Számos hozzászólás érkezett azokhoz a javaslatokhoz, amelyeket a parkolásszabályozás átalakítására tett hét civil szervezet. Az alábbiakban idézünk a leggyakoribb érdemi hozzászólásokból és válaszolunk rájuk.
„Nem a civilek döntik el, hogy állampolgári jog-e a parkolás.”
Ez valóban így van. Ennek eldöntése az Alkotmánybíróság hatásköre. Már döntött is, ugyanis az 1538/B/1996. AB határozatában megállapította: „A járművel való parkoláshoz való jog nem alapjog.”
„Tovább nő a társadalmi rétegek közötti különbség. A gazdagoknak nem okoz gondot kifizetni, de a szegények, akik ezért kénytelenek lesznek eladni az autójukat, ezután már csak a sokkal drágább helyi kis üzletekben vásárolhatnak majd, így reálkeresetük csökken.”
Éppen az okoz óriási társadalmi különbséget, hogy az autóhasználók nem fizetik meg az általuk okozott költségeket. Így a gazdagok sokkal nagyobb támogatásban részesülnek, mint a szegények. Továbbá a civilek javaslata azt is tartalmazza, hogy a parkolási bevételek egy részét szociális támogatásra kell fordítani. Tehát a civil javaslatok megvalósítása csökkenti a társadalmi különbségeket.
„A parkolási díjak emelése növeli az inflációt.”
Éppen ellenkezőleg, a javaslatok megvalósításának hatására csökken az infláció. A fuvarozók egyik leggyakoribb panasza az, hogy az állandó dugók és parkolóhelyek hiánya nagymértékben növeli a költségeiket, mert ezek miatt több járművet kell üzemeltetniük és több munkavállalót alkalmazniuk. A magánautósok költségeit is növeli, hogy rendszeresen a dugóban kell állniuk és idejük egy részét parkolóhely keresésével tölteniük. A civil javaslatok megvalósításával a fuvarozók költségei jelentősen csökkenhetnek, és valószínűsíthető, hogy az autót használók se járnak rosszul.
„Ha nem állhat meg az ember a saját háza előtt, akkor felszámolja a kertet kapun belül és parkolót alakít ki sokkal nagyobb terület felhasználásával, hiszen a kapun belül a megközelítés kiépítése gyakran több földterületet vesz el a növényektől, mint maga a parkoló.”
Valóban óriási probléma, hogy a magánterületeken (is) már évtizedek óta irtják a zöldet és lebetonozzák a talajt, hogy helyet csináljanak az autóknak. Ez aligha fog még inkább felgyorsulni amiatt, hogy a helyi autótulajdonosoknak évente néhány tízezer forintot kell fizetniük. Inkább az lesz jellemző, hogy beállnak az amúgy is lebetonozott kertbe ahelyett, hogy kényelemből az utcán tárolnák az autójukat. A további lebetonozás megakadályozására, valamint a beton feltörésére egyrészt hatékony szemléletformálással kell fellépni, bemutatva, hogy a zöld sokkal nagyobb érték, mint az aszfalt és a beton. Másrészt be kell vezetni német mintára a leburkolási díjat.
„Értelmetlen a parkolási díj differenciálása a gépjármű környezetvédelmi besorolása alapján, mivel a parkoló jármű nem szennyezi a levegőt.”
A gépkocsinak el kell jutnia a parkolóhelyre, a parkolási díj emelése viszont csökkenti az érintett járművek forgalmát. Ezért vezette be a fővárosi parkolási rendelet az ilyen differenciálás lehetőségét, és ezt több önkormányzat a gyakorlatban is alkalmazza.
„A gazdagoknak nem okoz gondot kifizetni a megemelt parkolási díjat, de a szegények, akik ezért kénytelenek lesznek eladni az autójukat, ezután már csak a sokkal drágább helyi kis üzletekben vásárolhatnak majd, így reálkeresetük csökken.”
A szegényeknek általában nincs autójuk. Ők eddig is a kis boltokban vásároltak, vagy gyalog, kerékpárral, illetve tömegközlekedéssel mentek a piacra vagy nagyáruházhoz. Ha pedig valóban többen vásárolnának a helyi kis boltokban, akkor ezek csökkenteni tudják az áraikat.
„Már megint az autósokat akarják büntetni.”
Az autósokat a dugók és parkolási mizéria bünteti. Továbbá bünteti a sivár, egészségtelen környezet, a szennyezett levegő és zaj az otthonuk környékén, illetve amikor sétálnak (minden autós egyúttal gyalogos is!). A civilek javaslatának megvalósításával tehát kevesebb büntetést kapnának az autósok is.
Lukács András
a Levegő Munkacsoport elnöke
A szerző fotója.
