A súlyosan környezetszennyező tevékenységek, beruházások és a korrupció között igen szoros a kapcsolat. Erre a következtetésre jutott a Levegő Munkacsoport közel 30 éves működése alatt. Számos esetünk volt, amikor az érintettek eljöttek hozzánk, és konkrétan elmondták, ki kit és miként korrumpált. Sajnos azonban szinte soha nem vállalták, hogy tanúskodnak vagy olyan dokumentumokat adnak át, amelyekkel az ügyészséghez vagy a rendőrséghez fordulhatunk. Szintén gyakran előfordult, hogy bár senki nem mondta meg nekünk, hogy az adott esetben korrupció áll fenn, viszont a szóban forgó beruházás nyilvánvalóan nem szolgálta a közösség, az ország érdekeit, így a megvalósítására egyetlen ésszerű magyarázat maradt… Az említett esetekben jobb híján környezetvédelmi vagy építési szabálytalanságokra hivatkozva igyekeztünk fellépni a környezetkárosító tevékenység ellen.
Figyelemmel kísértük a témával foglalkozó nemzetközi szakirodalmat, sajtómegjelenéseket is, és azt láttuk, hogy világszerte meglehetősen szoros az összefüggés a korrupció és a környezetszennyezés között. Ezt egyébként már 2001-ben bemutatta a Transparency International tanulmánya. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának pedig nem véletlenül az egyik fő tevékenységi területe a környezetszennyezéssel összefüggő korrupció elleni fellépés: még külön statisztikát is vezet az ilyen esetekről az egyes országokban. (Bár ez utóbbi igencsak félrevezető lehet: egyrészt, mint tudjuk, az esetek túlnyomó többsége rejtve marad; másrészt nem feltétlenül ott van a legtöbb felderített eset, ahol legnagyobb korrupció, hanem ott, ahol jól működnek a hatóságok.)
Bár a legtöbb vonatkozó tanulmány a fejlődő országokról szól, ahol a korrupció az esőerdők pusztításától az illegális bányászaton keresztül a védett állatok csempészéséig a természetpusztítás széles skáláját öleli fel, a fejlett országok sem mentesek a jelenségtől, sőt… Például a The Washington Post egy tavalyi cikke – amelynek címe „A korrupció rejtett költsége: a környezetpusztítás” – leír egy esetet, amely az Egyesült Államokban történt: egy energiatársaság 3 millió dollárt költött egy bírójelölt választási kampányára (az USÁ-ban a bírók egy része választások során nyeri el a hivatalát), majd miután az illető bíró lett, sorra utasította el azokat a bejelentéseket, amelyek arról szóltak, hogy a szóban forgó energiatársaság törvénytelenül irt ki erdőket, teríti be meddővel és iszappal a földeket, a szennyvizet pedig a folyókba engedi. A szerző azt is leírja, életének tíz évét szentelte annak, hogy kutassa, miként vezetett a korrupció a világ különböző országaiban széles körű erőszakhoz, felkelésekhez, véres leszámolásokhoz. Egyúttal azt is tapasztalta, hogy ahol az államot átszövi a korrupció, ott a környezet védelmére létrehozott állami szerveket működésképtelenné tették.
Mindez érthetővé teszi, miért csatlakozott a Levegő Munkacsoport számos civil szervezet korrupcióellenes kezdeményezéséhez.
Lukács András
a Levegő Munkacsoport elnöke
