volna elérhetőek.

Bagon már nehezebb volt motiválni az embereket, hiszen a nem üzemi alapú folyamat időigényes, és a nagy mennyiségű befektetett idő és energia után kevés családnak, rövid időre volt elegendő a nyáron gyártott, majd télen felhasznált brikett. A BAGázs Közhasznú Egyesület ezért az áramszolgáltatások legális használatát és az áramszolgáltatásokhoz kapcsolódó adósságok rendezését tűzte ki célul. A BAGázs egyezségre jutott a helyi áramszolgáltatóval, amelynek eredményeként az Egyesület és a szolgáltató átvállalta az adósságok egy részét, ezzel lehetővé téve, hogy az áramáltatást ismét beköthessék a résztvevő családokhoz. Cserébe a családok biztosították, hogy a fennmaradó adósság teljes összegét törlesztik, és az áramot kizárólag jogszerűen vételezik. Két év után egyetlen résztvevő család kivételével már mindenki a tartozásrendezési időszak végére ért, ez is mutatja a projekt sikerességét.

 Szárító és présgép Bagon
Forrás: Rácz, 2014

Ágon az első közösségi alapú projekt a Habitat for Humanity HabitatPont elnevezésű programja volt. A szervezet építőanyaggal, szaktudással és közösségépítéssel segítette hozzá a mélyszegénységben élő családokat ahhoz, hogy magukat és egymást segítve javítsanak otthonaik állapotán. Az Elosztó Projekt segítségével egyedülálló módon egy energiaszegénységi stratégia is készült, melynek célja a helyben azonosított problémákra válaszul kidolgozott komplex, de reálisan megvalósítható javaslatok kidolgozása volt jövőbeli fejlesztések tervezéséhez. A stratégia elkészítéséhez a lakosság körében készült kérdőíves felmérés eredményeit és helyiekkel folytatott közösségi beszélgetések tapasztalatait is felhasználták. Gyakorlati beavatkozásként energiahatékonyságot javító intézkedések valósultak meg. Továbbá a Habitat és önkéntes kályhaépítők segítségével cserépkályhákat és hőoszlopokat telepítettek az elmúlt években néhány háztartás számára. A projektbe bevonandó családok kiválasztási szempontjait közösségi beszélgetés keretében kollektívan határozták meg. A kiválasztott családokat egy jelképes önrész is terhelte, amelynek összegét szintén közösen határozták meg. A hőoszlopok eddig alapvetően beváltak, harmadannyi tüzelőanyagot használnak az érintettek, mint azelőtt.

A három általam bemutatott település közösségi kezdeményezéseinek közös felismerése, hogy a helyiek bevonásával kell megszületnie a megoldásnak az energiaszegénységre. Az Ágon, Bagon és Toldon elért sikerek titka a hosszútávra való tervezés és a folyamatos jelenlét a helyi közösségekben. Nincs egy mindenhol jól működő megoldás, ennek tervezésekor figyelembe kell venni a helyi igényeket és adottságokat. A cél a „képessé tenni” (empowerment) elv elsajátítása, vagyis, ha majd egyszer nem lesznek a településeken dolgozó szakemberek és egyesületek, legyenek olyan helyiek, családok, közösségek, akik majd önállóan viszik tovább egyesületek, legyenek olyan helyiek, családok, közösségek, akik majd önállóan viszik tovább a tanultakat, folytatják a megkezdett munkát. 

Hogyan tovább?

Ugyan a szakemberekhez hasonlóan és sem találtam meg még a megfelelő választ az energiaszegénységre, de a kutatásom eredményei alapján írásom végén néhány ajánlást szeretnék ismertetni, amely nemcsak Lyukóvölgy esetében, hanem más hasonló helyzetben is megfontolandó. Az első lépés egy átfogó energiaszegénységi stratégia kidolgozása lehet, a lakhatási helyzettel kiegészítve. Minta lehet továbbá a BAGázs és a Toldon működő Igazgyöngy tevékenysége. Mindkét szervezet célja a helyiek képessé tétele, vagyis, hogy élni tudjanak az egyesületek által felkínált komplex modellprogram nyújtotta lehetőségekkel. Véleményem szerint a tisztes körülmények közötti lakhatás biztosítása is alapjog. Mint már hangsúlyoztam, hiszek az alulról jövő megoldásokban, de az energiaszegénység felszámolásához állami beavatkozáson keresztül vezet az út.

