Kivágták a fákat az Országház előtt, a helyükre kősivatag került, abba viszont beépítettek egy páragépet. A hasonló kősivatagok ugyan szaporodnak hazánkban, ahogy a kánikulák is, de sajnos a többségüknél nincs semmi hűsítés. Márpedig az ember nehezen viseli a kánikulát, sőt vannak, akik bele is halnak. Indiában egy kutatócsoport vizsgálta a kánikula és a tömeges hőhalál kapcsolatát, és írásukból az derül ki, hogy van miért aggódniuk a trópusi és szubtrópusi országok lakóinak, különösen a szegényeknek. Ha azonban folytatódik a globális felmelegedés, Magyarországon se lehetünk nyugodtak.
Indiában vizsgálták, hogy a hőség miatti elhalálozás gyakorisága – előfordulási valószínűsége – összefügghet-e a hőhullámok intenzitásával és időtartamával. Omid Mazdiyasni és szerzőtársainak írása a Science Advances folyóiratban jelent meg. Igaz ugyan, hogy Indiában eleve melegebbek a nyarak, mint Magyarországon, de a megszokottnál jóval erősebb és hosszabb időtartamú kánikula Magyarországon is lehet hasonló hatású.
Tanulmányukban a szerzők 1960 és 2009 között elemezték az adatokat, tehát egy olyan időszakban, amikor még korántsem érződött annyira nyaranta az éghajlatváltozás hatása, mint manapság. Indiában ezen időszak alatt az átlaghőmérséklet 0,5°C-kal emelkedett. A halálozási adatok elemzéséből az derült ki, hogy ez idő alatt majd másfélszeresére nőtt a hőhalál előfordulási valószínűsége. Korábban, 2005-ben már azt is kimutatta egy négy amerikai nagyvárosban végzett vizsgálat, hogy nagyobb veszély leselkedik azokra, akiknél nem hűtött légtérben tartózkodnak. Hőhullámnak tekintették a szerzők azt legalább három napos időszakot, amikor a hőmérséklet az adott helyen meghaladta az ottani legmelegebb hónap átlaghőmérsékletének 85 százalékát. Ezen hőhullámoknak négy jellemzőjét vették, a kumulált intenzitásukat, az évenként az előforduló hőhullámok számát, a kánikulák átlagos hosszát és a kánikulai napok számát. Ezután felállítottak egy modellt, amely becslést ad arra, hogyan változik majd a hőhullám okozta mortalitás valószínűségeloszlása az éghajlatváltozás miatt.
Az első ábra mutatja be a nyári átlaghőmérséklet alakulását 1960 és 2009 között. A Mann-Kendall teszt szerint statisztikailag szignifikáns emelkedés van az idősorban. Nőtt India legtöbb részén a kánikulák száma, időtartama és intenzitása is ezen idő alatt.
1. ábra: A nyári hőmérséklet emelkedése és a kánikulák szaporodása Indiában (1960–2009).
A: a nyári átlaghőmérséklet Indiában
B: a kánikulák intenzitásának,
C: a hőhullámok számának,
D: a kánikulák hosszának, és
E: a kánikulai napok számának változása 1960-2009-ben az 1985-2008 időszakhoz képest.
A sok piros azt mutatja a grafikonokon, hogy a megfigyelt növekedés erőteljes volt. Dél-India és Nyugat-India lakói többségének 1985 és 2009 között másfélszer annyi kánikulát kellett elviselnie, mint a megelőző 25 évben. Miközben a kánikulai napok száma és a hőhullámok időtartama is 25 százalékkal megnőtt.
A 2.A ábra mutatja, mennyire együtt halad a nyári átlaghőmérséklet, a kánikulanapok száma és a hőség miatti elhalálozások éves számának standardizált idősora 1967 és 2007 között. A statisztikai elemzés szerint a hőmérséklet és a halálozások száma közötti korreláció gyengébb, mint a kánikulai napok száma és a halálozások száma közötti.
2. ábra: A kánikulai napok standardizált száma, a nyári átlaghőmérséklet és a hőhalálozási gyakoriság
A kutatók vizsgálták a hőség miatti elhalálozások száma és a népesség, illetve a jövedelem közötti összefüggéseket is (3. ábra).
3. ábra: A kánikulai napok népességgel és a jövedelemmel súlyozott és a hőség miatti elhalálozások standardizált száma közötti összefüggések
A kutatók szerint a korrelációk azt jelzik, hogy az emberek egészségének összefüggése erősebb a bevétellel, mint a fizikai körülményekkel, valószínűleg mert a nagyobb jövedelműek jobban hozzáférnek az egészségügyi ellátáshoz, és inkább laknak, dolgoznak klimatizált körülmények között. A 2. ábráról leolvasható, hogy voltak évek — 1972, 1988, 1998 és 2003 —, amikor India-szerte több mint 10 kánikulai nap volt, és 650-1500 ember szenvedett hőhalált. Ugyanakkor volt néhány év, például az 1973-as, 1983-as, 1984-es és az 1995-ös, amikor átlagon felüli volt a kánikulai napok jövedelemmel súlyozott száma, de kevesebben haltak meg. Ezt azzal magyarázzák a szerzők, hogy ezekben az években különösen ott volt sok kánikula, ahol ritka a népesség, illetve ahol tehetősebb emberek élnek. Ez a megfigyelés egybeesik egy korábbi tanulmány megállapításával, miszerint a nagy szegénység lényeges tényezője az éghajlatváltozás által indukált mortalitásnak. (A. A. Hamoudi, J. D. Sachs, Economic Consequences of Health Status: A Review of the Evidence (Center for International Development at Harvard University, 1999).
4. ábra: A kánikula okozta tömeges halálozási valószínűségel
A hőség miatti éves elhalálozás feltételes valószínűségbecslésének eredményét mutatja be a 4. ábra, adott nyári átlaghőmérséklet és kánikulai nap mellett. A satírozott tartomány adja a tömeges hőhalál (több mint 100 ember hal meg) valószínűségét különféle nyári átlaghőmérsékletek mellett. A 4.A grafikonról leolvasható, hogy amikor a nyári átlaghőmérséklet 27°C, akkor a nagy számú halálozás valószínűsége 0,13. 0,5°C-kal magasabb, 27.5°C átlaghőmérséklet esetén a valószínűség 0,32-re ugrik! A 3.B grafikon azt mutatja be, hogy ha a kánikulai napok száma Indiában hatról nyolcra nő, a tömeges hőhalál valószínűsége 0,46-ról 0,82-re ugrik! Ez az érzékenység akár a fél Celsius fokos átlaghőmérséklet növekedésre, akár a kánikulai napok számban bekövetkező mindössze két napos emelkedésre arra figyelmeztet, hogy a globális fölmelegedésnek nagyon sok áldozata lesz Indiában és a hasonló fejlődő trópusi és szubtrópusi országokban. Igaz, hogy Magyarországon kontinentális éghajlat van ugyan, de azért kánikula itt is előfordul, és mind a számuk, mind a hosszuk nőtt az utóbbi években. Ezért Magyarországon is az eddiginél jóval alaposabban kellene kutatni a témát, és – főleg – az eddiginél sokkal hatékonyabban felvilágosítani a lakosságot és a döntéshozókat a hőhullámok okozta veszélyekről és a szükséges teendőkről.
