Forrás: Bloomberg
Igen nagylelkűek az EU tagállamai az autósokkal. Hiába derült fény arra, hogy emberek tízmillióinak egészségét veszélyezteti a közlekedés zaja, levegőszennyezése. Hiába tudjuk, hogy az éghajlati katasztrófa elkerülhetetlen az egyik legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátó ágazat, a közlekedés erőteljes dekarbonizációja nélkül. A rövidlátó politikusok Európa-szerte hagyják erodálódni az üzemanyagok adóját.
Az Európai Közlekedési és Környezetvédelmi Szövetség (T&E, aminek a Levegő Munkacsoport is tagja) egy friss tanulmányából az derül ki, hogy az elmúlt 15 évben az inflációval számolva (vagyis reálértéken) folyamatosan csökkent az üzemanyagok adója, és ez alól Magyarország sem kivétel. A bajt tetézi, hogy a legtöbb tagállamban kisebb a gázolaj adója, mint a benziné, ami a dízeljárművek használatára ösztönöz, pedig azok erősebben szennyezik a levegőt, mint a benzinüzeműek. Az Európai Unió polgárai reálértékben átlagosan 14 eurócenttel – mintegy 42 forinttal – fizetnek több adót a 95 oktánszámú benzin, mint a gázolaj literje után annak ellenére, hogy az utóbbinak nagyobb az energiatartalma. Magyarországon is sokáig ez volt a helyzet (1. ábra).
1. ábra: Az üzemanyagok adójának alakulása Magyarországon nominálisan és
2014. évi árszinten számolt reálértéken
Forrás: Levegő Munkacsoport, a T&E által összeállított adatbázis adataiból
Örvendetes, hogy 2004 óta csökkent, majd 2012 után el is tűnt hazánkban a gázolaj adóelőnye, de az már nem, hogy 2004 és 2014 között a 95 oktánszámú benzin adója reálértéken 36,74, a gázolajé pedig 29,10 százalékkal csökkent. Legfeljebb az autósok örülhetnek ennek, pedig legalább az zavarhatná őket, hogy hazai forrás hiányában az úthálózat állapotromlásának megállítása illúzió. Azoknak, akik nem kizárólag autópályán használják a gépkocsijukat, máris többe kerül a karbantartás a gidres-gödrös utak miatt. Külön vicc, hogy azok, akik leginkább igénybe veszik az utakat, további támogatást kaptak az utóbbi években. Ugyan főként a személygépkocsik mennek tönkre a rossz minőségű utakon, de azokat nem ők, hanem a kedvezményes adótartalmú kereskedelmi gázolajat égető nagy teherautók teszik tönkre.
Ez a kereskedelmi gázolaj egyre több tagállamban létezik, és évente immár több mint négymilliárd euróval ajándékozza meg az utakat leginkább igénybevevő közúti áruszállítást (2. ábra), miközben a társadalom egyéb adókkal kénytelen pótolni a kieső állami bevételt.
2. ábra: A kereskedelmi gázolaj visszaigényléséből eredő állami bevételkiesés az EU-ban
Az Európai Közlekedési és Környezetvédelmi Szövetség elemzéseiből az is kiderül, hogy komoly bevételcsökkenéssel járt a tagállamokban a jövedéki adó értéken tartásának elmulasztása. Magyarországon – a kereskedelmi gázolajat nem számolva is – 2014. évi áron számolva már mintegy 300 milliárd forintot hagyott az állam a gépkocsitulajdonosok zsebében 2014-ben ahhoz képest, mint amennyit 2004-ben jövedéki adóként beszedett tőlük.
3. ábra: Az üzemanyagok jövedéki adójából származó állami bevétel alakulása Magyarországon reálértéken 2004 és 2014 között
Ez az adóztatási stratégia több szempontból is káros, különösen olyankor, amikor az olajárak évtizedes mélységben vannak. Miután beálltak egy bizonyos üzemanyag-költségszintre, az emberek, ha ugyanabból a keretből több üzemanyagot tudnak vásárolni, azt meg is veszik ahelyett, hogy másra költenék. Vagyis többet autóznak, több lesz az éghajlati katasztrófát okozó széndioxid- és koromkibocsátás, és több lesz az egyéb mérgező anyag is a levegőben. Így többen betegszenek meg, nőnek az állam egészségügyi kiadásai, és jelentős a kiesett munkanapok száma, ami további bevételkieséssel jár.
Egészen másfajta, a közúti közlekedés okozta társadalmi költségeket csökkentő, nem a gépkocsihasználatot, hanem a környezetbarát közlekedést ösztönző, de ugyanakkor kiszámítható, következetes adópolitikával érhető csak el, hogy az Európai Unió, és benne Magyarország elérje a közlekedéspolitika kitűzött célját, a jelentős dekarbonizációt.
vamá