Végül pedig szemléletváltással szeretnék zárni. Hiszek abban, hogy a környezetünk, társadalmunk és gazdaságunk is csak úgy működhetet fenntarthatóan, ha mérsékeljük az egyenlőtlenségeket. Úgy gondolom, nem lehet sikeres az a gazdasági-társadalmi rendszer, ahol folyamatosan leszakadnak társadalmi csoportok vagy térségek. Tisztában vagyok vele, hogy egyenlőtlenségek mindig lesznek, de törekednünk kell ennek minimalizálására. Véleményem szerint minden fejlesztésnek és támogatásnak egy olyan lehetőségeket kell adnia a kirekesztett társadalmi csoportoknak, így Lyukóvölgy és az említett települések valamennyi lakójának is, amely olyan életkörülményeket teremt számukra, amilyenben mi is élni szeretnénk.

Vass Gergő
a Levegő Munkacsoport önkéntese

1. rész

A környezetvédelem és a szegénység elleni küzdelem sok ponton fonódhat össze. Ezek közül az egyik legkézenfekvőbb az energiaszegénység témaköre. Hiszek abban, hogy a jelenleg perifériára szoruló társadalmi rétegek, térségek helyzetét a jövőbeli zöld paradigmaváltás igazságosan képes kezelni. Ehhez elengedhetetlennek tartom az energiaszegénység megoldását, hiszen mindenkit megilletnek az alapvető energiaszolgáltatások. Szakdolgozati témaválasztásomkor ezért miskolciként a város egyik legnagyobb szegregátuma, Lyukóvölgy keltette fel az érdeklődésemet. Az egykor szebb időket megélt városrészt és az itt élők életét számos más probléma is sújtja, de úgy gondolom, hogy ezek megoldásához alulról jövő kezdeményezésekre is szükség van. Ezért vizsgáltam meg, hogy milyen helyi, közösségi alapú válaszok adhatók a lyukóvölgyi energiaszegénységre.

Lyukói életkép
Saját fénykép 

Véleményem szerint a problémáknak, így az energiaszegénységnek is lehetőleg azok keletkezési helyén kell megoldódnia. De vajon lehetséges-e csak helyi szinten megoldani az energiaszegénységet? Mekkora beavatkozás szükséges a felsőbb szintektől? Az energiaszegény háztartások alacsony jövedelműek és nehezen felfűthető épületekben élnek, ráadásul az energiáért magas árat fizetnek. Emiatt környezetszennyező fűtési módokhoz fordulnak, mely nem csak környezetük, hanem saját egészégükre is káros. Jövedelmük miatt kevésbé férnek hozzá egészségügyi szolgáltatásokhoz, ami befolyásolja a munkaképességüket és a másokkal való kapcsolataikat. Látható tehát, hogy ez egy olyan ördögi körhöz vezet, amiből meglátásom szerint csak állami beavatkozás segítségével lehet kitörnie az érintett embereknek. Ehhez nagyszabású állami támogatási rendszerek kidolgozása szükséges. Ezeknek egyidejűleg kell javítania a háztartások jövedelmi szintjét, az energia megfizethetőségét, a lakhatáshoz és az energetikai beruházásokhoz való hozzáférést. Vagyis olyan támogatási rendszerek és egyéb eszközök kialakítása indokolt, amelyek több irányból, több területen – például közvetlen pénzügyi támogatásokkal, adósságkezeléssel, adókedvezményekkel, tüzelőanyag támogatással, lakásfelújítási támogatásokkal, technikai segítségnyújtással – segíti a rászorulókat abban, hogy kikerüljenek az energiaszegénység csapdájából.

Lyukói Közösségi Ház.
Forrás: Magyar Máltai Szeretetszolgálat 

Nemcsak energiaszegénység

Dolgozatom középpontjában Miskolc Lyukóvölgy városrésze állt, így a helyi energiaszegénység mérséklésére adott lehetséges válaszoknak figyelembe kell venniük a városrész egyedi helyzetét. A terület infrastrukturális jellemzői alapján azonnali beavatkozás lenne szükséges a helyiek életkörülményeinek javításához, de ennek megvalósítása korántsem egyszerű. A helyi társadalom képe a rendszerváltozás óta nagy mértékben átalakult, az egykori zártkerti terület külterületi lakóövezetté alakult. A népesség folyamatosan növekszik, ennek mérését a tisztázatlan ingatlantulajdoni viszonyok nagyban nehezítik. A városvezetés részéről Lyukóvölgy belterületté nyilvánítása nem opció, mint megoldási lehetőség. Azt gondolom, hogy elsősorban nem településfejlesztési, hanem komplex megoldások szükségesek. Erre vannak törekvések, de az erőforrások szűkösek, és a látható eredményekhez idő kell. A városnak lehetősége szerint támogatni érdemes minden Lyukóvölgyben tevékenykedő civil szervezet kezdeményezését, segíteni őket az egymással való együttműködésben. Összeségében tehát a városrész fejlesztése, így az energiaszegénység problémakörének kezelése is elsősorban civil szereplők bevonásával és szociálpolitikai eszközök segítségével lehetséges.

