Egy 2,5 tonnás luxusautó zöld rendszámmal(Fotó: Lukács András)
Villanyautók: nem jó a helyzet
2013-ban az Európai Unióban 221,694 millió személygépkocsi volt forgalomban. Számuk 2022-re 252,605 millióra, azaz 30,911 millióval nőtt. Ugyanebben az időszakban a villanyautók száma mindössze 3,056 millióval emelkedett. (A hibrid autókat nem tekintjük villanyautónak, mivel a szén-dioxid-kibocsátás tekintetében nem igazán jobbak a benzin- és dízelüzemű autóknál.) Ez a tendencia 2023-ban is folytatódott: az abban az évben eladott 10,5 millió új autóból mindössze 1,5 millió volt e-autó, azaz mindössze 14,6 százalékuk.
Norvégiát folyamatosan követendő a villanyautók elterjesztésének mintaországaként szokták említeni. Való igaz, hogy – a bőkezű kormányzati támogatásoknak köszönhetően – rendkívül fellendült az e-autók értékesítése.
Az összkép azonban egyáltalán nem rózsás.
Míg 2010-ben 2,308 millió autó volt az országban, 2022-re ez a szám 3,105 millióra ugrott – az 5,4 millió lakosú országban. A belső égésű motorral hajtott autók száma viszont egyáltalán nem csökkent ezen időszak alatt.
Nagyot hibáztak a kormányok
A norvégok mostanra már arra panaszkodnak, hogy a városok életminőségét rontja a hatalmas autóforgalom és a városok közterületeit elfoglaló parkoló autók. Sokan közülük úgy gondolják, hogy hasznosabb lett volna többet befektetni a tömegközlekedésbe, és ösztönözni a kerékpározást és a gyaloglást. Az elektromos autókra nyújtott támogatások növelték a társadalmi egyenlőtlenségeket is, mivel elsősorban a tehetősebb egyéneknek kedveztek, akik általában egy vagy több további e-autót vásároltak a már meglévő autójukhoz, illetve autóikhoz. A norvég kormány tehát
nemcsak környezetvédelmi, hanem társadalmi szempontból is elhibázott módon költötte el az villanyautókra szánt hatalmas támogatásokat.
Sajnos ugyanezt a hibát követték el más országokban is szerte Európában.
Magyarországon sem jobb a helyzet. 2010-ben 80 villanyautó volt Magyarországon, 2023-ra 41 ezerre nőtt a számuk. Ugyanakkor a teljes személygépkocsi-állomány 3 millióról közel 4,2 millióra emelkedett.
Az a tény, hogy az villanyautózás állami támogatása ellenére nemhogy nem javult a helyzet, hanem jelentősen romlott, bizonyítja, hogy csak ezzel az intézkedéssel nem lehet visszaszorítani a belső égésű motorral hajtott autók használatát.
A változáshoz mindenekelőtt a fosszilis üzemanyagok kolosszális támogatását kell felszámolni.
Az Európai Bizottság honlapján közzétett, a közlekedés külső költségeinek internalizálásáról szóló tanulmány szerint a közúti közlekedés használói messze nem fedezik annak költségeit: a személygépkocsik külső költségei Európában széles skálán mozognak, a dániai nullától a luxemburgi 84 százalékig. (A közlekedés külső költségei azok a költségek, amelyeket a közlekedés használói okoznak, de amelyeket nem ők fizetnek – legalábbis nem közvetlenül. Ide tartoznak többek között a környezeti és egészségi károk költségei.) Néhány országban már történtek sikeres intézkedések külső költségek beépítésére, azonban ezek messze nem elégségesek. Ugyanakkor ezek a példák azt bizonyítják, hogy az ilyen intézkedések lehetségesek, és elnyerhetik a közvélemény támogatását. A városok jelentősen hozzájárulhatnának ehhez a folyamathoz a parkolási díjak emelésével, illetve a dugódíj bevezetésével, és ezzel egyidejűleg a lakosság kompenzációjával.
Lukács Andrása Levegő Munkacsoport elnökeA cikk eredetileg a portfolio.hu-n jelent meg.
