Szinte naponként mutatkoznak be új egészségőrző irányzatok, amelyek betartásától hosszú és kiegyensúlyozott életet remélünk, már ha sikerül őket betartani. Az egészségtudatosság pozitív hozadéka az is, hogy a helyes táplálkozáson, rendszeres testmozgáson túl mindennapi életünk más területeire is ezzel az igényességgel tekintünk. Például a közlekedésre is…
A legegészségesebb természetesen az, ha biciklin, gyalog vagy rolleron járunk munkába, iskolába vagy bevásárolni. Ha ezt nem sikerül megoldani, még akkor is jobb, ha mondjuk a metrót vagy a buszt választjuk, mint az autót. A közösségi közlekedés általános használatával csökken a forgalom az utakon, kisebb a zajártalom és a benzingőz. A gyors és kiszámítható közlekedés ráadásul leveszi az általános stressz terhét is azoknak az autósoknak a válláról, akik hajlandóak szakítani az életvitelszerű dugóban való bosszankodástól. Mi ez, ha nem egészségvédelem?
Az utazóközönség nagy örömére az utóbbi években egyre több új, csillogó-villogó busz jelent meg az utakon, és ez jótékony hatással volt a közösségi közlekedés megtépázott népszerűségének visszaszerzésére. Az új járművek az évtizedes „hagyományokkal” szemben szokatlanul tiszták, csöndesek, gyorsak és kényelmesek. Egészségünk szempontjából azonban legfontosabb tulajdonságuk, hogy károsanyag-kibocsátásuk hihetetlenül alacsony. Ilyen az a 214 új, EURO VI-os minősítésű busz, amelyeket idén állítanak forgalomba, és gyakorlatilag nem bocsátanak ki kormot. A kipufogókból származó gázok mellett a korom az a titokzatos ellenség, amely a leginkább felelőssé tehető a légúti megbetegedésekért, környezetünkben és szervezetünkben lerakódva hosszú ideig mérgez folyamatosan. (Emellett a hóra letapadva indikátora az északi és a déli hósapkák olvadásának is, de ne menjünk ilyen messzire.) Egy megújult közösségi közlekedés mindenesetre a példamutatásával segíthetné a szemléletváltást az egész társadalom körében, hogy minél több korszerű jármű közlekedjen az utakon. A megújulás üzenete talán azért nem ér célba, mert az új buszoktól eltekintve a járműpark összetétele meglehetősen eklektikus. A legszennyezőbb EURO 0-s busztól egészen a legkorszerűbb EURO VI-osokig mindegyikkel találkozhatunk. Nem csoda, ha az utazóközönség egyelőre visszafogja a lelkesedését és kivár.
A legnagyobb probléma talán az, hogy még mindig akad olyan közlekedő busz, amelynek károsanyag-kibocsátásától kiakadtak a műszereink. Az EURO 0-II besorolás közé eső buszok közül ugyanis még mindig 883 közlekedik az utakon, közülük az egyik, ráadásul ellenőrzött körülmények között bolondította meg a mérőműszerünket. Ezekről a buszokról általánosságban elmondható, hogy 10-szer, 20-szor annyi koromrészecskét pufognak ki, mint a városi háttérszennyezés. Ahelyett tehát, hogy fokozatosan tehermentesítenék az utakat, egyenesen egészségkárosító a rajtuk való utazás, főleg ha a kipufogógáz az utastérbe is bejut, ahogyan arról korábbi cikkünkben beszámoltunk. Bár felháborodásunk teljesen jogos, az is jelzésértékű, hogy ilyen igényességgel tudunk a közlekedő buszokra tekinteni, holott pár évvel ezelőtt ez szinte mindennapos jelenség volt. Ez a hihetetlenül nagy kontraszt szülte azt a javaslatunkat is, hogy amíg forráshiány miatt az egész buszpark meg nem újul, a rendszeres karbantartással és szűrők alkalmazásával javítsunk a helyzeten.
A vágyott jövőben természetesen már olyan járművek közlekednének város-, és országszerte, amilyen például a magyar fejlesztésű elektromos busz, amelyet egy hónapig ki is lehetett próbálni Budapesten. Környezetkímélő, csendes, és tiszta, ráadásul beszerzésük a hazai gazdaságot is föllendítené, munkahelyeket teremtene. Addig is, amíg közösségi közlekedésünk az egészségünk szempontjából is lényeges átalakuláson nem megy át, apró lépéssekkel csökkenthetjük a környezetben és bennünk okozott károkat. Ha érdekel, mi hogyan csinálnánk, kövesd tevékenységünket a blogon és a közösségi oldalakon.
Susánszky Mátyás