Hét kanadai tartomány lakóinak, az ország lakossága mintegy 60 százalékának háromhavonta jelentős összeg érkezik a bankszámlájára: tartománytól függően az egyedül élők 30-50 ezer forintnyi, a négyfős (kétgyerekes) háztartások 60-100 ezer forintnak megfelelő kanadai dollárt kapnak, és a vidéken élők további 10 százalékot. A támogatást, amelynek összege 2030-ra várhatóan megduplázódik, a szövetségi állam utalja minden háztartásnak, függetlenül azok anyagi helyzetétől.

Hogy honnan származik ez a pénz? A támogatás tulajdonképpen az adott tartományban beszedett szövetségi karbonadó újraosztása. A hét tartományban a fosszilis energia használatából származó szén-dioxid után karbonadót kell fizetni, aminek mértéke forintra átszámolva tonnánként jelenleg mintegy 21 000 Ft, de 2030-ra 45 000 forintra nő. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a benzin és a gázolaj esetében az adó mértéke literenként a jelenlegi 47-57 forintnyi értékről 2030-ig mintegy 100-120 forintos értékre, a háztartási gáz esetében pedig köbméterenként 41 Ft értékről 90 Ft érték közelébe emelkedik (jelenleg a benzin és a gázolaj ára Kanadában környezetvédelmi adó nélkül körülbelül 410 Ft/liternek, a gáz ára kb. 105 Ft/köbméternek felel meg). De a benzin, dízel üzemanyag és a földgáz mellett minden más fosszilis üzemanyag , így a szén és a kerozin után is adózni kell attól függően, hogy használatuk mennyi CO2-kibocsátással jár. Emellett a nagy kibocsátású cégek, köztük az energiacégek is adóznak a kibocsátásuktól függően, így a karbonadó minden olyan termék árában ( elektromos áram, építőanyagok, stb.) megjelenik, melyek előállítása nagy kibocsátással jár.

Vajon mi értelme ennek a károsanyag-kibocsátás szempontjából? Első ránézésre úgy tűnhet, hogy az állam az egyik zsebből a másikba pakolja a pénzt, és így gyakorlatilag mindegy, hogy mondjuk a benzin olcsó vagy drága: kapok cserébe kompenzációt, amiből meg tudom venni a drágább benzint. De ez nem így van. Az érintett tartományok lakói nem annyi pénzt kapnak vissza támogatás formájában, amennyivel többet költenek benzinre, hanem az átlagot. Így minél kevesebb fosszilis energiát fogyasztanak az átlaghoz képest, annál inkább pluszban leszek. Másrészt ha valami drágul, abból a legtöbb ember kevesebbet fogyaszt, függetlenül attól, hogy mennyire engedheti meg magának, mert az alternatívák előnyösebbnek tűnnek, és inkább abból fogyaszt többet. Alternatíva pedig szinte mindig van. Ráadásul az energia esetében a kisebb fogyasztás nem is feltétlenül jelent komoly vagy akár érzékelhető változást, hiszen egy alacsonyabb fogyasztású autóra váltva akkor is kevesebb üzemanyagot fogyaszt az ember, ha ugyanannyi utat tesz meg vele, és egy jól szigetelt, kevésbé fűtött lakásban ugyanolyan meleg van, mint abban, amit rosszul szigeteltek, de sok energiával fűtenek.

De miért nem emelik fel egyszerűen az energia árát, újraosztás nélkül, ami ráadásul rengeteg plusz forrást is generálna, amit energiahatékonyságra, közösségi közlekedésre, oktatásra lehetne költeni? Valójában ez a megoldás is hatékony lenne – Kanada több államában is adóújraosztás nélkül vetnek ki karbonadót –, de a szimpla adóemelés általában sokkal népszerűtlenebb, mint az adóújraosztás, elég Franciaországban az üzemanyagárak emelése ellen tiltakozó sárgamellényesek mozgalmára gondolni. Mivel az energiafogyasztás rendkívül egyenlőtlenül oszlik el, az adóújraosztással a nagy többség már akkor is jól járna, ha nem használna kevesebb energiát (ettől függetlenül túlnyomó többségük mégis kevesebb energiát fog fogyasztani, mert úgy még jobban jár). Ezért adóújraosztás esetén a társadalmi reakciókat tekintve jóval könnyebb a karbonadó kivetése, és emellett nagyobb mértékű, így a fogyasztást jobban csökkentő adót lehet kivetni.

