Családi napot szervezett az Emberi Erőforrások Minisztériuma szeptember 15-16-án az Andrássy útra. Az esemény tartalmában kapcsolódott kissé a szeptember 16-22. közötti Európai Mobilitási Héthez, mondhatni az európai autómentes nap – szeptember 22. – korábbi évekbeli budapesti figyelemfelhívó rendezvényének volt halvány lenyomata. Ugyanis az utcai kajáldák és sörárusok mellett kísérő eseményként jelen voltak tömegközlekedési vállalkozások és néhány, az egészséges életmódot, a tiszta, zajmentes, élhető környezetet fontosnak tartó szervezet is, köztük a Levegő Munkacsoport.
Kétségtelen, hogy a főváros számos útlezárással, átmeneti forgalomkorlátozással kedveskedik lakóinak különféle sportesemények (egyre ritkábban tüntetések) alkalmával, és ez jó, hiszen az érintett útvonal mentén lakók többnyire kicsit fellégezhetnek. (Kivétel azért van, főleg amikor sportrepülők stukáznak a város fölött, vagy versenyautók száguldoznak az utcákon.) Kevésbé jó, hogy a sajtó jelentős része e forgalomkorlátozásokat sokszor katasztrófaként, a mobilitás elleni súlyos merényletként aposztrofálja ahelyett, hogy az egészséges voltukra hívná fel a közönség figyelmét.
Magyarországon évről évre városlakók ezrei halnak bele az autóközlekedésbe vagy úgy, hogy elgázolják őket, vagy úgy, hogy belebetegszenek a belélegzett kipufogógázba. Már csak ezért is lenne fontos, hogy városaink elkötelezzék magukat a minél kevésbé az egyéni autótulajdonlásra épülő közlekedés mellett. Violeta Bulc, az Európai Unió közlekedési biztosa is valami hasonlóra bíztatott minden várost, amikor 2018-at a multimodalitás évének nevezve kijelentette: “…arra akarunk mindenkit bíztatni, hogy számoljon mindenféle közlekedési lehetőséggel, és utazásaihoz igyekezzen mindig az optimális kombinációt kiválasztani. Keverve az utazási módokat időt takaríthatunk meg, egészségesebben mozoghatunk, és még az utazási költségeinket is csökkenthetjük. Ez a hét arra is jó, hogy városaink felgyorsítsák az utazási szokások átalakulását azzal, hogy biztosítják lakosaikat arról, hogy mindig rendelkezésükre áll a megfelelő szolgáltatás és infrastruktúra.” Egy ilyen jellegű stratégia zászlóshajója volt még pár éve a mobilitási hét konferenciákkal, a Mol Bubit bemutató, majd a közönségnek átadó sajtóeseményekkel. Úgy nézett ki, hogy közeledünk az európai nagyvárosokhoz, amelyek közé tartozni szeretnénk. Évek hosszú sora kínálta a lehetőséget arra, hogy egyre több helyen, egyre nagyobb területen csöndesedjenek az utcák, sétálhassanak egy kicsit az ott lakók az úttesten, egymás mellett – hiszen a járdákon egyre inkább már két ember is alig fér el egymás mellett a parkoló autóktól. De az autómentesítés kiterjesztéséhez már gyáva volt a városvezetés, sőt az idén szeptember 22-én egyáltalán nem volt semmilyen autómentesítés Budapesten.
A brüsszeli székhelyű Európai Közlekedési és Környezetvédelmi Szövetség (European Federation for Transport and Environment, T&E, amelynek a Levegő Munkacsoport is tagja) legújabb tanulmánya 193 000-re becsüli a Magyarországon eladott piszkos új dízelautók számát. Azokét, amelyeket a kereskedők Euro 5, Euró 6 minősítéssel árultak, árulnak, de amelyek nitrogénoxid-kibocsátása a valóságban a megengedett többszöröse. A mobilitási hét, az autómentes nap a legjobb helye lenne annak, hogy a magyar hatóságok bejelentsék, milyen intézkedéseket tesznek a becsapott – a prospektusban ígértnél rosszabb minőségű gépkocsit kapott – vásárlók kártalanítása érdekében (amit természetesen az autógyárak kellene, hogy kifizessenek). Jó helye lenne egy autómentes nap az első automata távérzékelő állomás átadásának is, amellyel a Nemzeti Közlekedési Hatóság végre kiszűrné és rendkívüli vizsgálatra küldené az egészségünket leginkább veszélyeztető gépkocsikat. Azokat, amelyekben kikötötték vagy tönkrement a katalizátor, vagy amelyeknek a tulajdonos elfelejtette feltölteni az AdBlue tartályát. Mert ha Hollandiában tízezernyi ilyen autó szaladgál, akkor nálunk is lehet pár ezer az utakon.
vamá