Ezt a kanadai példa is megerősíti. A karbonadóval terhelt energiaárak miatt az előrejelzések szerint az ország szén-dioxid-kibocsátása négy év alatt 11 százalékkal csökken, és az összes kibocsátáscsökkentő intézkedés közül ennek van a legnagyobb hatása. Ráadásul az adóújraosztással a lakosság mintegy 80 százaléka jól jár – ők több támogatást kapnak, mint amennyit az új adó miatt kifizetnek –, ezért az adóújraosztás meglehetős népszerűségnek örvend. Különösen az alacsonyabb jövedelmű családok járnak jól, amelyek az átlagnál jóval kevesebb energiát fogyasztanak.

A karbonadó Kanadában nem előzmény nélküli: Brit Columbiában már 2008 óta létezik tartományi szinten, de ott a lakosság a bevételnek csak kb. 40 százalékát kapja vissza adókedvezmény formájában, azaz jóval egyenlőtlenebb és kevésbé nyilvánvaló formában. Az eredmény így is látványos, hiszen az adók hatására a benzinfogyasztás öt év alatt 16 százalékkal csökkent, míg Kanada más részein 3 százalékkal nőtt.

Amikor a Kádár-rendszerben drágult a hús

Hasonló adópolitikát más országokban is alkalmaznak. Irán például 2010-ben négyszeresére emelte a korábban kb. 25 Ft/liternek megfelelő benzinárat, és a leggazdagabbak kivételével minden iráni kapott havonta 1000 Ft értékű támogatást. Az áremelés hatására az üzemanyag-fogyasztás kb. 20 százalékkal csökkent, és az így megtakarított üzemanyagot Irán külföldön jóval magasabb áron tudta eladni. Így az ország nagyjából kétszer annyi bevételhez jutott, mint amennyit szétosztott a lakosságnak. (Számos hasonló jellegű adóújraosztást mutat be az Ecologist tavalyi cikke.)

Ez az adópolitika Magyarországon sem ismeretlen. 1976 júliusában a központilag megállapított húsár már annyira elmaradt a valós ártól (egy kilogramm sertéscomb 58 forintba került), hogy a háztáji hústermelők is inkább a bolti húst vették, és a helyzet ellátási gondokkal fenyegetett. A megoldás az lett, hogy a hús és húskészítmények árát megemelték átlagosan 30 százalékkal, miközben minden dolgozó és nyugdíjas kapott havi 60 Ft adómentes bér- és nyugdíjkiegészítést.

Az adóújraosztást nemcsak az indokolja, hogy gazdasági és környezetvédelmi szempontból rendkívül hatékony, és mivel a többség jól jár vele, széles körű társadalmi támogatást élvez, hanem a társadalmi igazságosság is. Az adóújraosztás ugyanis tulajdonképpen a korábbi egyenlőtlen támogatások egyenlő mértékű elosztása. Ez a legegyértelműbben az iráni és magyar adó-, illetve támogatási reformban látszott, ahol az alacsony benzin- és húsárakat közvetlen állami támogatások tették lehetővé. Az adóújraosztás nem tett mást, mint a korábban egyenlőtlenül elosztott állami támogatást – hiszen minél több benzint vagy húst vett valaki, lényegében annál több állami támogatást vett igénybe – egyenlően szétosztotta az állampolgárok között.

Ugyanez elmondható a kanadai adóújraosztásról is, azzal a különbséggel, hogy Kanada esetében a támogatás sokkal kevésbé nyilvánvaló. A fosszilis energia a világon a Nemzetközi Valutaalap, az IMF számításai szerint 2022-ben 7 billió dollárnyi, azaz kibocsátott CO2-tonnánként átlagosan 190 dollárnyi támogatást kapott (beleértve a meg nem fizetett környezeti károk értékét is) – azaz ennyivel kevesebbet fizettek az energiáért a vásárlók. Vagyis végső soron mindenki, hiszen a cégek és az intézmények által megvásárolt üzemanyagért vagy energiáért is a végfelhasználó fizet a termékek vagy szolgáltatások árán keresztül, az állami intézmények által felhasznált üzemanyagért pedig az adókon keresztül. Ez azt jelenti, hogy a 7 billió dollár értékű támogatás túlnyomó részében, átlagosan közel 900 dollárnyi támogatásban mintegy 8 milliárd ember részesült. Persze óriási a különbség az egyes országok között, mert energiafogyasztás, az energia teljes költsége és az energia ára országonként változó. Kanadában például átlagosan 1000 dollárnyi támogatás jutott egy lakosra, az Egyesült Államokban 2240, Szaúd-Arábiában 7000, a Kongói Demokratikus Köztársaságban pedig csak 10.

Ezek az átlagok ugyanakkor egy-egy országon belül is óriási egyenlőtlenséget fednek el. Minél gazdagabb ugyanis valaki, annál több terméket és szolgáltatást – azaz közvetve vagy közvetlenül fosszilis energiát – fogyaszt, és így annál több CO2-kibocsátáshoz járul hozzá. A Nature 2022-es cikke szerint míg az emberiség leggazdagabb 1 százaléka a globális CO2-kibocsátás 23 százalékáért, a leggazdagabb 10 százaléka pedig a 48 százalékáért felel, a világ szegényebb fele mindössze a 12 százalékáért. Ez az óriási egyenlőtlenség korántsem csak az országok eltérő fejlettségének és gazdagságának köszönhető, hiszen az egyenlőtlenség 63 százalékát az országokon belüli különbségek magyarázzák. Így az amerikaiak és szaúd-arábiaiak legjobban kereső 1 százaléka átlagosan évi több tízezer, a kongóiak nagy része viszont csak néhány dollárnyi támogatásban részesül.

A kanadai adópolitika ennek a kanadaiaknak jutó támogatásnak egy részét osztja újra nagyjából egyenlő mértékben az egyes állampolgárok, illetve családok között. Ezáltal egy korábbi támogatást sokkal egyenlőbben oszt szét, és döntési lehetőséget biztosít az embereknek arra, hogy a támogatást a drágább energiára vagy például energiahatékonysági beruházásokra fordítsák. És ettől még sokkal többet is újraoszthatna, hiszen a kibocsátás okozta problémák ennél jóval többe kerülnek, és Kanadában például az úthálózat fenntartását és a fejlesztését sem a közlekedők fizetik meg – szemben Európával, ahol részben emiatt jóval drágább is az üzemanyag.

Magyarországon működhet?

Érdemes megvizsgálni, hogyan is nézne ki egy ilyen adóújraosztás az üzemanyagok esetében Magyarországon, illetve, a benzinturizmust elkerülendő, az Európai Unióban. Ha például az EU az üzemanyagok literjére néhány év alatt 400 Ft-ra emelkedő adót vetne ki, és ennek hatására az üzemanyag-fogyasztás a harmadával csökkenne, majd az unió a bevétel 90 százalékát egyenlő mértékben szétosztaná mintegy 450 millió lakosa között, az EU összes polgára, a csecsemőket is beleértve, évi mintegy 200 ezer Ft értékű támogatást kapna, egy négyfős család pedig évi 800 ezer Ft-hoz jutna. És még így is maradna több mint 26 milliárd euró, amiből például a rászorulók energiahatékonysági beruházásait lehetne támogatni. (A magyarországi személygépkocsi-használatra vonatkozóan a Levegő Munkacsoport számításai mutatták ki egy ilyen adó- és támogatási reform potenciális kedvező hatásait. A civil szervezet, aminek jelen írás szerzője a munkatársa, az üzemanyagadó emelése helyett a kilométer- és szennyezésarányos útdíj alkalmazását javasolja, mert az igazságosabb, és egy ország önállóan is bevezetheti, nem szükséges uniós döntésre várnia.) A támogatást tovább növelhetné a gáz, a szén, a kerozin, az LPG és fosszilis forrásból származó elektromos áram megadóztatása is. A támogatással az európaiak túlnyomó többsége jól járna – különösen azok, akik kevés fosszilis energiát fogyasztanak. Egy ilyen adó- és támogatási reform minden más eszköznél hatékonyabban ösztönözné a fosszilis energia fogyasztásának csökkentését, például a kisebb fogyasztású autók elterjedését, a közösségi közlekedésre vagy a kerékpározásra való áttérést, a 15 perces város koncepció megvalósítását; jelentősen növelné a társadalmi igazságosságot, és egyben forrást biztosítana az energiahatékonysági beruházásokhoz is.

Tóth Csaba
a Levegő Munkacsoport Szakértői Testületének tagja

A cikk eredetileg a Qubiton jelent meg.

Az utóbbi 20 évben Európa-szerte, így Magyarországon is elterjedtté váltak a műfüves, illetve gumiburkolatú felületek a sportpályákon, futókörökön, játszótereken, sőt bölcsődék, óvodák, iskolák udvarán is. Ugyanakkor egyre több kutatás bizonyítja ezeknek az anyagoknak a komoly környezeti és egészségi kockázatait.

A szabadtéren alkalmazott gumigranulátum-felületek általában elhasznált autógumik felaprításával készülnek. Hatalmas mennyiségekről van szó: például egyetlen futballpálya lefedéséhez 22 ezer autógumi granulátuma szükséges. Ezekben a gumiabroncsokban rengeteg olyan vegyszer található, amelyek bizonyítottan károsak az egészségre. Az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) szerint a játszótereken és sportpályákon használt gumigranulátumok és gumiból készült talajburkolatok policiklikus aromás szénhidrogéneket (PAH-okat, amelyek közül számos rákkeltő), fémeket és ftalátokat tartalmaznak, továbbá illékony szerves vegyületeket és kevéssé illékony szerves szénhidrogéneket is kibocsáthatnak. A PAH-ok belégzéssel, közvetlen érintkezéssel vagy – különösen a gyerekek esetében – lenyeléssel kerülhetnek a szervezetbe.

Több országban is felvetették szakértők ezeket a problémákat, amelyek így komoly sajtóvisszhangot is kaptak. Ezek hatására az ECHA saját felmérést indított a rák megnövekedett kockázatával kapcsolatban a gumiborítású, illetve műfüves sportpályákon játszó gyermekek és hivatásos játékosok, valamint a pályákat kivitelező és karbantartó munkavállalók körében. A 2017-ben közzétett megállapításai szerint a gumigranulátumoknak való kitettség csak nagyon kis mértékben ad okot aggodalomra, mivel PAH- és nehézfémtartalmuk jóval alacsonyabb az előírt határértékeknél. Azonban a jelentés önmaga is okot ennek megkérdőjelezésére, hiszen kijelenti:

Az ECHA azt javasolja, hogy a műfüves pályán játszó játékosok tartsák be az alapvető higiéniai intézkedéseket az újrahasznosított gumigranulátumot tartalmazó műfüvön folytatott játék után. Például mossák meg a kezüket a pályán folytatott játékot követően, valamint étkezés előtt, gyorsan tisztítsák ki a vágásokat vagy horzsolásokat, kinn vegyék le a cipőt, illetve stoplit, a sporteszközöket és a szennyezett mezt, hogy megakadályozzák a gumiőrlemény bevitelét a házba, és a játékosok ne nyeljék le a szájukba véletlenül bekerült gumiőrleményt.

Kutatások azt is bizonyítják, hogy egészségesebbek azok a gyermekek, akik természetes talajjal fedett területeken töltik az idejüket, mint azok, akik mesterséges felületen.

A gumigranulátum nemcsak az emberi szervezetre, hanem a környezetre is káros. A gumiból kioldódó nehézfémek és egyéb szennyezők felhalmozódhatnak a gumiburkolattal takart talaj alatt, és onnan könnyen továbbjuthatnak a tágabb környezetbe. 2017-ben egy holland környezetvédelmi civil szervezet, a Recycling Netwerk Benelux panaszt nyújtott be a gumigranulátumból kioldódó nehézfémek miatt, melyek a pályákat körülvevő talajba kerülve ártanak a környezetnek. A holland Országos Közegészségügyi és Környezetvédelmi Intézet kutatásának eredménye alapján 2019-ben per indult az egyik műfüves sportpálya üzemeltetője, a Sportaal ellen. A bírósági döntés szerint az üzemeltető felelős volt a gumigranulátum miatti talajszennyezésért.

A természetes talajokkal szemben a gumifelületek a tűző napon akár 80 Celsius-fokra is felmelegedhetnek, ami a káros anyagok fokozott kibocsátásával is járhat. A Levegő Munkacsoport mérte az illékony szerves anyagok koncentrációját egy napsütéses nyári napon egy gyerekfocipályától 20 méterre egy nyílt füves területen, majd a pálya fölött: az utóbbinál szignifikánsan nagyobb volt az illékony szerves vegyületek koncentrációja. Továbbá a forró felület miatt a gyerekek égési sérüléseket is szenvedhetnek, ami sajnos már elő is fordult.

A gumival vagy műfűvel borított felszínek a mikroműanyagok szétszóródásával is veszélyeztetik az emberi egészséget és a környezetet. A mikroműanyagok, illetve a bennük lévő egyes vegyületek súlyos betegségeket idézhetnek elő. Így például nagy valószínűséggel felelősek a gyulladásos bélbetegségek és a vastagbélrák növekvő előfordulásáért, valamint a spermiumok számának drasztikus csökkenéséért is. Általánossá vált jelenlétük a méhlepényben is, ahol a belőlük kioldódó egyes vegyületek a magzatba kerülve felnőttkorban okozhatnak végzetes betegségeket.

Számos kutatás szerint a mikroműanyagok már iszonyú mennyiségben kimutathatók a tavakban, folyókban, óceánokban is. A Greenpeace Magyarország megrendelésére készült vizsgálatok szerint a Duna vize és a budapesti csapvíz is mikroműanyagokkal szennyezett. (Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy most már ne igyunk csapvizet, hiszen hússzor annyi mikroműanyagot juttat a szervezetébe, aki csapvíz helyett kizárólag műanyag palackból iszik.)

Kevésbé ismert, hogy a talajok mikroműanyag-szennyezettsége fajlagosan akár 4-23-szor is nagyobb lehet, mint az óceánoké, ami súlyos következményekkel járhat a növénytermesztésre, az állatvilágra és mindannyiunk egészségére. A talajt fedő műanyag borítás megöli az alatta lévő élővilág nagy részét, a talaj befülled, bepenészedik, pedig a talaj a Földön élő fajok közel 60 százalékának ad otthont, nagy mennyiségű vizet tárol, az óceánok után a második legfontosabb szén-dioxid-elnyelő és nagymértékben befolyásolja a mikroklímát.

A kutatások azt is megállapították, hogy a mikroműanyagok a levegőben is elterjedtek – így még településektől távoli vidékekre, például az Antarktiszra is eljutnak. A környezetbe kerülve a mikroműanyagok felhalmozódnak az állatokban, beleértve a halakat és a kagylókat is, valamint az ezeket elfogyasztó emberekben.

Az ECHA adatai szerint az EU-ban a sportpályákat, játszótereket borító gumigranulátumból évente 16 ezer tonna mikroműanyag kerül a környezetbe.

2020-ban az ECHA illetékes bizottsága azt javasolta, hogy az EU-ban tiltsák be a műanyag gumigranulátumok alkalmazását a sportpályákon, és ennek nyomán 2023-ban az Európai Bizottság 2023-ban bizonyos korlátozásokat vezetett be, azonban ezek csak nyolc év elteltével lépnek életbe.

Tehát megalapozottan lehet kijelenteni, hogy a lehető legnagyobb mértékben kerülni kell a talaj letakarását műanyagokkal, az iskolák, óvodák, bölcsődék udvarát pedig semmiképp sem szabad gumifelülettel, műfűvel borítani. Ezt azért is érdemes megtenni, mert ha még nem is számolnánk az egészségügyi kockázatokkal, hosszabb távon akkor sem kerül kevesebbe a műfű, mint a természetes gyep.

Mindenekelőtt pedig széles körű felvilágosításra van szükség. Azt, hogy mekkora a tudatlanság ezen a téren, az is bizonyítja, hogy idén a téli szünetben a Természet(!)tudományi Múzeum műkorcsolyapályával igyekezett megörvendeztetni a gyermekeket és szüleiket. Az – egyébként korcsolyázásra teljesen alkalmatlan – műanyag felületből szétszóródtak az apró műanyagszemcsék; a szemmel is látható darabokat a szülők hasztalan próbálták eltávolítani a pálya melletti szőnyegre is rálépő gyermekek zoknijából.

A fenti cikk a G7 Ekonomi rovatában jelent meg 2024. március 17-én. A cikk leadása után ismertette a The Guardian című lap egy vizsgálat eredeményét, amely szerint a műfűvön sportoló gyerekek bőrén jelentősen megnövekszik a PFAS vegyületek mennyisége. A PFAS-ok, vagyis a perfluor- és polifluor-tartalmú alkilok az ember által előállított vegyi anyagok, melyek idővel felgyülemlenek az élőlények szervezetében és a környezetben, és ott rendkívül hosszú ideig megmaradnak. Ezért „örök vegyi anyagokként” is emlegetik ezeket. Tüdőkárosodást, pajzsmirigy-megbetegedést, túlsúlyt, termékenységi problémákat és rákot okozhatnak.

Lukács András
a Levegő Munkacsoport elnöke

tt találhatók a szerző további fotói arról, hogy a magyarországi településeken széles körben elterjedtek a kültéri gumifelületek, műfűborítások, valamint arról, hogy ezzel szemben Berlinben a játszótereket, iskola- és óvodaudvarokat, futópályákat homok, illetve kavicsos-földes réteg borítja.

„A BKK-val összevont vármegye- és országbérlet sem fogja az autósokat vonatra és buszra átülteni” című G7 cikkben leírtaknál a valós helyzet még rosszabb is lehet: a túlzottan alacsony árú, illetve ingyenes tömegközlekedés esetenként még ronthat a környezet, illetve a lakosság egészségi állapotán.

A 2022-es energiaválság nyomán megszaporodtak a javaslatok a tömegközlekedési viteldíjak csökkentésére, például a Nemzetközi Energiaügynökség is ezt ajánlotta az olajfogyasztás mérséklése érdekében. Tették ezt annak ellenére, hogy már számos tanulmány elemezte az eddigi gyakorlati tapasztalatokat, és ezek a tapasztalatok általában nem bizonyultak kedvezőnek. Azon felül, hogy minden esetben az állami, illetve önkormányzati költségvetés (vagyis az összes adófizető) állta az intézkedés számláját, további komoly problémák is felmerültek. Az egyik átfogó tanulmány alapján ismertetek itt röviden észt, belga és holland tapasztalatokat. 

Tallinnban 2013-ban tették ingyenessé a tömegközlekedést, aminek hatására szignifikánsan megnőtt az utasok száma. Azonban elsősorban

hanem a gyalogosok és kerékpárosok, továbbá a korábban is tömegközlekedést használók utaznak még többet. Ráadásul a tömegközlekedési szolgáltatások minősége is romlott, mert a járművek zsúfoltabbá váltak. Ez utóbbi problémát a járatok sűrítésével meg lehetett volna oldani, erre azonban nem volt forrás. 

A közel 80 ezer lakosú belgiumi Hasseltben az ingyenes tömegközlekedés bevezetésének eredményeképpen szintén nőtt az utasainak száma, azonban csak 16 százalékuk váltott arra autóról, 12 százalékuk a kerékpározásról, 9 százalékuk a gyaloglásról, 63 százalékot pedig azok tettek ki, akik korábban is busszal utaztak, de most még többet használták a tömegközlekedést.  

Hollandiában az ingyenes diákjegy, az „OV-Studentenkaart” bevezetése 11 százalékról 21 százalékra növelte a diákok tömegközlekedés-használatát. Azonban 52 százalékuk kerékpárról a váltott át, és csak 34 százalékuk a személygépkocsiról, ami lehet, hogy környezetvédelmi szempontból esetleg előnyös, de egészségügyi szempontból összességében rosszabb lehet, hiszen Európában a mozgásszegény életmód számos megbetegedést és évi 600 ezer idő előtti halálozást okoz.

Németországban 2022 három nyári hónapjában az ország összes helyi és regionális tömegközlekedését havi 9 eurós bérlet megfizetésével lehetett használni. Ennek eredményeként a városokban  2-3 százalékkal csökkent az autóforgalom, amit egyéb intézkedésekkel (például a parkolási díjak emelésével) bizonyára sokkal költséghatékonyabban el lehetett volna érni.  Bár jelentősen megugrott a tömegközlekedési eszközök használata, ez túlzsúfoltsághoz és sok esetben a vonatok késéséhez vezetett. Mivel gyakran járok Berlinbe és sokszor kirándultunk vonaton kerékpárral a főváros környékére, ezt saját magam is megtapasztalhattam. 2022 nyarán már az odaúton is csak üggyel-bajjal fértünk fel az elővárosi vonatra, visszafelé pedig csak harmadik vonatra tudtuk felzsúfolni magunkat. Ilyen a korábbi években soha nem esett meg velünk.

Tehát az ingyenes vagy nagyon alacsony árú tömegközlekedés gyakran indokolatlan túlkereslethez és így a közpénzek pazarló felhasználásához, valamint a környezet állapotának, illetve a lakosság egészségének romlásához vezet. Természetesen mindez nem jelenti azt sem, hogy a tömegközlekedési viteldíjakat jelentősen emelni kellene. A Levegő Munkacsoport annak idején megvizsgálta a BKV jegy- és bérletárai emelésének hatásait, kimutatva, hogy miközben 1990 és 2005 között a BKV-bérlet ára 70 százalékkal emelkedett, a vállalat bevételei viszont mindössze 7 százalékkal nőttek (vagyis számottevően csökkent az utasok száma, illetve nőtt a bliccelőké). Tehát nem szabad a ló egyik oldalára se esni, hanem igyekezni kell megtalálni az ár optimális szintjét.

Az autóforgalom visszaszorításának pedig a leghatékonyabb eszköze az lenne, ha

A magyar kormány adatai szerint ugyanis – a környezeti károk és egyéb veszteségek költségeit is beleszámolva – az autózás hazánkban évente a GDP 6 százalékának megfelelő (vagyis mintegy 5000 milliárd forint) támogatásban részesül. Ilyen helyzetben teljesen reménytelen az autósok tömegeit rávenni arra, hogy környezetkímélőbb közlekedési módokra váltsanak. Arra pedig már a Levegő Munkacsoport részletes, számításokkal alátámasztott javaslatot tett, hogy miként lehetne az autózás valódi költségeit beépíteni az áraiba – mégpedig úgy, hogy azt a széles közvélemény is támogassa.